Lehet hogy más

7. fejezet

Arra ébredek hogy kint jó néhány lány röhögcsél. Egyszerűen nem tudok vissza aludni miattuk. Miért nem lehet csendben nevetni?! Ja megvan. Biztos most ért vissza Kiara a randiáról, ahol avval az úgy nevezett Gerox-al találkozott. Ismerem a srácot, és ha tehetném kitépném a torkát. Utálom. Nem foglalkozik mások érzéseivel és nála nem létezik a hűség szó. Persze megint csak itt szidok valakit, úgy hogy én sem vagyok nagyon különbb. Azt az egyet kivéve hogy hűség. Egyszer volt barátnőm akkor se én voltam aki félre lépett hanem ő, még hozzá avval az indokkal hogy ő azt hitte ez nyitott kapcsolat. Hát igen akivel megcsalt azt kibeleztem, a csajt meg jól elüldöztem a falkánkból. Elvégre is, és volnék a másod alfa. Milyen szép idők voltak is azok... Mikor könnyedén megölték bárkit aki rászolgált. De aztán közbe szólt az apám hogy fajtársaimat ne öljék meg, még akkor se ha épp meg akarnak erőszakolni valakit. Persze nem hallgattam rá ezért be akart zárni valami börtönbe. Ezért el is szöktem. Aztán utánam jött valami talpnyaló hogy ő lehessen apám kedvence de ,,sajnos" nem élte túl a találkozást velem. Azért egész jól tudott harcolni de nem elég jól ahhoz hogy túl élje. Amúgy meg nem is bánom hogy megszöktem. Utálom apámat. Mindig arra próbált nevelni hogy hidegvérrel gyilkoljak kölyköket, nőket. Ezt sose tettem meg. Annyira azért nem vagyok szörnyeteg. Amikor lejött hozzám az a kis mitugrász is, asszem Kiara Szürkének hívta, akkor se bántottam. Pedig jócskán félt tőlem az a kis hülye.
A kinti röhögcsélés közben elhalkult, végre.

