Into your arms [✓]

2. Fejezet

** A fejezetben enyhe 18 +-os jelenetek vannak, ha nem érdekel az ilyesmi, görgess tovább :) **

Mystic Falls 2009

Az évek során annyi vagyont összeszedtek, hogy tudtak venni egy kisebb házat az erdő szélén. Napokig szinte ki sem dugták az orrukat, pakolásztak, elrendeztek mindent. Katelyn úgy döntött elmegy vásárolni, kellett még egy pár dolog otthonra és a várost is meg akarta nézni. Útközben megállt egy Mystic Grill nevű helyen. Elvitelre kért egy kávét. Amíg készült a kávéja megütötte a fülét egy ismerős hang. A hang felé fordult és meglátta Stefant egy lánnyal biliárdozni és nevetgélni. Egy csapásra eszébe jutott minden, mintha kihúzták volna a lába alól a talajt.
- Nem illenek össze, ugye? – egy savanyú hang szólalt meg mellette – bocs, Matt vagyok – a fiú kezet nyújtott – új vagy itt? Nem láttalak még.
Katelyn nyelt egyet, majd mosolyogva fordult a fiú felé.
- Katelyn és igen, új vagyok. – kezet ráztak.
- Mikor jöttél?
- Pár napja költöztünk ide egy barátommal, eddig pakoltunk, gondoltam a nyakamba veszem a várost, hogy megismerjem – lopva Stefan felé fordult – jól jönne egy idegenvezető – fordult vissza Matt felé.
- Este ráérek, 6-ig vagyok ma a bárban, ha gondolod, szívesen körbe vezetlek.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm, Matt igaz? – a fiú mosolyogva bólintott. Katelyn a válla felett a pulton lévő kávéjáért nyúlt, közel hajolva Matthez fülébe súgta, hogy este találkoznak, majd elment.

Feldúltan ért haza.
- Louise! Merre vagy?
- Itt vagyok, felesleges kiabálnod. – hűvös hang szólt Katelyn háta mögött
- Stefan. Stefan itt van! Egy lánnyal biliárdozgatott egy lebujban.
- A sors kegyetlen fintora. Látott?
- Nem. Elterelte a figyelmem valami Matt. Este körbe vezet, ha érted, hogy értem. – vigyorodott el a lány. – Éhes vagyok, alig várom az estét.

Katelyn 6-kor már a Grill előtt várakozott, alig telt el 5 perc és kilépett az ajtón Matt.
- Megvárattál.
A fiú megrezzent a hangra és Katelyn felé fordult.
- Te meg megijesztettél! Csodásan nézel ki.
- Köszönöm. – a lány belekarolt Mattbe – Nos, áruld el Matt, hogy hogy nincs dolgod Péntek este, hogy ráérsz egy új lánykát pesztrálni?
A fiú elnevette magát.
- Mondjuk úgy, hogy nem vagyok egy társasági lény.
- Barátnőd azért csak van.
- Whoa te aztán nem kertelsz!
- Bocsánat, sokszor megkapom, hogy túl közvetlen vagyok.
- Jaj félre ne érts, amúgy sem szeretem a megjátszós embereket. A kérdésedre a válasz, nincs barátnőm.
- Hát az hogy lehet?
- Úgy, hogy a volt barátnőmet ma délután láttad a Grillben Stefan Salvatoreval biliárdozni.

Tehát Salvatore, így azért könnyebb lesz utána nézni.

- Oh, hát ezért volt savanyú a szőlő. – kuncogott a lány.
- Haha nagyon vicces. De valóban.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani.
- Nem, nem bántottál meg, túl vagyok rajta, vagyis próbálkozom.
- Tudod mit? Menjünk el inni. Van otthon egy üveg nagyon jó minőségű Bourbonöm, szívesen megosztom veled.
- Úgy volt, hogy körbevezetlek.
- Jaj, az ráér, búfelejtő iszogatás, na gyere.
- Jó, rendben, meggyőztél! – nevetett a fiú.

Beültek Matt kocsijába és elmentek Katelyn házához.
- A lakótársam egy kicsit melankólikus, ne is foglalkozz vele.
Belépve a házba megcsapta orrukat a gyógyfüvek illata mely Louise teájából áradt.
- Louise vendégünk van!
- Örvendek, Matt vagyok. – a fiú kezet nyújtott.
- Louise. – mutatkozott be a lány, azzal elvonult a szobájába.
- Hát... nem egy társasági lény.
- Mondtam. – nevetett Katelyn – ülj csak le a kanapéra, mindjárt jövök.
Két poharat vett elő és töltött mind a kettőbe egy kis Bourbont. Az egyikbe tett egy kis farkasfüvet, elővigyázatosságból minden idegennel ezt tette.
Matt nagyot kortyolt az italból
- Hű, milyen érdekes íze van!
A lány elmosolyodott.
- Nem mai évjárat. Mond csak Matt, mit tudsz erről a Stefan Salvatoréról?
- Miért érdekel annyira Stefan? Láttam, ahogy ránéztél a bárban, mintha ismernéd.
- Egy régi ismerősömre emlékeztet.
- Igazából sok mindent senki sem tud róla, elég titokzatos. Nem rég jött a sulinkba. Van egy idegesítő bátyja. Elena teljesen oda van Stefanért.
- Elena?
- A volt barátnőm.
- Oh. Stefan bátyját hogy hívják, jóban vannak?
- Damon, de elég nagyra van magával. Igazából itt laknak a közelben, az erdő közepén van egy kúria, a családjuké volt.
- Értem. – a lány elmosolyodott, kezét a fiú combjára helyezte.
- Most mit csinálsz?
- Ja semmit, ha nem tetszik...
- Nem... igazából jól esik. – A fiú letekintett a lány ajkaira és felé hajolt, ám a lány elhúzódott.
Kajánul elmosolyodott. Matt újra felé hajolt és hevesen csókolni kezdte, a lány belement a játékba, majd hirtelen elhajolt és a szemébe nézett.
- Nem érzel semmit, egy hang sem jön ki a szádon.
Katelyn belemélyesztette fogait a fiú nyakába és szívni kezdte a vérét. Matt szótlanul tűrte, majd mikor a lány végzett, letörölte a vért a fiú nyakáról és a saját szájáról. Megitatta Mattet a vérével és megszugerálta, hogy felejtse el a történteket és haza küldte.