Lehet hogy más

8. fejezet

- Kiara ébresztő! - ráz ki álmomból Ghost bá'
- Kérem, had aludjak mééég - húzom el a még szót.
- Sajnálom, de ha még ma akarunk enni akkor korán kell induljunk, főleg hogy veled is kell majd foglalkozni hogy megtanulj egyet S mást. - mondja
- Oké, oké. - kelek ki puha szalmával fedett kőpárkányomról.
Még olyan korán van hogy a napot se nagyon látni még. Nagyszerű... A korán kelés sose volt az álmom.
- Kiara... - súgja oda nekem egy hang költött kilépnék a barlangból.
Hátra fordulok, és látom hogy Roxanne ébren van.
- Igen? - kérdem suttogva, nehogy valaki más is felébredjen.
- Majd szeretnék mesélni valamit ha vissza jöttél - fejezi be egy ásítással, majd vissza fekszik a puha fekhelyére.
Bólintok neki jelezve hogy rendben van, majd kimegyek, és lemegyek Ghost-ék hoz.
- Készen állsz Kiara? - kérdi mosolyogva Karma.
- Igen, bár a korán kelés nem lesz a kedvencem - erre mindenki elkezd nevetni.
- Jól van fiatalok, induljunk vagy sose érünk vissza. - mondja Ghost
Elindulunk egy számomra ismeretlen úton.
- Hé Karma! Légy szíves vezesd be Kiarát az alapokba! - mondja Ghost bá' legelölrő.
- Vettem! - kiált előre Karma majd hozzám fordul.
Kíváncsian figyelem hogy miket fog mondani.
- Szóval az alapok... Hol is kezdjem... Mindig nyomokat, és szagokat keresünk. A legtöbb szag alapján meg tudjuk állapítani hogy az adott élőlény mekkora, milyen fajta....
- Jó jó ezt én is tudom... - vágok a szavába
- Jól van akkor... Nagyon vigyázni kell mindig ha már megvan a préda, nehogy meglásson. Ohh és annál nincs nagyobb balszerencse mikor ő elöbb lát meg téged, mint te őt. De nyugi arra csak a legnagyobb balfékek képesek - kezd el nevetni
- Vagyis én... - nézem a földet séta közben.
- Áhhh ugyan... Ügyes leszel - lök meg egy kicsit
- Hát ha te mondod... - hagyom rá.
Karma nagyon kedves srác, és jól is néz ki. Nagyon ügyes vadász ahogy hallottam a többiektől. Sok lány oda meg vissza is van érte.
Jó... Valóban nekem is tetszik egy kicsit de nem szeretném hogy a többségbe tartozzak így nem vagyok belé szerelmes. Csak egyszerűen helyes és kész, pont. Még elmond pár dolgot amiket eddig is tudtam, hogy vigyázni kell a nyomokkal, nehogy elrontsam őket miközben követem. Vagy hogy végig nesztelenül kell mozogni. Ezeket mindig is tudtam.
Egyszer csak megállunk. Nem értem miért, így Ghost-ra pillantok de hátra se fordul.
- Találtak egy nyomot. - súgja oda nekem Karma
- Ohh oké. - mondom neki higadtan, és már nem figyelem Ghost-ot.
Mindenki teljesen elcsendesedik. Ha jól értettem szarvas nyomokat bukkantak a csipet csapat elején lévők. Csöndben újra elindulunk, halkan lépkedve. Gondolom még frissek a nyomok, és nincsenek messze a szarvasok. Aztán egyszer csak mindenki szét oszlik. Mikor elölrébb megyek meglátom a csordát. Körbe kerítjük őket. Oda megyek Ghost-hoz hogy tudja mondani mit csináljak.
- Tehát meg kell keresnünk a leggyengébb, és legvédtelenebb példányt. Viszont egy őzike nem elég a falkának úgy hogy egy felnőttet kell találnunk. - súgja nekem alig hallhatóan.
- Ott is van egy megfelelő - mutat fejével egy sérült lábú szarvasra.
Mindenki célpontjává válik. Meg kell próbálnunk leválasztani a csordától.
- Egy helyre fogjuk terelni, ahol a fiúk már helyet foglaltak. - súgja ismét Ghost.
Bólintok egyet, nem szeretném hogy pont miattam vegyenek észre minket. Az egyik szarvas felemeli a fejét, és farkát majd elkezd fülelni. Csak észre ne vegyen minket, könyörgöm... Sajnos hiába, elkezd rohanni, a társaival együtt. Most gyorsulnak fel az események. Mindenki a sérült felé veszi az irányt. Én baloldalon futok és oda kiabálnak nekem hogy ne hagyjam hogy vissza menjen a csordához. Nem is hagyom, oda futok mellé, és a levegőbe harapok sokszor feléje, amitől megrémül, és a fiúk felé rohan. Ők próbálnak rá ugrani de nem sikerül, sérült létére elég gyors. Amikor a csapdába érkezik ketten szemből neki ugranak, de sajnos rosszul ugyanis nem tudják elkapni és a szarvas ellöki őket majd tovább fut. Mindenki lelassít majd én is.
- A rohadt életbe! Pedig majdnem megvolt! - kiáltja Brien aki a csapdába vett részt.
- Semmi gond, ma még lesz bőven időn fogni egyet. - mondja Ghost.

