Into your arms [✓]

9. Fejezet

Damon az ajtóhoz ment és kinyitotta, Katelyn még mindig a fürdő ajtóban állt, onnan figyelte az eseményeket.
- Le kellene jönnötök kicsit. – Stefan hangját hallotta.
- Máris megyünk – mondta, majd be akarta csukni az ajtót, de a lány már ott is termett és megfogta azt.
- Kat, szerettem volna beszélni veled valamiről.
- Stefan hangja gondterhelt volt, bármit is akartál, az várhat. – azzal a lány elindult lefelé. Mindenki a nappaliban állt. A dohányzó asztalon egy hatalmas rózsacsokor állt és egy felbontott levél.
- Mi történt?
- Ez a bejárati ajtó előtt állt.
Katelyn odament. A csokron volt egy kártya, cizellált betűkkel volt ráírva a neve. A rózsák mindegyike vérpiros volt, kivéve a közepén egy, ami olyan citromsárga volt, hogy szinte ragyogott a többi virág között. Kezébe vette a levelet, a borítékon a Mikaelson címer díszelgett. Kivette belőle a levelet és hangosan olvasni kezdte.

„ Örömmel meghívjuk a ház minden egyes lakóját és vendégét ma este fél 7-re a Mikaelson birtokra egy kellemes vacsora elköltésére. Dresscode nincs, de elvárjuk, hogy vacsorához illően jelenjenek meg."

- Ez alatt fel vannak sorolva nevek. – Katelyn végig futotta - Mindenki neve rajta van, még Mary és Jackson neve is. – elkerekedett szemekkel nézett fel a többiekre. – De honnan tudják?
- Biztos, hogy figyeltet minket, Klausnak mindenhol vannak kémei, azon sem csodálkoznék, ha már aznap tudta volna, hogy itt vagyunk, amikor a Grillben találkoztatok, csak kivárta mi lesz ebből. – szólt Kol.
- Most mit csináljunk, elmenjünk?
- Kizárt, hogy oda engedjelek Kat.
Ebben a pillanatban berobbant a nappali hatalmas ablaka, olyan lökést előidézve, hogy mindenki a földre került. Beborította őket az üveg törmelék, ezért lassan tápászkodtak fel.
- Félek, ez nem egy kedves meghívás volt részemről. Ha nem jelentek meg biztosíthatlak benneteket, hogy felgyújtom ezt az egész kócerájt.
Klaus fenyegető hangját hallották az ablak felől. Katelyn odanézve látta meg a férfit. A lánynak sárgán izzani kezdtek a szemei és zihált dühében. Az elmúlt hónapok eseményei annyi dühöt felhalmoztak benne, hogy úgy érezte mindjárt felrobban. Klaus pimaszul elmosolyodott.
- Mi az tündérem? Valami feldühített?
A lány éppen neki akart rontani, mikor megjelent mellette Elijah és Rebekah.
- Gondold át, mielőtt cselekednél, Katelyn.
- Tudnék neked is mondani egy, s mást, Elijah.
- Este lesz rá alkalmad, kedves. – Klaus közelebb lépett az ablakhoz – addig kérdezd meg idős barátnődet, hogy mi újság mostanság New Orleansban, biztosan lenne mondanivalója... - egy pillanattal később már sehol sem voltak.

Katelyn Maryre nézett.
- Ezt meg hogy értette?
- Kérlek, ülj le Katelyn, valamit el kell mondanom – Mary szomorúan tekintett maga elé.
- Mary...
- Meg kell tudnia, Kol. Bár nem bocsátottam meg neked, de Katelyn azt tudnod kell, hogy azokban az időkben a Mikaelson fivéreknek nem éppen volt választásuk Klaussal szemben, vagy megtették amit nekik mondott, vagy örök időkig koporsóba zárta volna őket.
- Mary mondd már!
- Az eltűnésed után fél évvel a mocsárban, a farkastanyára megérkeztek Klausék, téged kerestek. Charles az utolsó leheletéig küzdött, hogy megértesse Klaussal, hogy meghaltál. Eközben a fivérei – itt Kolra pillantott, aki lesütötte a szemét – megtizedelte a falkánkat. Alig egy maroknyian éltük túl, akkora pusztítást végeztek. Engem és egy pár korombelit elrejtettek, de közülük is már csak én élek. Klaus... Klausnál ott voltak édesanyádék maradványai, megölette őket, mert azt hitte, hogy rejtegetnek téged. Amikor Charles megkérdezte, honnan tud rólad, azt mondta, hogy egy vörös hajú boszorkánytól.
- Clarice... - Katelyn fejében kavarogtak a gondolatok. Izzani kezdett a szeme és újra zihált a dühtől.
- Katelyn – Kol nyúlt felé
- Ne érj hozzám! – üvöltött rá és a lány elütötte tőle a fiú kezét. - Végig tudtatok rólam! - Nem tudta kontrollálni se a testét se a gondolatait. Gerincébe hasított a fájdalom és hallotta, ahogy a csigolyái helyezkednek, hamarosan minden porcikája fájni kezdett és barna szőr kezdett nőni egész testén, arca megnyúlt és fogsora kihegyesedett, pár perc múlva egy hatalmas barna farkassá változott, vicsorogva közelített Kol felé, aki hátrálni kezdett. Katelyn és a férfi között hirtelen Damon alakja tűnt fel.
- Kat, hagyd őt. – a lány Damonre is rávicsorgott, és fenyegetően közelített felé, majd az ablak helye felé nézett és átugrott Damon feje felett, egyenesen az erdőbe rohant.
Mary és Jackson döbbenten figyelték az eseményeket.
- Ezt hogyan? – kérdezte Jackson.
- Klaus ajándéka... Elena vére nem csak arra kellett, hogy hibrideket teremtsen, hanem arra is, hogy megtörje az átkot, ami lekorlátozza a farkas énjét. Így akkor változik át, amikor akar. Gondolom valahogy a tálba került Katelyn vére is aznap este. – mindenki Kolra nézett, ahogy kimondta ezeket a szavakat.
- Hova mehetett? – kérdezte Bonnie.
- Fogalmam sincs, de semmi jóra nem számíthatunk – tűnődött el Damon.
Katelyn egész nap nem jött elő, Damonék összetakarították a törmeléket. Hamarosan 6 óra és a lány még sehol sem volt.
- Most mi legyen, így is elmenjünk? – tette fel Stefan azt a kérdést, ami mindenkinek átfutott az agyában.
- Klaus megmondta, ha nem megyünk el, ránk gyújtja a házat, higgyétek el, hogy ilyennel nem viccelne. El kell mennünk.