Into your arms [✓]

7. Fejezet

** 18+ tartalom és trágár beszéd **

- Boldog lennék öcsém, ha nem adnád alá a lovat!
- Ugyan már Nik, mintha te nem ezt tennéd folyamatosan. Inkább örülhetnél, hogy érdeklem.
- Miért is?
- Szükséged van rá, nem igaz? Most, hogy kikapcsolt, úgyis azt teszi, amihez kedve van, jó ha kötődik valakihez a családból.
- Hozzám kellene, hogy kötődjön! – csattant fel a férfi.
- Szerintem ezt nem Te döntöd el.
- Kezd elegem lenni belőled, Kol.
- Csak nyugodtan. – a fiú idegességében a gázra taposott, megelőzte Rebekahékat.

Ez meg mit művel?
- Elijah...
- Rebekah gyorsíts.
A lány szó nélkül gyorsítani kezdett, próbálták utol érni őket.

- Kol, lassíts.
- Nem mondhatod meg, mit csináljak! Egész életemben ezt tettétek Nik! Azt tudtad, hogy mindig rettegtem tőled? Most végre jól érzem magam, és ezt is el akarod tőlem venni? Mond, te ezt tényleg élvezed?
- Fivérem, nyugodj meg!
- Te könnyen beszélsz! Neked nem nyomnak tőrt a szívedbe valahányszor olyat teszel, ami a testvérednek nem tetszik! Papolsz itt a család fontosságáról, de soha nem hagyod, hogy úgy éljünk, ahogy akarunk! – a fiú már tövig nyomta a gázpedált.

- Elijah, nem tudom utolérni őket!
- Csak hajts tovább, Rebekah!
- Jó ötlet ez?
- Valami történt Katelyn, és mi nem hagyjuk bajba sodorni egymást.

- Mégis mit vársz tőlem, öcsém?!
- Mondjuk egy bocsánat kérést, kezdetnek!
- Hát jó. Sajnálom. Sajnálom, hogy csak nektek akartam jót, hogy ne essen bántódásotok!
- Jaj ugyan már, Nik! Ez megint csak egy önző próbálkozás részedről.
- Nem az, esküszöm!
Kol lassítani kezdett és a legközelebbi parkolónál leállt.

- Lassítanak!
Rebekah is leállt a parkolóba, kiszálltak. Kol és Klaus veszekedtek.
- Mi folyik itt?
- Az, hogy elegem van Klausból és a játékaiból, Elijah!
- Mindent, azért tettem, hogy ne essen bántódásunk! A családért!
- Elenát is a családért kellett megölni?
- Nem. Elenát szórakozásból ölettem meg, öcsém!
- Erről beszélek Klaus! Te mindig mindent tehetsz, amihez csak kedved van, de mi maradjunk otthon, ne csináljunk semmit, hát hol van itt az igazság? Hol van itt az összetartozás? Hol van itt az „örökkön-örökké"?
- Ne várd el, hogy fejet hajtsak a hedonista életmódod előtt, amivel veszélybe sodorsz mindannyiónkat!
Kol erre behúzott Klausnak, a férfi a meglepettségtől hátra tántorodott. Letörölte a vért a szája széléről, már éppen neki rontott volna öccsének, de Katelyn Kol és Klaus közé állt, arany szemei izzottak a sötétben, fenyegetően Klausra nézett.
- Nem lesz még elég? – szólt Elijah.
- Hát így állunk. Jó, menjetek! Csinaljatok, amit akartok, de aztán ne gyertek hozzám sírva, ha valami történik veletek!
Klaus elállt Kol kocsija elől.
- Niklaus, mit művelsz?
- Szórakozni akarnak, hát menjenek! Nincs szükségem rájuk. – a férfi vigyorogva figyelte Kolt, aki zihált a dühtől, majd bepattant az autójába.
- Jössz, Katelyn?
A lány megtorpant, végül követte Kolt.
- Nik...
- Hagyd, Rebekah.
Kol elhajtott.
- Mire volt ez jó, Niklaus?
- Vissza fognak jönni, Elijah.
- És ha nem?
- Akkor legalább tudjuk, hogy nem lettünk volna velük előrébb, ha itt maradnak is.

