| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 09 |

Később,miután hazaértetek gyorsan elfoglaltad a fürdőszobát. Még eléggé le voltál sokkolódva a történtektől, így csak bámultad a tükörképedet miközben a kagylónak támaszkodtál. Miután újra lejátszottad a fejedben a történéseket nem tűnt annyira ijesztőnek, de átélve azért nem volt életed legjobb élménye, mint mondjuk egy vidámparki dodzsemezés vagy fagylalt evés a barátokkal.

Miután elindultatok a "főhadiszállásnak" is hívható otthonotok felé, Chuuya csak nyugisan sétált és előre nézett, mit sem foglalkozva veled. Te a járdán lépkedve elmerültél a gondolataidban, nem is figyelted, merre mész. Miután tisztáztad magadban, milyen fura is Nakahara, visszatértél a valóságba és utána siettél, de semmi interakció nem volt köztetek, aki kívülről nézett titeket csak két szorosan egymás mögött lépkedő idegent látott. Oldalra fordítottad a fejed és a nyüzsgő várost kémlelted. Igazából bármikor rátok támadhatnának. Elég mulatságosnak gondoltad a helyzetet, ugyanis eddig csak azért nézelődtél a tömegben, hogy ne találkozz ismerőssel, most pedig ismeretlen veszélyforrást kerestél.

Lemaradtál a pöttöm vörös mellől, mert már nem volt kedved loholni utána. Nyugisan nézelődtél össze-vissza, jól megnézted a házakat, a boltokat, az elhaladó autókat és az embereket, majd aztán a tekinteted átvándorolt egy hirdetésnek tűnő papírra, ami a szemed magasságában volt, egy régi villanypóznára ragasztva.

De nem hirdetett semmit, a hófehér papíron egy rajzolt pálcika figura volt, ami ugyanúgy egy rajzolt akasztófáról lógott.

Mintha a diákok már játszottak volna valami ilyesmit a táblán az órám előtt.

Chuuya megtorpant, de egy helyben maradt, mintha csak elfelejtett volna valamit a bevásárlólistáról és most ugrott volna be neki. De nem fordult feléd, és nem is szólt éles hangon, hogy siess.

Mire visszapillantottál volna a póznára, a ráragasztott lapról a figura eltűnt, és csak egy óvodás szinten rajzolt autó volt látható rajta. Meglepetten megnyekkentél, de akkor a szemed sarkából észrevetted, hogy a vörös kalapos is kezét nyújtva utánad kap, mintha csak baj lenne. A történések mintha csak lassított felvételben történtek volna, az egész olyan szürreális is volt számodra.

Hátrafordultál mert valami a saját árnyékodat vetítette magad elé és már sikítani se volt időd mert egy autó fényszórója máris az arcodba világított, ezzel teljesen elvakítva téged. Földbegyökerezett lábbal mozdulni se tudtál, és még gondolkodni se sikerült a menekülésen, mert a vakító fény, mint egy molylepkét, teljesen megbabonázott. Valahol a szemed sarkából mégis vörös fényt láttál és egy pillanattal később már nem érezted a lábad alatt a földet. Mire feleszméltél, a kocsi, amelyik majdnem elütött, a póznának csapódva állt. A fa eltört a csapódás helyén, így csak a vezetékek tartották a levegőben az oszlopot, ami elég veszélyes volt.

Lépni akartál, hogy hátrébb kerülj, de nem tudtad mire tenni a lábad, így csak most tudatosult benned, hogy egy kicsit a föld felett lebegsz, pár méterrel arrébb. A levegőben. A piros fény saját magadból jött, viszont azonnal beugrott, hogy valahol már láttad ezt. Sajna nem is egyszer, de ez volt az első alkalom, hogy nem ellened használták. Felnéztél és majdnem hátraestél. Chuuya állt feletted vagy 100 méterrel, és ideges arccal kémlelte a környéket. Kabátja meg sem mozdult, úgy csüngött a válláról mintha oda lenne ragasztva minden ponton a testéhez, neked viszont össze-vissza lebegett a hajad, és csiklandozta a tarkód.

