A vérfarkas lánya

27. Amortentia és SVK

(Lilyana szemszöge)

Az első pár nap gyorsan eltelt. A kastélyba visszatért a nyüzsgés és a hangzavar. Most éppen bájitaltanra tartok a Tekergők többi tagjával. Ahogy beléptünk a terembe, az orromat megcsapta egy roppant kellemes illat. Az eső illata és az új könyvek szaga keveredik valamiféle kölnivel. Miután magamhoz tértem pillanatnyi kábulatomból, leültem az utolsó üresen maradt helyre. Vagyis Black mellé. Potter és Pettigrew már "lefoglalták" maguknak Remust és Maddisont, mivelhogy ők a legjobbak bájitaltanból.
Lumpsluck professzor azonnal belefogott a szokásos év eleji mondókájába. Hogy idén nagyon jól kell teljesítenünk, mert ez az év nagyon fontos az RBF-ek miatt, stb. Én eközben unottan firkálgattam a pergamenem szélére.
-.... szóval remélem jó párt választottak maguknak, mert vele fogtok dolgozni egész félévben. - zökkentett ki a merengésemből egy mondat foszlány.
Erre a mondatra Blackkel egyszerre kaptuk fel a fejünket. Ne már! Ez most komoly? Remélem akkor legalább jó bájitaltanból. A fiút elnézve az ő fejében is hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg.
- Rendben, akkor kezdjünk is bele! - szólt a professzor. - Az idei első főzetünk az Amortentia. Ki tudja mi az?
A kérdés hallatán Maddison keze egyből a magasba emelkedett.
- A legerősebb szerelmi bájital. - mondta.
- Úgy van! - mosolygott Lumpsluck. - Biztos éreztétek azt a kellemes illatot, mikor beléptetek a terembe. Ez mindenkinek más. Attól függ, hogy az illető milyen illathoz vonzódik.
Mi egész órán csak jegyzeteltünk. Óra végén a tanár kiosztotta a házi feladatot (ami az volt hogy gyűjtsük össze az amortenia hatásait), majd elengedett minket. A teremtől egyenesen az udvar felé vettük az irányt, de tervünk meghíjusult, mikor megláttuk az odakint zuhogó esőt.
- Szuper... akkor most mit csináljunk? - sóhajtott a barátnőm.
- Én amondó vagyok, hogy induljunk el az SVK ( sötét varázslatok kivédése) tanterem felé. - mondta Remus.
- De még van negyed óránk az óra kezdetéig. - ellenkezett Potter.
- Igen, de a tanterem a hetedik emeleten van és oda felérni kB 20 percbe telik, úgyhogy ha nem sietünk, meg így is elkésünk.! - magyarázta a sebhelyes fiú.
Ezzel mind egyet értettünk, igyhát elindultunk a terem felé.

***

Mikor már az összes diák megérkezett, belépett a professzor is.
- Nyissátok ki a könyvet a 236-ik oldalon.
- Már rögtön az első órán? - súgta mögöttünk Potter mire csak megvontam a vállam.
Viszont amikor kinyitottam a könyvet, egyből megértettem hogy miért.
- Vérfarkasok... - olvastam fel a címet. - Jajj, Merlin. Miért gyűlölsz ennyire? - morogtam.
Biztos voltam benne hogy abban reménykedik a "tanárnő" hogy a többiek rájonnek ez alapján a titkomra. Legalábbis az elégedett vigyorából ezt következtettem.
- De tanárnő... - szólalt meg Maddison.-... a tavalyi anyag után mégcsak a mantikór és a sárkány jönne. Az éjszakai állatok csak...
- Nem kértem a véleményét Parker. - vágott közbe a professzor. - Ha jól tudom én vagyok a tanár.
A professzor már folytatta volna az órát, viszont Maddison nem hagyta ennyiben.
- De ez akkor is.... - kezdte volna.
- Elég volt.! Másodszor szól bele az órámba Parker. 20 pont a hollóháttól.
Ezután a barátnőm az óra hátralévő részében meg se szólalt.

***

- Hát ez kegyetlen volt.. - szólalt meg Black az óra után, mikor már a folyosón baktattunk.
Ezzel mind egyet értettünk.
- Szerintem... meg is van hogy ki ellen lesz az idei első csínyünk... - vigyorodott el gonoszul Potter.