Kol idegesen vezetett, Katelyn egy szót sem szólt.
- Ez hihetetlen... Te elhiszed ezt?
- Most mit vagy úgy oda? Hiszen elengedett minket! Na, Kol, ne legyél már ilyen, gyere, eresszük ki a gőzt, biztos van a közelben valami lebuj.
- Nincs kedvem hozzá.
- Hát jó... Akkor keseregj csak. – a lány sértődötten karba tette a kezét.
Megálltak az első hotelnél, amit megláttak. Kol megigézte a recepcióst, hogy a legnagyobb szobát megkaphassák.
- Elmegyek lezuhanyozni! – szólt a lányhoz.
Amint a Mikaelson fiú bement a fürdőbe, Katelyn lelépett és jó pár megigézett emberrel tért vissza. Egyiket szívta a másik után. Az emberi vér már a nyakán csordogált, eufórikus állapotba került. Kol egy szál törölközőben lépett ki, a lány ráemelte tekintetét, elvigyorodott.
- Csatlakoznál?
A fiúnak a szemei körül erek jelentek meg és rávetette magát az egyik vendégre. Egyiket szívta a másik után, míg végül az összes emberből az utolsó cseppet is kiszívták. A vér összekeveredett a férfi testén maradt vízcseppekkel, szinte egész testét beborította a vér. Katelynre emelte a tekintetét, aki pimaszul nézett végig testén, Kol nem bírt magával, iszonyatosan beindította a lány vértől vöröslő teste. Hirtelen a falhoz szorította és ajkaira kapott. Vadul csókolózni kezdtek, a fiú egyre erősebben szorította a falhoz az összes vért lecsókolta testéről, Katelyn átölelte lábaival a derekát, mire Kol felkapta és az ágyhoz vitte, fölé hajolt és a lány feje fölött leszorította kezeit. A törölköző lecsúszott a derekáról, majd valósággal letépte Katelyn ruháit, ő pedig magához húzta lábaival. Kol felnyögött és megharapta a lány fülcimpáját.
- Megőrjítesz... - suttogta a fülébe. Katelyn óvatosan a fiú vállába harapott, majd nyakába és végig húzta körmeit hátán, amitől Kol ismét felnyögött. Ritmusosan járt testük, teljesen egymásra hangolódva. Pár perc múlva erőtlenül rogyott a lány mellé az ágyra. Ziháltan feküdtek egymás mellett a plafonra bámulva. Egy idő után Kol a lány felé fordult.
- Miért jöttél velem? – Katelyn nem nézett rá.
- Akárhol jobb, mint a Mikaelson börtönben.
Kol nem teljesen ezt a választ várta, de úgy döntött nem mond semmit. Hamarosan elnyomta őket az álom. Amikor Kol felébredt a lány már nem volt mellette. Egy takarítónő próbálta a vért kiszedni a szőnyegből, a halott embereknek hűlt helye volt.
- Áhh, Mr. Mikaelson, hát felébredt? – átadott egy tálcát, amin egy üres pohár volt, majd a nő megvágta a csuklóját és a pohárba folyasztotta vérét, amikor a pohár teli lett, bekötötte a sebet, és ott hagyta a fiút. A tálcán volt még egy üzenet.
„Jó étvágyat, hamarosan jövök. – K"
Kol megitta a vért, majd az ágy végén észrevette, hogy ki volt neki készítve egy ruha, felvette és lement a hallba. Katelyn éppen akkor lépett be a hotelbe, mosolyra húzta a száját és a fiúhoz lépett.
- Jó reggelt, megkaptad az ajándékom? – kérdezte miközben éppen egy mobilon pötyögött valamit.
- Igen, köszönöm. Hát ez a telefon?
- Most vettem. Jobban mondva elvettem – kuncogott. – Programunk van. Indulhatunk?
- Hova megyünk?
- Mystic Fallsba.
- Mi? Hiszen épp onnan jöttünk el.
- Na igen, de amit tegnap mondtál Damonnek, nem csak az elterelés miatt kellett, valóban találkozni akarok vele.
Kol féltékeny lett.
- Mégis miért?
- Hamarosan megtudod.
A fiúnak nem tetszett ez az egész, de követte a lányt az autóhoz. Beszálltak és elindultak.
- Ó, jut eszembe. Tudom mire kellett neked az a kő.
- Valóban?
- Igen, és már intézkedtem ezügyben.
Kol a lányra pillantott, arra várt, hogy folytassa.
- Mystic Fallsban mindent elmondok.
A lány régi lakásához mentek, azóta nem járt itt, mióta Louise meghalt. A konyhában egy férfi és egy nő állt.
- Ms. Dumas, már vártuk.
- Mi folyik itt Katelyn?
