A vérfarkas lánya

41. Szép ütés

Sziasztok kedves olvasóim!
Rettenetes sajnálom hogy csak ilyen későn tudtam hozni ezt a részt de nagyon el voltam havazva a tanulni valókkal. Mindig csak ígérgettem hogy majd a jövő hétvégén hozom aztán nem lett belőle semmi...
Emlékezzünk meg ezzel a résszel arra a negyvenkét évvel ezelőtti estére, amikor a Tekergők végleg feloszlottak. Amikor Peter, árulásával megölette Jamest, Lilyt, Marlenet és Dorcast, a legjobb barátjait, a családját; amikor Siriust tizenkét évig tartó azkabani fogságra ítélték egy olyan bűnért amit el sem követett; és ami után Remusnak összesen 144 teliholdat kellett egyedül túlélnie.
Jó olvasást! :D

(Lilyana szemszöge)

Több mint másfél hete beszéltem Siriussal utoljára. A klubbszobában és a Nagyteremben próbáltam elkerülni, a reggeli és esti kviddics edzéseken pedig igyekeztem figyelmen kívül hagyni a fiút. Nem kerestem a társaságát és ő se az enyémet. Ezáltal viszont Remusékkal is egyre kevesebb időt töltöttem, tekintve hogy szinte mindig együtt lógnak.
Eddig valahogy még elnéztem ahogy Sirius hülyíti a lányokat, hiszen nem nagyon zavartak bele a barátságunkba; de most.? Valahogy nem tudtam tovább figyelmen kívül hagyni ezt az egészet. Maddison azóta a roxmortsi este óta a tanórákon kívül ki sem mozdult a szobájából. Próbálja elkerülni Danverst, viszont a rengeteg kviddics edzés miatt ez nem olyan egyszerű, hiszen a fiú terelő a Hollóhát csapatában.

Apropó kviddics: alig fél óra múlva kezdődik a Griffendél-Hollóhát meccs, amit Dumbledore jóvoltából újra játszhat a két ház csapata.
- Ha meglátom Danverst a közeledben a pályán, átrendezem azt a csinos fogsorát az ütőjével... - morogtam dühösen, miközben a kviddics pálya felé sétáltunk Maddisonnal.
- Tekintve hogy csapattársak vagyunk, ez gyakran meg fog történni. - nézett rám szórakozottan a lány, de gyorsan ki is javította magát. - Mármint az, hogy a közelemben lesz. Hallod, Ana, meg ne próbáld bántani.!
- Nem értem, hogy miért véded még mindig. - ráztam meg a fejem sóhajtva.
- Nem védem! - méltatlankodott. - Csupán nem szeretném hogy McGalagony féléves büntetőmunkára ítéljen egy diáktársad bántalmazása miatt.
- Néha el is felejtem hogy hollóhátas vagy. - dünnyögtem.
- Ezt most miért mondod..? - kérdezte értetlenül Maddison.
- Azért mert fejből tudod az összes iskolai szabályt! - feleltem szemforgatva. - Első éves korunk óta.
- Ezeket mindenkinek tudnia kéne.!
- Ja, főleg nekünk, mi.? - röhögtem el magam arra célozva, hogy ha ismerjük is a szabályok nagy részét, nem igen tartjuk be őket a csínyeinkkel.
Maddison nevetve bólintott.
- Hé, lányok.! - kiáltotta mögülünk egy ismerős hang, mire megtorpanva hátra fordultunk.
James és Sirius sétált felénk seprűvel a kezükben; mögöttük pedig Remus és Peter követte őket.
- Ne felejtsétek el, hogy ma ellenségek vagytok.! - folytatta Ágas, mire egy halvány mosollyal megforgattam a szemem.
Minden alkalommal eljátssza ezt a Griffendél-Hollóhát meccsek előtt, ha Maddison öt méteres körzetében lát engem.
- Ti pedig. - nézett felváltva Siriusra és rám. - Csapattársak vagytok. Úgyhogy akármilyen baromság miatt is vesztetek össze, tegyétek félre a meccs idejére.
Siriussal unottan bámultunk Jamesre, akinek pár pillanat múlva leesett hogy nem fogunk egymás nyakába borulni, így hát lemondóan sóhajtott egyet és megrázta a fejét.
- Mindegy, akkor csak... próbáljatok meg úgy viselkedni, mint akik egy csapatban játszanak. - legyintett, majd újra felém fordult. - Megbeszélted Marlennel és Dorcassal a taktikát, amit mondtam.? Nem lesz könnyű, de ha megvan a hetven pont.... - kezdte volna egyeztetni a tervet, de hirtelen elhallgatott és a még mindig mellettem álló Maddisonra nézett.
- Ó, bocs. Zavarok.? - vigyorgott a hollóhátas hajtó, aki egész eddig érdeklődve hallgatta a beszélgetést.