Into your arms [✓]

15. Fejezet - Befejező rész

Napok teltek el megoldás nélkül. Davina, Vincent és Kol éjt nappallá téve dolgoztak. Kol édesanyja révén értett a mágiához, ám vámpírrá válása után már nem tudott varázsolni, ezért az évek hosszú sora alatt, mindenféle varázstárgyat és varázskönyvet felhalmozott, amiket most áthozott a raktárjából. Esther varázskönyvét tanulmányozta. Davina és Vincent időközben elaludt a kanapén. Kol megdörzsölte szemét, napok óta nem aludt ő sem, de tovább dolgozott. Klaus lépett be hozzá.
- Pihenned kellene, öcsém.
- Majd pihenek, ha ők felkeltek – mutatott háta mögé a kanapéra, ahol Davina és Vincent aludtak. – érzem, hogy közel vagyunk a megoldáshoz.

Katelyn arra eszmélt, hogy ki van kötözve egy székhez. Ismerős volt neki a hely. A Salvatore birtok pincéjében volt.
- Hogy tehetted ezt? – hallott egy ismerős hangot.
- Mit?
- Elena...
- Elena halála nem az én hibám volt!
- De igenis, a te hibád volt! – Caroline állt előtte, egyenesen a szemébe nézett. – Élvezted, hogy megkínozhattad, hiszen csak útban volt Damon szívéhez!
- Elenával barátok voltunk!
- Barátok? – nevetett fel – téged senki sem szeret. Nincsenek barátaid, mindenki csak egy eszközt lát benned, egy szükséges rosszat.
- Ez nem igaz.
- Egy valakit mondj, aki szerinted őszintén szeret.
- Elijah.
Caroline felnevetett.
- Elijahnak is csak azért kellesz, mert hibrid vagy, valakinek ott kell tartania Klaus mellett.
- Ez nem igaz.
- Te is tudod, hogy az – szólalt meg Caroline mellett Tanya. A nő bőre kisimult, bár még mindig szürke volt, szeme fehérje újra fehér volt és fogai sem voltak már hegyesek. Caroline az ablakhoz ment és felhúzta a redőnyt. A lány sikoltott fájdalmában, egész teste reszketett. Besötétített, Katelyn pedig zihált fájdalmában.
- Ó, csak nem fájt? – Tanya nézett a szemeibe.
- Semmiség, ahhoz képest, amit én fogok veled tenni, ha kiszabadulok – zihálta.
- Kiszabadulsz? Meglep az optimizmusod. Ez a test már az enyém, a barátaid próbálkozhatnak, de a mágiámat senki sem törheti meg. Itt csak te fogsz megtörni, méghozzá hamarosan. – a nő Carolinera nézett, aki újra beengedte a napfényt.

Vincent és Davina hamarosan felébredtek és elküldték Kol-t aludni, de a fiú izgatott volt.
- Azt hiszem találtam valamit! Nik, Elijah, Rebekah! – kiabált a többieknek. Egyszerre értek le.
- Mi a baj?
- Talán rájöttem valamire, nem biztos, hogy működik, de meg kell próbálnunk, azzal nem veszíthetünk semmit. Kellene egy tárgy, ami kötődik Katelynhez és Tanyahoz is, ez lesz talán a legnehezebb része a történetnek.
- Tulajdonképpen nem. – szólt Elijah és kivette a zsebórát a zsebéből, amit Katelyntől kapott. – Ezt Katelyn vette nekem Tanya boltjában.
- Tökéletes. – elvette és lerakta az asztalra. – Nik, mondd, hogy van még Elena véréből. – tekintett fel a férfire. Klaus elviharzott és egy hűtőtáskával tért vissza, kinyitotta, ami tele volt vértasakokkal.
- Az események nem engedték, hogy akár egy hibridet is megteremtsek, úgyhogy itt van az összes hasonmás vér.
- Oké, akkor most elkezdem összerakni a dolgokat. – a többiek feszülten figyelték mit csinál a fiú. Egy tálba töltötte az egyik tasak vért. – Vincent, Davina kérlek hozzátok utánam, amik ott össze vannak készítve. – mutatott az asztalon lévő tárgyakra. Elindultak Katelyn szobájába. A tálba, amiben Elena vére volt raktak egy kicsit Katelyn véréből is, majd beleszórtak egy keveset Tanya hamvaiból. Kol összekeverte és ujjbegyével Katelyn homlokára rajzolt egy jelet. – Vincent itt jössz te a képbe. – kezébe adta a zsebórát és egy fém pálcát és elé tartott egy papírlapot, amiken varázsigék voltak. – Emeld Katelyn fölé az órát, és a fém pálcával ütögesd, hogy rezgést adjunk neki, közben ezt a varázsigét kell mondanod.
- És ez beválik?
- Reméljük, Elijah.

- Megtörni? – nevetett fel erőtlenül. – ha az emlékeimben voltál, márpedig ott voltál, ha ezt a jelenetet választottad a kínzásomnak, láthattad, hogy hetekig nem törtem meg akkor sem. Gondolod hagyom, hogy átvedd az irányítást felettem? Nagyon tévedsz.
Tanya dühösen hajába markolt és felemelte vele a fejét.
- Az enyém leszel és nem tehetsz ellene semmit. – sziszegte.
Hirtelen azt érezték, mintha földrengés lenne, értetlenül néztek körbe mindannyian, majd egy ismeretlen férfihangot hallottak, valamit kántált.
Tanya elvigyorodott.
- Itt az én időm.