*Kiara*
A barátaim mind izgatottan nevetgélve hallgatták végig a sztorimat a randiról. Azt mondogatták hogy jó párt találtam magamnak meg hasonló egyéb ,,édességeket". Én végig színlelt mosollyal hallgattam őket és meséltem. A srác nem volt szimpi egyáltalán. Amolyan minden lány kedvence. Egoista bunkó. Ami valószinüleg késöbb is látszani fog. Most megjátszotta magát, adta a jó fiút pedig messziről sütött róla a valóság. Éreztem rajta valamit hogy tetszettem neki de nem én vagyok az egyetlen nagy valószínűséggel. Nem igazán látok ennek a kapcsolatnak jövőt de Ghost-ért még párszor el megyek vele találkozni hogy ki is derüljön az igazam.
Ghost holnap elvisz engem is vadászni hogy kiderüljön mire is vagyok képes. Remélem az ösztöneim nem fognak cserben hagyni. Roxanne és a többiek már voltak ilyen próba vadászaton nem rég, és csak én maradtam utolsónak tinédzserként. Egyébként most már végre témát váltottak és valami másról trécselnek. Most épp arról hogy milyen undorítóak azok a lányok akik minden fiúval összefeküdnek. Evvel én teljesen egyetértek csak hát már tizedjére beszélik ki ezt a témát. Inkább lennék most Ronny társaságában mint velük. Tényleg! Ez nem is olyan rossz ötlet. Megyek is megkérdezem miért ölte volna meg Zarát.
Lemegyek de úgy tűnik mintha aludna. Karom nyomok vannak a kőpadlón, biztos próbált megszökni vagy ilyesmi. Egy nyögéssel megcáfolja elméletem, és megbizonyosodok róla hogy ébren van. Meg is fordul az én irányomba, majd amint észrevesz felkapja a fejét.
- Hát te? Te meg mit keresel itt? - kérdi
- Bocs, nem akartalak felkelteni... - mondom zavartan
- Áhhh már rég fönn vagyok, a hangos nevetgélés miatt.
- ühümm - nem tudok máshogy válaszolni.
- Szóval? Mit szeretnél? Vizem tiszta csak mondom...
- Nem én... Csak felmerült bennem egy kérdés.
- És mi is lenne az?
- Miért akartad megölni Zarát? Végül is akár le is feküdhettél volna vele...
- Zara? Jaaa az a szuka... Noss azért mert nem bukom könnyű vérüekre, de amúgy nem akartam megölni
- Akkor miért támadták rá?
- Kíváncsi voltam hogy van e egy ilyennek olyan barátja aki életét is oda adná érte. Noss kiderült hogy van.
Hogy mi van? Ez azt hiszi legjobb barátok vagyunk Zarával?
- Tessék? Én utálom Zarát! - mondom hirtelen - jó, lehet ez egy kicsit durva kifejezés de akkor se kedvelem.
- Akkor meg miért mentetted meg az életét?!
- Mert ettől függetlenül nem hagyhattam hogy meghaljon. Meg sokak szerint egy ilyennek a halál megváltás... - válaszolom
- Tehát te nem tartozol a ribik társaságába, hanem a csöndes jó kislány fajta vagy beteges gondolatokkal? - kérdi
Kicsit meglep hogy betegesnek hív. Pont ő mongya rám akinek már ki tudja hány élet szárad a lelkén?
- Kicsit dúrván fogalmaztam az arcodat elnézve... Akkor inkább úgy mondom hogy kárörvendő, és fejben a jó kislány ellentétje.
- Najó... Attól még hogy nem kedvelem a könnyű vérűeket, attól még nem süllyedtek le a te színtérre! - mondom ki hangosan gondolataimat.
Miközben ezt mondtam oda mentem hozzá és most elég közel, túl közel állunk egymáshoz.
Engem is, és őt is meglepett a kijelentések de ő hamar össze szedi magát.
- Az ÉN szintemre?! Ezt meg hogy érted? - emeli ki az én-t
- Hát úgy hogy... - kezdem
Basszus, nem kellett volna hangosan gondolkodnom...
- Hogy?! - kérdi türelmetlenül.
- Nem tudom hogy gondoltam... Csak megint hülye voltam és hangosan gondolkodtam. - sóhajtott a végén
Láthatóan megleptem az őszinteségemmel mert egy pillanatra abba maradt a légzése. Viszont nem válaszol semmit. Szinte már ilyesztő mennyire nyugodtan ver a szíve. Túl közel állok hozzá. De lehet ha hátra mozdulok azonnal rám támad. Hiába, a lényeg hogy gyorsnak kell lennem.
- Hú de ismerős ez a helyzet... Nem tudsz dönteni igaz? A kockázat nagy, és nem lehet tudni hogy elég gyors vagy e ahhoz hogy sikerüljön... - mondja
Hátra csapom a füleimet és úgy teszek mintha nem hallottam volna. Elkezdek halkan morogni.
- Tudod mit? Ha nekem akarsz támadni most tedd. Lássuk tényleg jól harcolsz e. - fenyegetőzök
Ezt nagyon nem kellett volna. Nem harcolok jól. Többnyire csak a szerencsém ment meg a veszítéstől, de győzni se győztem soha.
- Hmmm nem is tudom... Mi van ha alul maradsz? Nem lenne szép egy maradandó seb egy ilyen kis cuki pofin. - mondja nyájasan
Erre nem igazán tudok mit mondani. Akkor most elenged? Vagy mi...?
- Na menny mielött meggondolom magam! - mondja várakozást nem tűrő hangon.
Nem kell kétszer mondani, azonnal sarkon fordulok és oda futok ahol nem ér el. Mielött kifutnék vissza nézek. Ronny fejcsóválva épp hátat fordít nekem. Gyorsan kislisszanok és jobbra veszem az irányt. Viszont hirtelen emagam elött találom Brien-t Ghost fiát.
- Jesszusom! - kiáltok fel
- Ugye tudod hogy meghalhattál volna? - mondja nyugodtan
- Kérlek ne mond el senkinek - kérem
- Rendben, nem szólok, de akkor mond el hogy csinálod.
- Micsodát?
- Hogyan hipnotizáltad? Mintha a nézéseddel vetted volna rá arra hogy ne bántson.
- Én, én nem tudom... Nem csináltam semmit, vagy legalábbis nem tudatosan. - mondom zavartan
- Hát oké, hiszek neked, de akkor is furcsa hogy nem bánt téged. - néz rám gyanakvóan.
Lesütött fejjel nézem a földet, majd elsétál Brien. Nem rossz ő, csak próbál jó alfa lenni. Ha nem lesz Ghost akkor ő fogja felváltani. Remélem ez még sokára fog megtörténni, hisz Ghost olyan mint az apafigurám.