Into your arms [✓]

5. Fejezet

** Zsepiket elő venni a fejezet végére **

Kol látogatása óta nem tudta kiverni a fejéből, hogy kire gondolt.
Elijah? Miért forogna körülöttem a gondolata? A bolondját járatják velem...
Ahogy leült megcsillant az ágy végében valami.
Ezt az ékkövet dobálgatta itt Kol, vajon miért hagyta itt? Véletlen lenne?

Kol zsebre tett kézzel és vigyorogva sétálgatott a birtokon, mígnem beleütközött Klausba.
- Jól vigyázz öcsém, mit kerestél a lánynál?
- Ó Jézus, Klaus, mit gondolsz, mit csinálnék?
- Semmi jót.
Kol elvigyorodott és ott hagyta Klaust.

Katelyn lefeküdt az ágyra és kezében forgatta az ékkövet, azonban szemei egyre hosszabb ideig maradtak lecsukva, a követ a párnája alá rejtette és hagyta, hogy elnyomja az álom.

- Kol itt járt nála.
- És?
- Nem bízom öcsénkben.
- Ugyan már Niklaus, paranoiás vagy. Katelyn mindannyiunkra hatással lesz azzal, hogy itt fog élni. Mit akarsz? Senki rá se nézzen? Érthető, ha a testvéreink meg fogják látogatni, hogy megismerjék. Megjegyzem, te is beszélgethetnél vele. Kedvességgel többet érsz, mint erőszakkal.
Klaus arcvonásai megkeményedtek.
- Ne akard nekem megmondani, mit csináljak – sziszegte Elijah arcába a szavakat.
- Jézusom, tőletek aludni se lehet.
Katelyn felült az ágyban és az ajtóban álló két férfire nézett. Klaus rátekintett majd sarkon fordult és elment.
- Kérlek, bocsásd meg fivérem modortalanságát.
- Nem érdekel Klaus nyomora.
A férfi visszafojtott egy mosolyt.
- Niklaus estélyt rendez a tiszteletedre.
- Nagyon jó lesz idefentről hallgatni a mulatozást, majd köszönd meg a nevemben.
- Te is hivatalos vagy rá, természetesen.
- És ugyan hogyan, ha a szobából sem léphetek ki?
Elijah elmosolyodott és ott hagyta a lányt.
Ez már megint mi a fene volt?
A lány az ajtóhoz ment és megpróbált kilépni rajta, megdöbbenve tapasztalta, hogy sikerült.
- Nem sokat vacilláltál. – a lány megrezzent a háta mögül megszólaló hangtól.
- Elijah a frászt hoztad rám.
A férfi kezében egy cipőt tartott.
- Gyere, körbe vezetlek.
Katelyn gyorsan felhúzta a cipőt és Elijah után ment.
Hosszú nyitott folyosón mentek, ahol végig csukott ajtókat látott.
- Ezek egyszerű vendégszobák.
A Folyosó végén volt egy nyitott ajtó.
- Ez a könyvtár, több száz év alatt sikerült ezeket a könyveket összegyűjteni, mind első kiadás, de akad egy-két kézirat is köztük.
A könyvtár hatalmas volt, a plafonig tele könyvvel. Katelyn mosolyra húzta a száját, imádott olvasni. Körbe nézett és meglátott az asztalon heverni egy naplószerű könyvet.
- Voyage au centre de la Terre. – belelapozott. - Ez tényleg az utazás a Föld középpontja felé kézirata?
- Te tudsz franciául?
- Egy francia gyarmatvárosba születtem, szerinted tudok franciául?
Elijah felnevetett.
- Mehetünk tovább?
Katelyn letette a könyvet és követte a férfit. Lementek egy lépcsőn. A lépcső alján egy szépen kidolgozott boltív alatt mentek át, a lány oda volt a ház kialakításáért. A társalgóba léptek, ahol egy ismerős szőke lányt pillantott meg.
- Nocsak, kiengedtek a börtönből?
- Úgy néz ki...
- Azt hiszem, nem kell bemutatkoznom.
- Nem, nem kell, az agyamba van vésve az arcod, Rebekah Mikaelson.
