Lehet hogy más

16. fejezet

- Csak én érzek vér szagot? - hallom hogy valaki mondja
- Igen!
- Nem... Én is érzem, de honnan?
Nemááár még szeretnék nyugiba aludni...
- Talán... - mondja valamelyik lány, és hallom hogy közeledik felém.
- Kiara? Ugyan... Még is mitől lenne véres? - neveti el magát Joell(?)
- Nem tudom de én tőle érzem... - válaszolja Sabrina.
Egy nagyot sóhajtok. Ezt már nem úszom meg az biztos.
- Hé! hadjátok Kiarát had aludjon még - szólal meg Rose.
- De Rose néni, valami nincs rendben, vér szagot érzek Kiarától... - mondja Sabrina.
Hallom hogy Rose oda sétál hozzám.
- Kiara... Kérlek kelj fel - súgja a fülembe.
- Nem akaroook.... - mondom álmosan.
- Meg kéne magyaráznod a vér szagot... - mondja mire megfordulok és lemászom a párkányomról.
Mindenkinek megakad a lélegzete.
- Te jó ég! Még is mi történt megint a nyakaddal?! Tiszta vér az egész! - kiált fel Rose.
- Én... Nem tudom, biztos az éjszaka elvakartam a sebet rajta. - hazudom.
- Egy elvakart seb nem így néz ki... - Mondja Joell.
- Jó, mindegy, nem tudom mi lett vele. - elnézek oldalra hogy ne kelljen Rose szemébe néznem.
- Kiara, kérlek mondd el az igazat. Ha kell ki küldöm őket és akkor csak nekem mondod el. - kérlel Rose.
- Nem szeretném elmondani...
- De hiszen valaki bántott téged! Tán megfenyegetett és azért nem akarod elmondani?! - mérgelődik Sabrina
- Nem csak egyszerűen teljesen felesleges ha elmondom, véletlen volt, ennyi. - próbálom lezárni a témát.
- Még is ki harap meg véletlen bárkit is? - kérdi Rose.
- Nem tudom, de tényleg nem fontos. Csak lemosom a vért és már fel se fog tűnni senkinek. - mondom
- Nagyon megváltoztál Kiara... Sokkal vakmerőbb lettél és nem nyafizol a sebeid miatt. Ez persze jó is lenne, ha elmondanád hogy miért... - hagyja annyiban Rose majd vissza kimegy a teraszra a kölykeihez.
- Nagyon sokat változtál tényleg... - mennek ki a többiek is.
Én is kimegyek és rá se nézek a csodálkozó tekintetű falkatársaimra. Azonnal elindulok a patakhoz hogy lemoshassam a nyakam.
Amikor oda érek egy holló kezd el károgni az egyik fán. Nem veszek róla tudomást, lemosom a vért. Vissza felé csúnyán beborul az ég, hamarosan esni is fog.
- Kiara! Még is mit csináltál megint a nyakaddal?! - jön oda hozzám azonnal Roxanne.
- Csak történt egy kis baleset, mit gondolsz elenged minket Rose hogy meglátogathassuk Nightglider-t? - terelem a témát
- Nem tudom, kérdezzük meg! - kezdi el örömében csóválni a farkát.
Nightglider a leges legjobb barátom és már jó régen láttam őt. Ő a falka ,,hercegnője" vagyis Ghost egyik lánya akinek legalább 2 hónapig egyedül kell élnie hogy bebizonyíthassa, alkalmas az alfa címre, és a család nevelésre. Már egy hónapja nem láttam de tudom hogy hol lehet. Csak meg szeretném látogatni, megnézni hogy jól van e. Elmegyünk Rose-hoz aki nagy szerencsére elenged minket.
- És szerinted merre lehet? - kérdi Roxanne
- Van egy tippem hogy csak a patak mentén kell mennünk és megtaláljuk Nighty-t - mondom.
Le szoktam rövidíteni a nevét, ezért hívom Nighty-nak.
- Uuuu már nagyon várom hogy találkozhassak vele! Már olyan régen láttam... - ugrál Roxanne
- Hát még hogy várom! - mondom én is majd felgyorsítunk a tempón és már majdnem futunk a patak mellett.
Az ég hatalmasakat dörög, nem lesz ez kicsi vihar annyi szent.
Aztán megpillantjuk a legjobb barátnőmet.
- Nighty!!!! - kiáltok oda neki és Roxanne-el oda futunk hozzá.
Mindhárman elkezdünk ugrálni örömünkben mint a kicsi kölykök.
- Kiara! Hát mi szél hozott erre?! - kérdi boldogan Nighty.
- Csak gondoltam meglátogathatnánk így egy hónap után, mi újság? Hogy megy egyedül? - kérdem
- Velem minden oké, el vagyok, viszont ahogy látom te valakitől jól ki kaptál. Ki volt az aki bántott?! - kérdi nevetve.
- Az hosszú történet, találtam egy fekete farkast és megmentettem aztán ő hozza folyton rám a balszerencsét. - nevetek
- Egy fekete farkas?! Na jó mindent meséljetek el töviről hegyire! - mondja Nighty majd elvezet minket az otthonául szolgáló kicsi oduhoz. Mindent elmesélek neki, hogy mik történtek eddig a pár nap alatt, de persze ami tegnap este volt azt neki se említem.
