Lehet hogy más

5. fejezet

Oda viszem a vizes vödrét hogy belemárthassam a rongyot, úgy is majd újat kell neki hoznom.
Először a seb tisztításával kell majd foglalatoskodnom és utána bekennem evvel a fura kenőccsel. Sokszor láttam Rose-t ahogy másoknak ugyan ezt csinálja, hisz a sebhelyek mindennapos esetek.
,,Elfelejtetted azt a tényt hogy azokat a sebeket egyszerű volt ápolni mert gazdáik hagyták, viszont ő nem foglya hagyni magát" szól tudat alattim.
,,Te csak hallgass! Nem akarok félni tőle!"

Elindulok Ronny felé, viszont ő nem csinál semmit pedig már simán elér. Talán megértette hogy muszály lenne kitisztítani a sebét, különben elfertőződik. Oda érek hozzá, csupán fél méter van közöttünk. Eszembe jut hogy tegnap milyen jól verekedett, és hogy mekkora kárt tud okozni, de gyorsan elhessegetem az érzést, nehogy megérezze. Bár nálunk a külsőnk mindent elárul... Lesunyított fülek, behúzott farok, mind a félelem jele. Szerencsére tudok a testemen uralkodni így talán nem olyan feltűnő.
Belemártom a rongyot a vödörbe. Ő csak figyelmesen követí mozdulatomat, érzéstelen arccal.
- Figyelj... Le szeretném tisztítani a sebhelyedet, ha ez neked problémát okoz légy szíves szólj hogy ne érjen meglepetés. - szólok neki.
Erre hangosan felkacag
- Nemár... Ez totál egyértelmű hogy mit akarsz... Viszont a meglepetés ereje a legjobb mindig! - neveti el magát a végén.
- Oké - mondom
Erre csak ennyit tudtam válaszolni. Erre az arca újra vissza tért és ismét ott van az a le nem hervasztható ördögi mosoly.
Megfogom jobbik mancsommal a rongyot és lassan elkezdem a közelébe tenni.
,,Mi van ha most le foglya harapni a lábad? Vagy rosszabb... Mi van ha neki támad a torkodnak?" Szól ismét tudat alattim
,,Nem hiszem el hogy legbelül ilyen fárasztó vagyok..."

Közben mancsom már elért hozzá, mire ő felszisszent. Hogy a fájdalom miatt e, vagy hogy hideg a vizes rongy azt nem tudom. Minden esetre erre a hangra valamiért felbátorodtam. Lassan elkezdem letörölni az alvatt vért, és gennyt ami a sebnél van. Közben összpontosítok hogy még véletlenül se nézzek fel, a szemeibe. Néha néha látom hogy a teste megfeszül de szintén nem tudom hogy a hideg miatt, vagy a fájdalom miatt e. Mikor végre végzek egy nagyot sóhajtunk egyszerre. Ezen egy kicsit meglepődök, és elmosolyodok. Végre jön az utolsó rész, a kenőcs. Már elő is veszem mikor Ronny szóra nyitja a száját.
- Nem kell kenőcs.
- Szerintem meg kell.
- Minek?
- Gyorsítja a gyógyulást.
Miután ezt mondom elhallgat és hadja hogy bekenjem.
Miután evvel is végzek, gond nélkül vissza viszem a kenőcsöt, és a rongyot a helyére, ami hát furcsa egy kicsit... Miért nem bántott vajon? Áhhh biztos csak szórakozik, biztos majd máskor rám fog támadni teljesen váratlanul. Felveszem a vizes vödröt majd elindulok kifelé. Tudomásul veszem hogy a nap már lenyugvóban van, hamarosan besötétedik.
Elviszem Ronny vödrét a patakhoz és hozok neki friss vizet. Még mindig nem ellenséges, egyenlőre. Az ég gyönyörű, a nap teljesen narancssárgába borítja az egészet, a felhők pedig rózsaszínek.
Álmodozásombol Ghost zökkent ki aki egyszer csak jobb oldalamon terem. Kicsit megrémülöl az arcát látva. Talán csináltam valami rosszat?
- Ne aggódj Kiara. Nem csináltál semmi rosszat, másért jöttem. - mondja mintha bele látná a fejembe.
- Akkor... Miben segíthetek...? - kérdem
- Noss... Igazából nem segítenek kéne. Vagyis de... - hezitál - tudod a levegő falkában, a vörös farkasoknál, van egy fehér farkas...
- EGY FEHÉR FARKAS?! - vágok a szavába.
- Igen... Viszont ő nem olyan mint te, ő albínó, semmi köze a fehér farkasokhoz. - mongya
- Értem...
- Tudod ezt azért mondom el neked mert örök szövetséget szeretnénk kötni egymással, és ez csak akkor sikerühet ha a két falkábol ketten össze jönnek - hagy egy kis szünetet - és mivel ti egyesítenétek egymást így titeket gondoltunk erre a célra. Így nagyobb esély lenne hogy fehér kölykök szülessenek, tudod...
Ezt egyszerűen nem hiszem el. Én nem szeretnék senkinek se az ajándéka lenni valami béke kötés gyanánt. De még is kötelességem lenne...
- Tudod nem szeretnélek erre kötelezni, de ez nagyon fontos lenne, nem csak számunkra hanem számodra is, hisz akkor fennmaradnak a fajtára... - mondja
Nem akarok kölyköket...
- Tudja Ghost bácsi, én nem szeretnék olyannal lenni aki nem a nagy Ő így hát mielött neki turnék a falnak szeretnék vele néhány randit hogy megismerjem... - mondom
- Persze, ez rendben van! Akkor szólok is Frank-nek - mosolyodik el majd magamra hagy.
Noss nem hinném hogy túlságosan is bele fogok szeretni, de persze ki tudja?! Lehet pont ő lesz a nagy Ő akiért bármit megtennék. Csak gyerekeket nem szülnék.