Lehet hogy más

15. fejezet

Megfordulok és Blaidd-et látom kisétálni. Biztos megszomlyazott vagy ilyesmi. Vissza fordulok majd pár perccel késöbb hallok egy halk felkiáltást. Ki osonok megnézni hogy mi volt az.
- Te meg mit keresel idekint? - kérdi Blaidd valakitől suttogva.
- öhmmm ezt én is kérdezhetném tőled! - érkezik a válasz, Ronny-tól(?)
- Én elmentem inni de te még is mióta tudsz megszökni?! - kérdi a falkatársam remegő hanggal.
- Na jó... Húzzál föl aludni és erről kussoljál vagy kitépem a torkodat, értve vagyok?! - fenyegeti Blaidd-et.
Közelebb érek és látom hogy valóban Ronny ül ott.
Blaidd elkezd bólogatni majd föl fut. Észre vesz engem és int hogy én is menjek vissza azonnal de persze nem hallgatok rá és maradok ott hason fekve. Mire Blaidd-et látom hogy vissza feküdt újra lekukucskálok és Ronny pont föl néz.
- Hali... Akkor jól éreztem hogy te is kijöttél... - néz vissza előre.
- A rohadt életbe... - káromkodom el magam és elindulok lefelé.
- Mizu? Te is megszomlyaztál? - néz rám mikor le érek.
- Nem csak nem tudtam eddig aludni aztán meg kiáltást hallottam... Még is mióta jársz ki éjszaka? - kérdem
- Ahhoz neked semmi közöd.
- Ohhh de hogy is nem van hozzá közöm! Neked nem kéne kijárkálnod! - próbálok komoly lenni.
- Noss akkor próbálj vissza vinni oda! - biccent a barlang felé.
Nem válaszolok semmit csak állok vele szemben pár percig.
- Na ugye! Akkor menny szépen vissza aludni vagy fetrengeni. Vagy bánom is én mit csinálni. - bunkózik.
- Boccs de nem hagyhatom hogy ide kint légy... - nézek rá. Erre feláll és még közelebb lép hozzám úgy hogy alig van egy centi az orraink között.
- Már elég régen nem láttam az eget, és a friss levegő is csak idekint van... - súgja
- Jó akkor kint maradhatsz még de utána vissza kell menned.
- Miért? Ha elmennék nem is kéne foglalkoznod velem.
- Azért mert ha elmész akkor a kölykökkel kell foglalkoznom és azt nem akarom.
- És még is miért? Miért nem szereted őket?
- Mert az agyamra mennek, és nem is értek hozzájuk.
- Tehát nem akarsz gyereket, de akkor még is mi az élet célod?
- S.K.H.
- Hogy?
- Azt jelenti hogy semmi közöd hozzá.
- Oké ezt most vissza kaptam... - néz el oldalra.
Sóhajtok egyet és leülök.
- Tudod a félelmet magunknak teremtjük, de a veszély az valódi! És nagy a különbség kislány...
- Ezt tudom
- Akkor meg mi a franc ér üldögélsz itt mellettem? Bármikor rád támadhatok!
- Akkor mutasd meg. Mutasd meg hogy tudsz bántani!
- Ha! Hülye lennék ha a kérésedre ugranék, még aztán elkezdesz sikítani és akkor nekem annyi. - ül le ő is felém fordulva.
Pont erre számítottam, de végül is igaza van. Ha erősebben megharapna akkor kiabálnék és azonnal jönne a mentés.
Úgy 10 percig ücsöröghetünk mikor felkel Ronny és bemegy a barlangba. Én nem tudom eldönteni hogy utána menjek vagy maradjak de mivel nincs jobb dolgom így utána megyek.
- Ha már itt vagy vissza tennéd rám ezt? - megy oda a nyakörvéhez.
Bólintok és felveszem a nyakörvet hogy rá tehessem. Rá teszem és mikor mennék el ő nekem ugrik és befogja a számat miközben a torkomat harapja. Azonnal elkezdek kapálózni. Próbálok kiszabadulni a szorításából de csak egyre erősebben harap. Kiabálni szeretnék de befogott szájjal ez nem igazán sikerül így neki próbálom mondani hogy engedjen el, de hiába. Egyre jobban szorít és egyre jobban fáj. Már alig kapok levegőt, érzem hogy lefolyik a vérem a nyakamon. Hát ez lenne a vége? Nem! Meg kell próbálnom azt amit a múltkor is csináltam. Hiába. Nem nem tudok hozzá férni és a karmaimat pedig teljesen feleslegesen mélyesztem a mellkasába. Hogy még jobban a földön tarthasson az egyik mellső lábát rá teszi a mellkasomra. Csak izgek-mozgok össze vissza és ezért a lábát egyre lejjebb csúsztassa egyenesen a hasamra. Nyögök egyett a fájdalomtól és ellazulok. Elfáradtam. Ha folytatom úgy se hagyja abba. Amint ellazulok ő is enged a harapásán. Ez pont elég nekem. Sikerül a hasát megrúgva levakarnom magamról, és rögtön amikor szabad vagyok elgödrülök a közeléből. Gyorsan felállok és kifutok a barlangból. Le ülök a bejárat mellé a hátamat a kőnek támaszva. A szívem a torkomban dobog, gyorsan veszem a levegőt. Ez tényleg képes lett volna megölni? Jól van most már teljesen össze zavart.
- Totál őrült vagy tudod?! - kiáltok le hozzá
- Mondja ezt az aki bízott bennem...
- Nem bíztam benned Ronny oké? Csak nem féltem!
Le nézek rá. A szájáról nyalja le épp a vért.
- b@#$ki! - káromkodja el magát - bameg, bameg, bameg! Mond hogy nem fály annyira... - szól aggódó arccal nekem.
Vissza támasztom a fejem a sziklának és mélyen veszem a levegőt. Le kell nyugodnom... De már megint az a hülye seb a nyakamon! Most jobban fály mint amikor Jack harapott meg. Oda nyúlok a nyakamhoz és megnézem hogy mennyire lett véres a mancsom. Hát eléggé az lett.
- Kira, kérlek válaszolj... - kérlel Ronny.
- Hagy békén... - mondom
- Basszus, nagyon sajnálom... - hallom lentről
Nagyot sóhajtok.
- Én hergeltelek fel. Nem téma.
- Na tessék! Már megint ezt csinálod! Magadat hibáztatod pedig nem te vagy a hibás... Gondolom mostmár végkép oda a bizalom...
- Jó éjt Ronny... - köszönök el.
Felmegyek a barlangba és elhelyezkedem. Pár perc múlva el is alszom még a fájdalom ellenére is.

Hali! Bocsánat hogy ez most ilyen rövid lett csak kevés az ihlet 😅
Viszont hamarosan jön a kövi fejezet :)