Into your arms [✓]

8. Fejezet

- Kat...
- Már csak te hiányoztál... Te is meg akarsz kínozni? Csak tessék! Nem törtök meg.
Damon némán állt a lány előtt.
- Mire vársz Damon? Húzd fel a redőnyt!
- Nem foglak bántani.
- Damon, a hős megmentő. – nevetett erőtlenül a lány. – Akkor miért jöttél?
- Megnézni, hogy vagy.
- Mintha érdekelne.
- Te is tudod, hogy érdekel.
- Ugyan már Damon!
- Bárcsak tudnád mit érzek irántad...
- Ez nagyon olcsó húzás volt tőled. Mindenki tudja, hogy odavoltál Elenáért.
- Tévedsz.
- Hiszen a saját száddal mondtad el, nem emlékszel?
- Kat...
- Ne szólíts így! Inkább meghalok, minthogy tovább hallgassam ezt a színjátékot.

Hetek teltek el, de a lány nem tört meg. Caroline-on volt a sor, órákon át kínozta a lányt, sírva jött fel a lépcsőn.
- Muszáj ezt csinálnom? Hiszen barátok voltunk!
- Valahogy meg kell törnünk, Care. – szólt Stefan.
Újabban Kolt is beengedték hozzá, de ő sem tudott rá hatni. Egyébként egész jól viselkedett a srác és jóban lett szinte mindenkivel. Bonnienak tanított egy rakás bűbájt.
- Kifogytam az ötletekből, nem tudom, hogy lehetne visszahozni.
- Nekem azt hiszem, van egy ötletem. – Damon karba tett kézzel állt a kandalló elő és összeráncolt homlokkal gondolkozott. – csak nem tudom, hogy kellene elkezdeni és még az is lehet, hogy szívességet kell kérnem valakitől...
- Kitől.
Damon az öccsére nézett.
- Klaustól.
- Na azt már nem! Meg egyátalán miből gondolod, hogy segítene?
- Igaza van Damon, ha csak meglátna a birtoka közelében, megölne! – szólt közbe Kol.
- Egyébként mi jutott eszedbe?
- Kat New Orleansból származik. Nekem valami olyasmit mondott, hogy a lány, akivel ment aznap a buliba túlélte.
- Mary – világosodott meg Stefan is.
- Bingo! Nem tudom, meddig élnek a vérfarkasok, de egy próbát megér, ahhoz viszont kellene egy New Orleans-i, aki tudhatja hol élnek a farkasok.
- Nem kell ahhoz Klaus, elég egy boszorkány – nézett Kol Bonnie-ra. – csak kellene egy kis vér Katelyntől.
- Azt én megoldom, Bonnie benne vagy? – a lány bólintott
- Damon, légy óvatos! Nagyon kimerült. – szólt utána Caroline.