- Huuh hát ez kemény... Akkor ezért van erre egyre több fekete farkas... - forgatja a szemét.
- Hogy mi?! Egyre több? Ezt meg hogy érted?! - kiált fel Roxanne.
- Szó szerint. Egyre többen kóborólnak a területünkön... - válaszolja Nightglider.
- Mindenképp szólnunk kell erről Ghost-nak! - kiáltom.
- Oké, noss nyugodtan mennyetek csak amúgy is nekem még van egy két elintézni valóm - áll fel ülőhelyéröl a legjobb barim.
- Rendi, akkor mi megyünk jó... Nem tudom mit csinálást - nevetjük el magunkat majd egy hosszú búcsúzkodás után vissza indulunk Roxanne-el. Mivel futunk így hamar vissza fogunk érni. Minél hamarabb szólnunk kell Ghost bá'-nak .
Mire vissza érünk megkönnyebbülve látjuk hogy a vadászatról már mindenki vissza tért.
- Ghost bácsi!! - kiált Roxanne és oda futunk hozzá.
Ő érdeklődve figyel hogy mit akarunk mondani.
- Voltunk Nighty-nál és azt mondta hogy egyre több fekete farkas kóboról a területünkön - lihegi a barátnőm.
- Ez nem jó hír... Mondott még valami mást? - kérdi
- Csak annyit hogy jól van, és remekül megy neki ez a túlélés egyedül mizéria. - lihegem.
- Értem, noss köszönöm lányok elmehettek... - mondja mire hátat fordítunk és mennénk el, de folytatja - Vagy is Kiara, te még ne!
Vissza fordulok és figyelem hogy mit fog mondani.
- A rabunk elég, hogy is mondjam, szarul néz ki. Izzad folyamatosan de közben reszket. Rose már elmendt szedni neki orvosságot csak gondoltam jó ha szólok, hisz te foglalkozol vele csak. - néz a szemembe
- Rendben, lemegyek megnézem mi van vele, köszönöm hogy szólt. - mondom aztán elindulok a lenti barlang felé.
Fhuuu de nincs kedvem most ehhez. Még is mi baja lehet? Le megyek hozzá és látom hogy valóban vacog. Nekem háttal fekszik össze gömbölyödve. Csak állok és nézem. Nem igazán tudom hogy mit tehetnék hisz Rose már elmendt az orvosságért. Ebben a pillanatban be is toppan. A szálya tele van minden féle növénnyel. Levesz a polcról egy kis tálkát és bele teszi a növényeket.
- Kiara, kérlek hozd ide azt a vödör vizet. Kell bele víz hogy össze keverhessem és kifacsarhassam. Bólintok és elmegyek e vödörért. Oda viszem Rose-nak aki bele önti a tálkába és egy hosszú kővel elszedni kifacsarni a növényeket.
- Ezt majd meg kell majd ennie - biccent Ronny felé.
- Vagyis rá kell vennem hogy megegye? - kérdem
- Igen de nem lesz sok választása mert ha nem eszi meg akkor nem fog elmúlni a láza - mondja.
Úgy 10 percig készítheti azt a fura szagú trutyit mikor elém tolja.
- Itt maradjak segíteni? - kérdi
- Nem, nem kell. Nem lesz baj. - eröltetek egy mosolyt ami úgy tűnik be is válik mert nyugodtan bólint egyet és kimegy.
- Ismét kettesben... - sóhajtom.
Oda sétálok a fiúhoz és elé ülök. Leteszem elé a tálkát is.
- Ezt meg kell enned. - Utasítom.
- Eléggé fura a szaga... - nyögi miközben a tálhoz emeli a felyét.
- Hát nem szarvashúsból készült az biztos - forgatom a szemem.
Elkezdi megenni, nagyon lassan. Pár perc után végre végez, én pedig elrakhatom a tálat.
- Kérsz inni? - kérdezem meg tőle.
- Nem, köszi. Így is már túl sokat tettél értem mint amennyit megérdemelnék. - válaszolja.
- Van benne valami... - mondom - ... viszont nem tenném ha nem akarnám. - fejezem be a beszélgetést, és kimegyek.
- Elkapott valamilyen betegséget? - kérdem Rose-tól
- Igen, olyasmi, bár ilyenkor inkább valami lelki baja van ami miatt legyengül. Ha az nem jön rendbe akkor nagyon sokára fog meggyógyulni - válaszolja
- Lelki? Nem is tudtam hogy van lelke... - viccelődök. Erre mind ketten elkezdünk nevetni.
- Na szóval, viccet félretéve. Valami nincs rendben vele, ha gondolod derítsd ki, bár ez nem az én dolgom. Csak ha érdekel téged hogy mi a baja, hisz te felelsz érte. - komolyodik el Rose.
- Vettem - mosolyodok el, aztán mind a ketten elindulunk saját utunkra. Elkezd esni az eső ezért mindenki, ahogy én is, bemegyünk a fenti barlangba és onnan figyeljük az erdőt.