Lehet hogy más

4. fejezet

  Egy nap. Egy nap telt el azóta hogy Ronny majdnem megölte Zarát.
  Azóta mindenki hősként néz rám, de én ezt egyáltalán nem érzem helyénvalónak. Hisz csak ösztönösen cselekedtem és különben is. Én hogy a fenébe úsztam meg egy karcolás nélkül? Hisz Zara, ahogy elmesélte, amint átlépte azt a láthatatlan vonalat ameddig elér a lánc, abban a pillanatban Ronny lecsapott rá és elkezdte folytogatni. Egyébként a lány nyaka már gyógyulgat, de fog maradni egy heg utána. Ami hát annyira nem lesz feltűnű hisz a bundálya majd eltakarja de még is nem értem mi volt ezzel a célja Ronny-nak? Valamit be akart bizonyítani vagy egyszerűen csak szórakozott? Hát nem tudom de úgy is ki fog derülni. Egyébként tegnap az eset után nem sokkal megérkeztek Ghost-ék és bár örült Ghost hogy megmentettem Zarát attól még meg is hallhattam volna így büntetésemnek azt tűzte ki hogy vigyázznom kell a kicsikre Rose-al. Ami amúgy nem lenne baj csak hát ezek a kölykök folyton velem akarnak játszani, readásnak folyton kiváncsiskodnak hogy mi vagy ki van a lenti barlangban. Én meg persze azt az utasítást kaptam hogy ne mongyam el mert akkor tuti le akarnak majd menni, hisz sose láttak még fekete farkast. Most különösen idegesítőek mert olyanokat is kérdezgetnek amik nem is rájuk tartoznak, meg nem is tudják hogy mit jelent.
- Gyerekek, alvás idő! - jelenti be Rose
Én elkezdem őket számolni hogy mindegyikük megvan e. Noss nincs ugyan is egy hiányzik.
- Hol van Szürke? - hangzik el a kérdés Rose-tól
Én megvonom a vállam aztán gyorsan kirohanok a barlangból. Sehol nem látom. Akkor valószínüleg egy helyen lehet, remek. Elindulok gyors léptekkel lefele és közben füllelek, nem e hangzik el egy ,,segítség" vagy ,,engedj el" de nem. Mikor le érek azt látom hogy Ronny épp fekszik, és két mellső lába között ücsörög a szökevény. Épp mesélt neki valam-it mikor kizökkentettem. Némán felnézett rám én pedig dühösen így szóltam:
- Szürke! Még is mit keresel itt? Azonnal menny fel anyukádhoz!
- De nem akaroook - jött a válasz.
- Ha nem mész fel most rögtön akkor elmondom apukádnak hogy itt jártál!
Nem tudom miért de ha Ghost-ot emlegetem elötte akkor mindig szót fogad. Közben Ronny meg se moccan, érzéstelen arccal mered rám, le se veszi a tekintetét rólam. Viszont ezt most nem teszem szóvá mert avval is csak húznám az időt.
- Jól van, megyek... - mongya a kisfiú szomorkásan, majd elkezd felém battyogni.
- Nyomás föl! - mondom neki mikor már mellettem jár. Kisétál a helyiségből majd, gondolom, bemegy a fenti barlangba.
Egy utolsó pillantást vetek Ronny-ra majd én is elindulok.
- Mond csak, a tegnapi után se félsz tőlem? - szól utánam
Bármely meglepő de nem. Nem félek tőle.
- Nem. - zárom rövidre a választ.
- Miért? Pedig kéne... - az utolsót alig halhatőan hozzá teszi.
Szembe fordulok vele.
- Nem tudom. Azt viszont tudom hogy az a seb a mellkasodon nem igazán hajlandó meggyógyulni... - nézek a nagy karmolására a mellkasán.
- És ez miért is érdekel? - kérdi felhúzott szemöldökkel.
- És téged miért érdekel az ideálom? - válaszolok kérdéssel a kérdésre.
- Az nekem csak úgy eszembe jutott akkor, de most te válaszolj az én kérdésemre! - parancsol
- Rendben, csupán azért tettem szóvá mert eléggé szembetűnő az ott - biccentek feléje.
- Hát sajnálom hogy nem is látom, meg nem is tudom letisztítani magamnak. - mondja szemrehányó hangon.
Pár másodpercig csak álldogálok némán aztán kimegyek a barlangból és utam felvezet a fenti barlanghoz ahol alszom egy kicsit.

Mire felébredek addigra pont megérkeznek Ghost-ék, és már ehetek is. Letéptek magamnak az elsők között egy falat húst és meg is eszem jó hamar. Eszembe jut hogy Ronny-nak is kéne végre valami ehető ezért ismét oda megyek leszakítani egy darabot.
- Hékás! Te már ettél! - szól be nekem valamelyik fiú.
- De ő nem! - biccentek Ronny irányába.
Annyiban hagyák a műveletem és így sikerül is. Leviszem Ronny-nak a húst.
- ahhh de éhes vagyok már! Köszi! - szól oda amint meglát.
Kicsit meglep hogy megköszöni de hát lassan már hozzá szokhatnék hogy eléggé kiszámíthatatlan.
Oda adom, vagyis inkább dobom neki a húst ő pedig azonnal neki is lát enni. Én vissza kimegyek és figyelem ahogy az utolsók még majszolják a csontokról a hús cafatokat. Mindenki jól lakva és kimerülten vonul be a fenti barlangba, én pedig egyedül maradok. Eléggé megszomlyazom nem sokkal késöbb így elmegyek a patakhoz. Elkezdek inni mikor valami motyogást hallok meg. Elindulok a hang irányába majd megpillantok egy idegent aki világos szürke és sötét szürke színben ékeskedik. Mivel fiú így persze rögtön végigmérem de rájövök hogy nem néz ki rosszul de nem az esetem.
- Óóooo szia, észre se vettelek, a nevem Iron - köszön udvariasan
- Szia, én Kiara vagyok - viszonzom a köszöntést.
- Mond csak, neked van falkád vagy te is magányos lélek vagy? Már ha nem udvariatlankodom... - kérdi
- Egy falkához tartozom, és lehet jobb ha szólok hogy ez a mi területünk - figyelmeztetem
- Rendben úgy is csak átutazóban vagyok, csak úgy kérdeztem hogy ha egyedül vagy akkor össze foghatnánk... - mondja.
- Hát sajnálom de nekem tökéletes itt... - válaszolok
- Értem, noss akkor én megyek is tovább szerintem, viszlát. - köszön el, majd elmegy miután én is elköszönök. Haza megyek és valamiért az utam le vezet Ronny-hoz.
- Hát te? - kérdi azonnal
Nem válaszolok. Magam se tudom miért is mehettem le hozzá. Talán a vizét kicserélni? Nem tudom... Elindulok a gyógyszeres polcokhoz és gondolkodás nélkül leveszek egy kenőcsös tálkát, és egy rongyot. Ronny kérdőn néz rám, nem érti mit csinálok. Aztán le esik neki. Egyedül fogom kezeleni azt a hülye sebét ami a mellkasán éktelenkedik.