Into your arms [✓]

4. Fejezet

- Nem kérdezek rá még egyszer. Hol van Katerina?
- Katerina? Megbocsáss, de hol vagyunk, Oroszországban? – Damon hozta a szokásos formáját.
- Nagyon vicces. Hol van?
- Ha Katherinere célzol, elkéstél. Épp a keresésére indultunk – hárított az indulatokon Stefan.
- Szép történet, de hallom a hangját odabentről. Nos. Behívtok, vagy szórakozunk még egy darabig a csillagok alatt?
Katelyn előre lépett.
- Nézd, Elijah igaz? – a férfi bólintott – A fiúk igazat mondtak. Katherine nincs itt, itt volt, de elmenekült. Ugyanannyira elakarjuk kapni, mint ti.
Elijah szólásra nyitotta száját, de a háta mögül egy mély hang szólalt meg, Katelynnek nagyon ismerős volt.
- Mégis mi dolgotok nektek Katerina Petrovával? Persze, sok borsot tört az évek során mindenki orra alá, de mi nagyobb dolgotok lehet vele, mint nekem? – a férfi kilépett az árnyékból, kajánul vigyorogva nézett rájuk. Klaus Mikaelson.
Katelynnek földbe gyökerezett a lába, ahogy meglátta. Klaus szája sarka megrebbent, mikor meglátta a lányt, majd széles mosollyal Stefan felé vette az irányt.
- Stefan! Drága barátom, de régen láttalak! Mikor is? 1920-ban? – lopva a lány felé pillantott. Katelyn tudta, hogy Klaus felismerte, hátrébb húzódott, dereka megérezte Damon lágy érintését, egy pillanatra megnyugodott, de aztán Klaus közeledett felé. - Helló, kedvesem. Kit tisztelhetünk benned? Olyan ismerős vagy, nem találkoztunk mi már valahol? – Katelyn megremegett.
- És te? Benned kit tisztelhetünk? – szólt utána Stefan.
- Ó, persze, el is felejtettem, nem emlékezhetsz rám. – Klaus Stefan felé fordult és szemébe nézve beszélt hozzá. – Emlékezz vissza 1920-ra mikor New Orleansban jártál.

Stefan fejébe özönlöttek vissza az emlékek. Emlékezett arra az estére, minden az eszébe jutott, a kiontott életek, a féktelen vérszívás, Rebekah és most már Katelynre is emlékezett. A lányra emelte a tekintetét.
- Tudom már ki vagy... De hogyan?
- Ó, ez engem is érdekel, hiszen ott hagytunk – Klaus vigyorogva nézte a lányt. Katelyn szemébe könnyek szöktek a félelemtől.
- Én... Stefan vére a szervezetemben volt, mikor meghaltam... - a lány lopva Stefan felé pillantott, akinek az arcán bűntudatot látott.
Klaus felé indult, de ő hátrálni kezdett.
- Ne félj kedvesem, én nem bántalak, aznap este sem én voltam a vadállat, igaz? – Katelyn egy pillanatig azt érezte, hogy Klaus tudja, hogy ő is hibrid, de aztán a férfi hirtelen Stefan felé fordult – Hiszen Stefan csapolt le Téged, újra és újra. – mondta miközben közeledett az említett férfihoz.
Damon megfogta Katelyn kezét és megszorította, erőt adva neki.
- Öcsém, eleget csevegtünk, térjünk a lényegre.
- Jajj, Elijah olyan ünneprontó vagy, hiszen régi barátokkal találkoztunk, nem igaz? – a férfi átkarolta Stefan nyakát, mintha tényleg barátok lettek volna, Stefan kényelmetlenül érezte magát.
Az ajtó hirtelen kinyílt és Elena jelent meg.
- Elena, ne! – Stefan aggódva pillantott a lány felé.
Klaus arca felragyogott.
- Elena? Hát te nem Katerina vagy?
Elena magabiztosan állt az ajtó mögött.
- Nem. Elena Gilbert vagyok.
Klaus és Elijah egyszerre siettek az ajtóhoz és minden további nélkül beléptek rajta.
- Hogyan...? – tette fel a kérdést Damon.
Elijah felnevetett.
- Ősvámpírok vagyunk. Vámpírtulajdonos házba úgy megyünk be, ahogy akarunk.
Katelyn értetlenkedve figyelte az eseményeket
- Ugyanarra gondolsz, amire én? – súgta Damon a fülébe.
A lány ráemelte a tekintetét – A bűbáj?
Ebben a pillanatban Elenát félre lökve kilépett az ajtón Louise és Klaus mellé állva nézett a lányra.
- Louise... - Katelyn hitetlenkedve nézett barátnőjére.
- Annyi éven keresztül menekültem veled, nem gondoltad, hogy esetleg elfáradtam? Soha nem érdekelt, hogy mi van velem, te csak menekültél, nem vetted észre, hogy az utóbbi pár évben annyira befordultam, hogy egyik házból se léptem ki soha?
- Louise én nem értem...
- Persze, hogy nem érted, sosem értetted. Pár éve Joseph meglátogatott mikor Evansville-ben laktunk. Azt mondta Klaus megtámadta a falkáját és elmondott mindent, amit tőlünk megtudott. Figyelmeztetni akart, hogy el fog jönni érted, én pedig kitörtem a nyakát. Megtaláltam a módját, hogy felvegyem Klaussal a kapcsolatot, szándékosan titkoltam el, hogy megtaláltam. Klaus azt ígérte, ha segítek neki, visszatérhetek Indianapolisba, a családomhoz. – a férfi felé fordult. Katelynnek nagyon fájtak Louise rideg szavai. – Nos, Klaus én teljesítettem az alkunk rám eső részét. Végeztünk? Mehetek?
- Ó igen, az alkunk. Valóban azt mondtam, hogy visszatérhetsz a családodhoz. Csak azt felejtettem el elmondani, hogy a családod halott. – a férfi végig vigyorogva beszélt – de ne aggódj, találkozhatsz így is velük. – azzal kitörte a lány nyakát.
- Ne!!! – Katelyn mindazok ellenére, amit Louise mondott neki dühös lett a férfi cselekedete miatt és rátámadt. Minden erejét és dühét támadásába fektette, de ő túl erősnek bizonyult és felülkerekedett rajta. Damon a segítségére sietett, de őt Elijah kiiktatta.
Klaus felnyalábolta Katelyn elernyedt testét és elviharzott vele.
- Uraim, úgy hiszem, még találkozunk. – Jelentőségteljesen nézett Elenára, majd ő is elment.