Into your arms [✓]

12. Fejezet

Reggel mikor kinyitotta szemeit, Elijah még aludt. Megbabonázta a férfi arca. Most először vette észre, mennyire hosszúak voltak a szempillái. Haja kócosan bomlott arcába, a lány észre sem vette, hogy elmosolyodott, ahogy őt nézte. Minden egyes arcvonását az agyába akarta vésni. Megcsapta a férfi illata, nem tudta volna megmondani, mire emlékezteti az illat, de nagyon tetszett neki. Elijah mocorogni kezdett és kinyitotta a szemét. Katelyn szélesebb mosolyra húzta száját.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt! – a lány arcára simította kezét és homlokon csókolta.
- Hogy aludtál?
- Nagyon-nagyon jól... - magához húzta és hajába temette arcát. Cirógatni kezdte a hátát, Katelyn erre bedomborította hátát és egy elégedett morgás jött ki a torkán. Elijah elnevette magát. – olyan vagy, mint egy kiscica.
- Az apukám mindig KittyKat-nek hívott – mosolyodott el az emlékre.

Sokáig feküdtek így, egyikőjük sem tudta mit mondhatna és jól is esett csendben egymás ölelésében pihenni.
- Lassan le kellene mennünk.
- Maradjunk még, Elijah. – kérlelte a lány. – Veled szeretném tölteni a napot.
- Semmi akadálya. – mosolygott a férfi. – de el kellene mennem zuhanyozni.
- Megvárlak itt.

A férfi ott hagyta és bevonult a fürdőbe. Katelyn felült az ágyban és körbe nézett. A szoba elrendezése hasonlított az övére, de azt vette észre, hogy az összes szoba egy sémára készült. A falak kávébarnák voltak, a bútorok egytől egyig mind hófehérek voltak, sehol egy bézs, vagy egy vajszín. Az ágyon lévő díszítés arany volt és a komódon a fiókok gombjai is. A lány kikászálódott az ágyból, akkor tudatosult benne, hogy ő is a tegnapi ruhájában volt így odament az íróasztalhoz hogy írjon egy cetlit, hogy ő is átmegy lezuhanyozni. Az asztalon meglátott egy könyvet és egy csomó teleírt írólapot. A kishableányt fordította ugyanúgy, ahogy a Hókirálynőt. Elmosolyodott rajta. Gyorsan írt egy cetlit és az ágyra akarta helyezni, de akkor meglátta, hogy a ruhájuk teljesen összemaszatolta a fehér ágyneműt, ezért gyorsan lehúzta a huzatot, az ágyneműt pedig összehajtotta, de nem tudta mit csináljon a huzattal. Voltak takarítónők a birtokon, de valamiért nagyon zavarta a fehére ágyneműn a vér látványa. Végül a huzatot is összehajtotta és a földre rakta, a cetlit pedig az ágyneműn hagyta.

Gyorsan átment a saját szobájába és egyből a fürdőbe ment. Beállt a zuhany alá, sokáig folyatta magára a vizet, illetve hajat is mosott. Mikor kiszállt, magára tekerte a törölközőjét és megszárította a haját. Mivel nem vitt magával ruhát, kénytelen volt egy szál törölközőben kimenni a szekrényhez. Elijah már az ágyán ülve várt rá. Katelyn megtorpant és elmosolyodott. A férfi – úgy, mint minden egyes nap – öltönyben volt.
- Jól nézel ki. – dícsérte meg a férfit.
- Te sem panaszkodhatsz.
- Még fel sem vagyok öltözve – nevetett a lány.
- Annál inkább.
Elpirult Elijah szavaira és a szekrényhez ment ruhák után kutatni. Elijah végigmérte a lányt, még a törölközőn is átsejlett darázsdereka és hosszú lába. Felidézte magában, hogy látta már egyszer meztelenül, miután kikapcsolt. Bár csak egy pillanatra, de az az egy pillanat is az emlékeibe égett.

Katelyn kiválasztotta a ruháit és a fürdőbe ment felöltözni. Egy fekete lovaglónadrágot, és barna combközépig érő kötött pulóvert vett fel. Haját kiengedve hagyta és kiment a férfihoz.

- Nagyon csinos vagy.
- Köszönöm.
- Na, mit gondolsz, lemenjünk?
- Nem lesz... furcsa, ha együtt megyünk le?
A férfi felnevetett.
- Ebben a házban nincsenek titkok. Fogadok, hogy Rebekahnak az volt az első ébredés után, hogy benézett hozzám. Hidd el, tudják, hogy együtt aludtunk.
Erre Katelyn elvörösödött.
- Jól áll, ha elpirulsz – mosolygott a férfi. Közelebb lépett a lányhoz és kézfejével megsimította a lány orcáját. – Mehetünk?
Katelyn belekarolt.
- Mehetünk.
Kicsit félt, hogy mit fognak szólni a többiek, de egyébként madarat lehetett vele fogatni a boldogságtól. A konyhába indultak.
- Egyébként hogy jött, hogy lehúzod az ágyneműm?
- Zavart a fehér huzaton a vér...
- Ó, értem. Bár van erre személyzetünk.
- Tudom. – kínosan elnevette magát. – ösztönből jött.
A férfi halántékon puszilta, ahogy mentek le a lépcsőn.
- Kat?
Egy ismerős hangot hallott a lépcső aljáról. Damon állt ott. Katelyn teljesen lefagyott.
- Megkaptam a leveled... - felemelte a kezét, amiben a levél volt. – de látom jól elvagy... - a férfi sarkon fordult és indulni készült.
- Damon, várj! – a férfi után szaladt, ő már az utcán járt, mikor utolérte. – Damon, had magyarázzam meg!
- Felesleges.
- Damon, kérlek! – itt már könnybe lábadtak a szemei.
- Mit tudnál ezen megmagyarázni? – Hirtelen megállt a lány előtt.
- Csak úgy megtörtént... Nem hittem, hogy valaha is látlak még...
- Ezért írtad a levélbe, hogy várod, mikor láthatsz újra, ugye? Tudod mit? Végeztünk. Nem akarlak látni soha többé.
- Damon...
A fiú összegyűrte a levelet és elé dobta, majd eltűnt a szeme elől. Katelynnek összeszorult a szíve, a levél után kapott, de már késő volt, elázott. Leguggolt ott, ahol volt és patakokban folyt a könnye, közben az eső rendíthetetlenül zuhogott. Egy érintést érzett a vállán, felnézett, Elijah állt felette egy esernyővel.
- Meg fogsz fázni. – fel segítette és visszamentek a házba. – Levelet írtál neki?
- Igen, de csak azért, hogy tudják, hogy jól vagyok, a címünket sem írtam rá. Itt van, elolvashatod, nincs takargatnivalóm. – a kezébe nyomta a levelet és leült a kanapéra, felhúzta a lábát és ráhajtva fejét még mindig sírt.
- Katelyn ez fel van címezve... - a lány felkapta a fejét.
- Az lehetetlen, én csak az ő címüket írtam rá.
- Ez nem is a te írásod, hanem Niklausé...
A lányt elöntötte a düh. Eszébe jutott, hogy összefutottak aznap éjjel, mikor feladta a levelet. Biztosan feltörte a postaládát és felcímezte.