- Kol, bemutatom Adamet és Imogent. Boszorkányok. Ők fogják megcsinálni a tőrt, amivel Klaust megöljük. Már csak a követ kell valahogy visszaszereznünk, de már arra is meg van a tervem, csak kell egy jó pár nap, hogy mindent elintézzek, addig itt meghúzhatjuk magunkat.
- Katelyn Dumas, lenyűgöztél – vigyorodott el a fiú. Körbenézett a házban. – Megengeded, hogy szét nézzek?
- Csak nyugodtan.
Kol benézett minden helyiségbe, a lány szobája volt az utolsó. A polcokon fotókat talált, Katelyn mindegyiken mosolygott, teljesen más volt a kisugárzása. A fiúnak eszébe jutott, amikor először meglátta. Azonnal azt érezte, hogy többre hivatott, s bár tetszik neki ez a fajta Katelyn is, kicsit azt érezte, hogy nem helyes ez így. A lány benyitott a szobába és elvette a képet ami Kol a kezében tartott. Őt és Louiset ábrázolta.
- Erre emlékszem. Itt még Indianapolisban laktunk. – a lány végig simított Louise alakján, majd a kukába hajította a képet. – Kár, hogy az a hülye ribanc hátba szúrt. Indulok a Grillbe, csak átöltözök. Áttúrta a szekrényét, de nem talált semmi olyat, ami tetszett volna neki, így átment Louise szobájába és kivett a szekrényéből egy bőrhatású testre simuló nadrágot és mélyen dekoltált fekete felsőt. Magassarkút vett hozzá.
- Csodásan nézel ki.
A lány ügyet sem vetett Kolra.
- Elmentem, majd jövök.
A grill felé tartott, még bőven volt ideje, leült egy félre eső boxba. Hamarosan Matt állt meg előtte.
- Hozhatok valamit? – a lány ráemelte a tekintetét. – Hű, Katelyn fel sem ismertelek! Mi van veled, ezer éve nem láttalak!
A lány elmosolyodott.
- Minden rendben. Egy pohár Bourbont kérek.
Már javában kortyolgatta az italt, mikor megérkezett Damon. A férfi pásztázta tekintetével a tömeget, majd ahogy meglátta a lányt, leült vele szembe.
- Nos, itt vagyok, mit akarsz? – a férfi hűvösen beszélt hozzá.
- Damon... köszönöm, hogy eljöttél.
- Nem érek rá formalitásokra, mit akarsz?
- Damon... én... - a lánynak könnyek szöktek a szemébe – megszöktem Klaustól...
- És?
- Én csak... akartam, hogy tudd, jól vagyok és sajnálom ami történt, én nem akartam fájdalmat okozni... - szipogott a lány és legördült egy könnycsepp az arcán.
Damonnek az az érzése támadt, hogy valami nem stimmel. Mintha mégsem kapcsolt volna ki.
- Hogy van Stefan? Bonnie és a többiek? – kérdezte orrot fújva a lány.
- Megvannak. Stefan hallani se akar rólad.
- Ezt megértem. – a lány lehajtotta a fejét, majd Damon szemébe nézett.
- Te, hogy vagy?
- Megvagyok. – Damon még mindig hűvösen beszélt, de már kezdett kicsit felengedni.
- Én úgy sajnálom... - zokogott.
Damon egészen megsajnálta a lányt.
- Nem a te hibád.
- Hát nem engem okolsz? – pillantott rá a lány és jégkék szemeibe fúródott tekintete.
- Sosem tudnálak.
- Damon... szívességet kérnék. Tudom, hogy nem bízol Kolban. De ő szöktetett meg és van egy terve, tudnánk készíteni egy fegyvert, amivel bosszút állhatunk Klauson. Csak szükség van arra a kőre, amit odadobtam Kolnak aznap éjjel. Sajnos nem tudtam magammal hozni, amikor megszöktünk.
- Mit akarsz, mit tegyek?
A lány magában elmosolyodott, majd még mindig szipogva szólt a férfihoz.
- Valahogy el kellene csenni. Tudom, hogy hol van, mi rejtettük el. Egyelőre Klaus nem tudja hová rejtettük.
- Damon, mit keresel i- oh...
Carolinet hallotta meg maga mögül.
- Te mit keresel itt? – szegezte a kérdést a lánynak.
- Care, hagyd. – Damon megérintette a lány karját, majd maga mellé ültette. Caroline puszit nyomott Damon arcára. Katelyn meglepődött.
- Hát ti? Együtt vagytok?
Damon bólintott. Katelyn érzelemmentesen gratulált neki, bár mintha valamit megmozgatott volna benne az ügy.
- Bízhatok benned, Damon? Segítesz? – fordult a férfihoz. Ő bólintott.
- Este gyertek el Kollal és mindent megbeszélünk. – a lány bólintott és elköszönt.