- Helyes. Maradjon is így. – a lány elment Katelyn mellett.
- Hát ez bájos volt.
- Nézd el Rebekahnak, sosem volt egy társasági lény.
A társalgóból nyílt egy ajtó és egy hatalmas terembe érkeztek.
- Ez itt a bálterem.
- Remélem tetszik, mert este te leszel a dísze ennek a teremnek.
Klaus hangját hallotta maga fölött egy páholyból figyelte őket. A lány szóra se méltatta.
- A barátaid is meg lettek hívva, remélem nem haragszol.
Katelyn a férfira kapta tekintetét.
- Ha bármelyikőjüknek egy haja szála is meggörbül, kitépem a szíved a helyéről. – a lány szemei sárgán izzottak. Klaus hirtelen ott termett előtte és a szemeit vizslatta.
- Hát igaz. Hibrid vagy.
- Hát aztán? Eddig is tudtad, azért hoztatok ide.
- De nem hittem el. Mégis hogy lehetséges ez?
- Ha Joseph elmondta mi történt aznap este, tudnod kellene...
- Na igen, Joseph elmondta, amit neki meséltél, de van egy kis bökkenő... Hibrid nem csak úgy lesz valaki, hasonmás vért kell, hogy igyál, különben a farkas szervezeted összeférhetetlen lesz a vámpír vérrel és meghalsz.
Katelyn összeráncolta a homlokát.
- De én nem ittam hasonmás vért...
- Pontosan. Érdekes. – Klaus mosolyogva fürkészte a lányt.
Katelyn pörgette agyában az eseményeket újra és újra, hirtelen eszébe jutott, hogy a doktor, akit lecsapolt ébredése után emlékeztette valakire, de a sötéttől és a vérszomjtól nem látta rendesen a férfi arcát. Aztán megvilágosodott, de próbálta nem kifejezni az arcán, hogy rájött valamire.
- A szobádban vár egy kis ajándék. – mondta Klaus és ott hagyta őket.
Kell a francnak az ajándékod.
- Klaus mégis mit képzel, boldogan élünk itt, míg a halál el nem választ, vagy mi a terve?
- Hát... a halál nem nagyon fog elválasztani. Az egyetlen dolgot, amitől mi ősvámpírok meghalhatunk pár évvel ezelőtt elpusztítottuk.
Nagyszerű.
- Elijah, ha nem haragszol felmennék pihenni, nagyon kimerültem.
A férfi bólintott és visszakísérte a szobájába. Az ágyon egy ajándékdoboz hevert és rajta egy tasak vér. A vért magához vette és megitta, majd a dobozt vizslatta és végül úgy döntött kinyitja. Egy báli ruha volt benne. Kivette és az ágyra fektette. Igazából csodaszép volt. Egy fekete, ejtett vállú mélyen dekoltált földig érő abroncsos ruha volt. A ruha egésze csillogott. Az ágy előtt egy fekete platformos magassarkú is volt. Vállfára tette a ruhát és felakasztotta az ajtóra. Lefeküdt és álomba szenderült.
Álmában a bálon voltak, de Damonéket sehol sem látta. Kol a drágakőről kérdezősködött, hogy megtalálta-e és ha igen, tartsa magánál. Váltott a kép és egy sikátorban találta magát, futni kezdett, de a sikátor egyre hosszabbnak és hosszabbnak tűnt, mintha nem lenne vége. Egy kezet érzett a karján, de mire láthatta volna az arcát, felriadt. Zihálva ült fel az ágyon és próbálta összerakni a képet. A párnája alá nyúlt, a kő még mindig ott volt, a zsebébe mélyeztette. Kopogásra lett figyelmes.
- Szép ruha – Kol állt az ajtóban.
Katelyn szótlanul figyelte a fiút.
- Jót álmodtál? – pimaszul elmosolyodott.
A lány még mindig nem szólalt meg, Kol felhúzta az egyik szemöldökét és még mindig mosolyogva ott hagyta.