- Chuuya... - szóltál, de a hangod elcsuklott, és nem is tudtál volna mást kipréselni magadból meglepettségedben. A vörös aura megszűnt körülötted, és hiába csak egy kicsit voltál a föld felett, mikor talpra értél, hátraestél a fenekedre.

Lábad és kezed remegett a kezdeti sokktól, Chuuya pár másodperccel később hangtalanul landolt melletted, ugyanolyan bosszús arcot vágva, mint eddig is. Nem foglalkozott a veled, meg a ténnyel, hogy az út közepén ülsz, hanem odasétált a behorpadt kasznis autóhoz, és méregetni kezdte, mintha nem lógott volna felette a levegőben egy félbetört fapózna.

Tett egy kört a sérült jármű körül, hogy megnézze ülnek e benne, de üres volt. A következő pillanatban szírénázást hallottál a távolból, és hálát adtál, hogy jönnek a rendőrök. A hang hallatán Chuuya odasietett hozzád és felrántott a helyedről, majd egy távolabbra eső helyre húzott. Az egyetlen dolog ami zavart, az a tény volt, hogy menekültetek a rendőrök elől.

- Miért nem vártuk meg a rendőröket?

Ez volt hosszú percek után az első értelmes mondatod, és még Chuuya is megtisztelt egy válasszal:

- Ha esetleg elfelejtetted volna, mostmár te is a maffiához tartozol.

Egy kis időre el is felejtetted legfontosabb tényt, miszerint mostmár nem civil vagy hanem... Körülbelül egy bűnöző.

- Ó.

- Menjünk, ne maradjunk itt. Még itt ólálkodhat aki ezt csinálta.

- Höh. Szuper. - mondtad szarkasztikusan, de Chuuya-t nem nagyon érdekelte a te személyes véleményed a dologról, így folytattad miközben újból elindultatok a sikátorok útvesztőjében. - Szóval ilyen érzés ha ki akarnak nyírni? - próbáltad éreztetni a gúnyt a hangodban, de a vörös vagy nem fogta, vagy csak nem érdekelte.

- Vagy rosszabb.

- És te ehhez hogy szoktál hozzá? - érdeklődtél, hátha juttok egyről a kettőre kommunikáció terén, ugyanis a vörös pöttöm elég máshol járt. - Vagy születésedtől kezdve maffia tag voltál? Rólad mondjuk ezt el is tudnám képzelni, olyan fura vagy. - így próbáltad levezetni a feszültséget is, bár csak néha eredt meg így a nyelved. Legutóbbi alkalommal akkor volt szófosásod, mikor egyik órán egy kifejezetten rosszhírű diák beszólt neked, te pedig utána negyed órán keresztül mondtad a tanáriban éppen tartózkodó tanárnak a mondandód.

- Fogd már be a szád, (Neved)! - szólt indulatosan, mire kicsit meghökkentél. - Próbálok rájönni mi a fasz történt, te meg itt járatod a szád!

Chuuyában most csak züllött tanulót láttad, akinek valami frappánsat vissza kéne szólni, és hirtelen felindulásból csak a szokásos leszóló dumáddal tudtál előhozakodni, de persze kicsit átírva:

- Ne beszélj így velem, mert nem vagyok és nem is leszek tagja ennek a szarnak! - csattantam fel. - Mintha bármikor is akartam volna hozzátok tartozni! Mintha én döntöttem volna el, hogy milyen képességgel születek, a kurva életbe is! - hirtelen már a sírás kerülgetett, de minden erőddel próbáltál tenni ellene. Az fel sem tűnt, hogy az utolsó mondatod nem is illet a témához, de jól esett azért kimondani. Sosem fogod elfogadni a képességed, főleg, hogy eddig mindenkit elvett tőled, aki szeretett. Hátat fordítottál Chuuyának és gyorsan megtörölted a szemed, könnyeid rajtamaradtak a fekete bőrkesztyűn. Szerencsére vízálló volt, így azzal nem volt gáz, a gáz csak maga a tény volt, hogy már megint bőgsz Nakahara mellett.