Damon lement a lányhoz, közben szerzett egy tasaknyi vért és 2 fecskendőt a vértároló hűtő feletti polcról. A látvány még őt is sokkolta kicsit. Katelyn teste teljesen el volt ernyedve a székben ahova ki volt kötözve. A légzése nagyon erőtlen volt. Felszívott egy kis vért az egyik fecskendőbe, kiszedte belőle a tűt és a szájához helyezte a fecskendőt, kicsit nyomott belőle a lány szájába. Ettől ébredezni kezdett és felemelte a fejét.
- Damon?
A férfi megsimította a vállát.
- Add már fel, Kat.
- Nem lehet. – hangja még mindig erőtlen volt, így kapott még egy keveset a fecskendőből. – Mit csinálsz Damon? Meguntátok a rossz zsarut, így jön a jó zsaru? – elhaló nevetést hallatott.
Bőre színe kezdett egy kicsit normalizálódni.
Damon leült a földre a lánnyal szemben. Aggódva fürkészte a lány arcát, sosem akarta ilyennek látni, de tudta, hogy nem enyhülhet meg, mert különben soha nem kaphatja vissza azt a lányt, akit megismert.
- Kat miért csináltad?
- Mit?
- Miért kapcsoltad ki?
- Én már nem is emlékszem.
Damon szomorúan pillantott fel a lányra.
- Nem emlékszel? – Katelyn megrázta a fejét. Erre Damon felállt és a lábába döfte a tiszta fecskendőt és kiszívott vele egy adagot a véréből.
- Ahh, Damon. ezt most miért?
- A te érdekedben.
A férfi úgy érezte, ha valóban nem emlékszik arra, miért kapcsolt ki, tényleg nincs más választásuk, mint felkutatni Mary-t, vagy valamelyik családtagját, hiszen így Damonnek esélye sincs visszahozni a lányt. Felment a vérrel, addigra Bonnie és Kol már mindent előkészített. Damon odaadta nekik Katelyn vérét.
- Jól van Bonnie, végeztél már kereső bűbájt?
- Igen a nagyanyám megtanított rá.
- Rendben, most annyi változás van, hogy nem a vér tulajdonosát keressük, hanem annak rokonát, így nagyon erősen kell koncentrálnod.
Bonnie behunyta a szemeit és erősen koncentrálva mormolta a varázsigét. Vér kezdett folyni a lány orrából, mire Kol megragadta a kezét, hogy a lány belőle szívjon varázst. A Térképre cseppentett vér elindult a New Orleans térképen, amit a bűbájhoz használtak. Egy idő után a vér összecsoportosult egy helyen.
- Ott lesz! – mutatott rá Kol.
- Sikerült! – örvendezett Bonnie és Kol nyakába ugrott.
- Siessünk, New Orleans nem éppen a szomszédban van. – szólt Damon. Kol és a két lány itt maradt vigyázni Katelynre, így ők Stefannal kocsiba pattantak és el is indultak. Több órán keresztül utaztak, bőven beesteledett, mire oda értek, ahova a térkép vezette őket.
- Ez egy mocsár... - jegyezte meg Damon. Mozgást hallott maguk mögött, majd hirtelen a füle mellett elkapott egy nyílvesszőt. – és még ősemberek is vannak.
A két fivér megfordult.
- Nem szívesen látunk itt vámpírokat, kik vagytok és mit akartok?
- Egy bizonyos Mary-t keresünk, akinek köze lehet a Dumas családhoz. Az sem biztos, hogy él, de fontos lenne megtalálnunk.
- Mit akartok tőle?
- Tehát él, ez jó hír.
- Utoljára kérdezem. Mit akartok? – az ismeretlen férfi még mindig rájuk szegezte az íját.
- Letennéd? Nem vérengzeni jöttünk.
- Van egy lány, Katelyn Dumas, Mary segítségére lenne szükségünk – szólt közbe Stefan.
- Katelyn Dumas meghalt 1920-ban.
- Valóban ez lett elhitetve veletek, de nem. Nézd, nem tudnánk rendesen leülni és megbeszélni?
A férfi a vállára helyezte az íját és intett, hogy kövessék. Egy tó melletti kunyhóba vezette őket és beinvitálta a házba.
- A nevem Jackson Kenner. Mary Dumas a nagyanyám.
A Salvatore fivérek egymásra néztek.
- Nos? Mondjatok el mindent.
- Katelyn 1920-ban valóban meghalt, de vámpír vér volt a szervezetében így újjászületett és Hibrid lett.
- Mint Klaus Mikaelson, az ősvámpír?
- Igen.
Jackson felnevetett.
- Persze és ezt ki mondta nektek a Yeti?
- Nézd, Jackson. Nem jöttünk volna el egészen idáig Virginiából, ha nem lennénk benne biztosak, hogy Mary tud nekünk segíteni.
- Miben kellene a segítségem? – egy rekedtes hang szólalt meg mögöttük és az ajtóban megjelent egy meglehetősen idős hölgy.
A fiúk felpattantak a székükről és a nőhöz mentek.
- Stefan Salvatore.
- Damon Salvatore.
Mutatkoztak be mind a ketten és kezet fogtak a nővel.
- Mary Dumas.
- Nézze Mary. Tudom, nehéz lesz ezt most elhinni, de Katelyn él és a segítségére van szükségünk.
- Az lehetetlen.
- Tudjuk, hogy ezt most fel kell dolgoznia, de kifutunk az időből, a kocsiban mindent elmagyarázunk, csak kérem jöjjön velünk. – szólt a nőhöz Damon.
- Hát rendben. – azzal beszálltak a kocsiba, de utánuk rohant Jackson is.
- Ha te elmész, veled megyek én is.
A férfi beszállt a kocsiba.
- Miben tudnék én mégis segíteni?
- Katelynből 1920-ban hibrid lett. Félig vámpír, félig farkas.
- Hallottam ilyen történeteket fiatalként róla. A nagybátyám Charles a halálos ágyán azt mondta, igaz, de én még neki sem hittem el.
- Pedig higgye el, hogy igaz. Klaus Mikaelson rávette, hogy kapcsolja ki az érzelmeit. Hetekkel ezelőtt sikerült elkapnunk őt és azóta azon dolgozunk, hogy visszahozzuk, de sikertelenül. Tudom, ha meglátja magát, még van esélyünk.
Mary elgondolkozott és Mystic Fallsig azon gondolkozott, mit mondhatna a lánynak, hiszen még ő sem hitte el igazán, hogy él.