Sajnos hiába mondta ezt. Nem sikerült ötödjére sem. Dél körül lehet, és már mindannyian ki vagyunk fáradva a sok futkosástól, kergetőzéstől. Még Ghost is le pihent hozzánk.
- Hát akkor ma nem lesz ebéd. Menjünk a nyúl mezőre, ott szerzünk egy kis energiát nyúl húsból, és utána menjünk haza pihenni. Majd pihenés után újra megpróbáljuk. - mondja Ghost bácsi.
Nyúl mező? Ott szerzünk energiát? Mivan?
- Ha nem sikerül a vadászat, mindig elmegyünk a nyúl mezőre. Ott aztán temérdek nyúl van és egyszerű őket elkapni, ott szerzünk egy kis erőt, és utána megyünk haza. - mondja Karma választ adva a fejemben feltett kérdésre.
- Oooo oké. - mondom válasz ként.
Elindulunk ahhoz a mezőhöz. Úgy fél órájig kutyagolhatunk mikor végre megérkezünk az említett helyre. Valóban mindenűtt nyulak vannak.
- Na most kezdődik a hajsza! - mondja Ghost, majd mindenki neki iramodik random irányokba. Ahogy elnézem most magunknak kell fogni kaját. Én is neki futok, és célba veszek egy nyulat, mely rohadt gyorsan elkezd futni. Mikor már majdnem utol érem bevesz egy éles kanyart, én még oldalra csúszom. Gyorsan felpattanok éj újból követni kezdem, ám de az berohan a nyúl üregébe. Célba veszek egy másik nyulat de avval is ugyan ez a helyzet, aztán megint, és megint, és megint. Mikor már az ötödiket kergetem a legtöbben már majszolják zsákmányukat. Most neki is mentem a nyúl üregnek. Ez fájt. Az összes nyúl már elbújt, úgy hogy az az egy választásom maradt hogy ások. Elkezdek ásni de szerintem reménytelen. Minél közelebb jutnék hozzájuk, ők annál inkább elbújnak.
- Hé! Minden oké? - kérdi valamelyik gyógyegér fiú nevetve.
- Ja csak nem igaz hogy ezek ilyen gyorsak! - válaszolom.
- Hát legyél gyorsabb! - neveti el magát.
Fejcsóvalva csatlakozom hozzájuk. Nyúl nélkül. Már mindenki megette, már csak a vért tizstogatják le magukról.
- Semmi baj Kiara, majd a pihi után nem kell velünk jönnöd, elég fáradt leszel hozzá. - mondja Ghost kedvesen.
- Rendben, köszönöm - erőltetek egy mosolyt.
Egyszerűen nem hiszem el hogy ilyen béna vagyok mindenhez. A gyógyításon kívül nem értek máshoz ami hát nem rossz de, mi van ha egyedül maradok? Mi van ha nekem kell gondoskodnia magamról? Nem csünghetek örökké mások nyakán, valahogy helyt kell állnom...
Egy kis idő múlva vissza is indulunk haza. A lábaim fájnak, reszketek mert nincs erőm. Azért nem fogok össze esni, nem vagyok gyönge, csak látszik rajtam hogy hosszú volt ez a jó néhány óra vadászás.
Mikor vissza érünk éhes szemek figyelnek minket, aztán átváltanak semleges arcifejezzéssé, elfogadják hogy nincs ebéd. Jó néhány lány a pasija nyakába borul, üdvözlik egymást. Aztán oda jön hozzám Clover.
- Kiara... Figyelj... Nem tudtunk vizet adni Ronny-nak sajnálom... Nem engedett oda. Ha közelebb megyünk végünk! - mondja bocsánatkérően.
- Sez' gond mindjárt elintézem azt is, csak elötte had dőlnek le egy kicsit pihenni. - mondom mosolyogva, fáradtan
- Persze, rendben - mosolyog Clover is, majd fölmegyünk a barlangba. Én elfoglalom a helyemet. Nem kell sok hogy el aludjak. Még a hangok ellenére is elnyom az álom.