Into your arms [✓]

10. Fejezet

Pechére sikerült egy olyan könyvet elvennie, amit sajnos nem tudott elolvasni. Hans Christian Andersen egyik korai kézirata volt, de mivel dánul volt minden írva, nem tudott beleolvasni. Kiment hát a könyvtárba, gondolta ennyi könyv között csak akadnak szótárak is, de nem járt sikerrel. Elindult vissza az emeletre, Elijah szobájából fény szűrődött ki, bár mozgást nem hallott a szobából. Sóhajtott egyet és bekopogott.
- Igen?
Benyitott, a férfi félmeztelenül ült az ágyán és éppen olvasott. Katelyn egy kissé elpirult.
- Oh, bocsánat, visszajövök holnap.
- Maradj, felkapok valamit.
- Miattam igazán nem kell – a lány már ki is lépett az ajtón, de a férfi utána szólt.
- Mit szerettél volna?
Katelyn felemelte a könyvet, amit a kezében tartott.
- Ez itt dánul van.
A férfi kérdőn nézett rá.
- Nem tudok dánul.
Elijah felnevetett.
- Kerestem szótárat, de nem találtam.
- Valószínű még Mystic Fallsban van, időbe telik, amíg azt a rengeteg könyvet ideszállítják. Ha gondolod, felolvasom neked.
- Elijah, akkor sem fogok érteni belőle semmit – a lány egészen kínosan érezte magát.
- Úgy értem lefordítom – nevetett a férfi.

A lány bement és az ablakhoz ment egyenesen, ahol ki volt alakítva egy kis kanapé szerűség, leült oda. Elijah az ágyára ült.
- Ez Hans Christian Andersen, A Hókirálynő című meséje.
- Ah, remek, már féltem, hogy sikerült a kis hableányt levennem a polcról.
- Nem szereted a kis hableányt?
- Nem. Szerintem cseppet sem romantikus.
- De miért?
- Jaj, ugyan már, hát milyen hal szaga lehet annak a csajnak. – a férfi felnevetett – meg különben is, te hallottad az eredeti sztorit? Állítólag annyira ember akart lenni Ariel, hogy ketté vágta az uszonyát, hogy olyan legyen, mintha lábai lennének.
- Ez csak egy régi mende monda, egyébként meg biztosíthatlak, hogy nincs halszaguk.
- Mármint kiknek?
- Hát a sellőknek.
A lány kérdőn nézett rá.
- Ismertem egy szirént, nagyon nagyon régen az 1200-as években. – Katelyn úgy nézett rá, mintha egy bolonddal beszélgetne éppen. – most mi az? Hibrid vagy, vámpírokkal beszélgetsz és van egy vérfarkas családod. Szerinted a többi mesebeli lénynek nincsen valóság alapja?
- Mondjuk ez logikus. Mesélj a szirénről.
- Hé, úgy volt, hogy olvasunk.
- De most kíváncsivá tettél.
- Egyezzünk meg, olvasunk, utána elmesélem.
A lány bólintott. Odakint feltámadt a szél, a csípős hideg bejött a nyitott ablakon át, így azt becsukták és kért Elijahtól egy plédet, amit magára terített. Kényelembe helyezte magát és hallgatta, ahogy a férfi mesélni kezdett.
Először dánul olvasta fel a mondatot, majd fordított. Katelyn többször is elkuncogta magát, ahogy hallotta dánul beszélni a férfit, ugyanakkor lenyűgözte a tudása. Lassan egyre mélyebbeket pislogott, és ott ahol volt elaludt. Elijah felpillantott a könyvből, amikor meghallotta az egyenletes szuszogást. Becsukta a könyvet és letette az éjjeli szekrényre. Óvatosan a karjaiba vette a lányt és az ágyába fektette, alaposan betakarta. Magához vette a könyvet és elővett a fiókból egy tollat és tiszta írólapokat. Elkezdte lefordítani a könyvet, egész éjjel azon dolgozott, már pirkadt. A fordított könyvet az ágyon hagyta a lány mellett, majd felöltözött és lement. Klaus már a társalgóban volt.
- Jó reggelt, Niklaus!
- Jó reggelt. Jó éjszakád volt?
- Miért kérded?
- Csak érdekelt mi dolgod volt Katelynnel.
Elijah elmosolyodott.
- Biztosíthatlak öcsém, semmi nem történt köztünk. Bekopogott, mert egy dán szótárat keresett az egyik könyvhöz, én meg felajánlottam, hogy felolvasom neki, ő elaludt közben és ennyi.
- Mily' kedves tőled.
- Van mára programunk?
- Igazából lenne. Marcellussal kellene találkoznunk. – A két férfi elindult.

Katelyn egészen kipihenve ébredt, miután kinyitotta szemeit észre vette, hogy nem a saját ágyában volt, hanem Elijah-éban. Körbenézett, majd észrevette a köteg papírt maga mellett.
- Hans Christian Andersen, A Hólirálynő. – olvasta az első lapon. Felült az ágyban és kezébe vette az egész köteget, levette az első lapot, és a következőt olvasta. A lapokon mondatonként látta először dánul, majd lefordítva.
- Lefordította az egészet? - súgta maga elé. Katelynnek nagyon jól esett a gesztus. Körbe nézett a szobában, igazán letisztult és kifinomult volt, pont, mint Elijah. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy körbe néz a szobában, de végül elvetette az ötletet. Bevetette az ágyat és átment a szobájába. Ez a szoba pontos mása volt a Mystic Falls-i házban lévő szobájának. Úgy döntött egy kicsit átalakítja, ha már úgyis itt kell maradnia, legalább olyan helyen éljen, ami tetszik is neki. Felöltözött és lement, senkit nem talált otthon. Elindult az úton és a legelső barkácsboltba betévedt. Festéket és festőhengert vásárolt, tovább ment, függönyt és egyéb lakástextilt akart vásárolni, de útközben elhaladt egy antikvárium előtt. Bement, mert szeretett volna Elijahnak kedveskedni valamivel a könyv miatt. Ahogy belépett megcsapta a régi könyvek és gyógy füvek illata.
- Segíthetek? – a pultnál egy mosolygós lány állt.
- Áh, szia. Igazából nem tudom mit is szeretnék, ajándékot vásárolnék egy barátnak. Nagyon szereti az antik dolgokat.
- Tudok itt ajánlani, a pultban vannak gyűrűk, medálok. – Katelyn odament és azonnal megakadt a szeme egy antik zsebórán.
- Ezt szeretném!
- Rendben, elcsomagoljam?
- Igen, kérlek, ha lehet egy ajándékdobozba.
A lány elkezdte becsomagolni.
- Új vagy a városban?
- Nem mondanám, csak már nagyon régen jártam erre.
- Értem. Tanya vagyok egyébként. Tanya Wilkinson – nyújtott kezet a lány
- Katelyn Dumas. – kezet ráztak.
- Tessék, kész is van.
- Nagyon köszönöm, biztosan jövök még – mosolygott a lányra, és az ajtóhoz ment – szia!
- Szia!