| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 10 |

Már éppen visszafordultál volna a vöröskéhez, de hűlt helye volt.

- Chuuya? - néztél két irányba, de mindkét oldalon csak a piszkos falakat találtad.

Hirtelen kicsit kétségbeestél: Mi van, ha itthagyott, mert annyira idegesítetted? Vagy elfogták? Egyik opció sem volt bíztató a számodra, szóval elindultál az utcafront felé, de mikor oldalra fordultál, hirtelen szembe találtad magad vele. Megtorpantál. Chuuya körülbelül, mint egy póznába, annyi élet volt benne.

Kifejezéstelen arccal szívott egyet cigarettából, majd leejtette és eltaposta. Ez most egy metafora lenne, hogy téged is eltapos? Kicsit közelebb lépett hozzád és halkan hallanni lehetett tőle egy "bocs"-ot, mielőtt újból megérintette a vállad és újból mindketten felemelkedtetek a földről.

Próbáltál valami olyan pózt felvenni a levegőben, hogy ne bucskázz összevissza, szóval inkább megfeszítetted az izmaid és próbáltam egyenesen maradni.

Chuuya Nakahara csak erősen koncentrálva nézett maga alá és mellé, rád egyáltalán nem is pillanatott de nem tudtad eldönteni, hogy azért  mert esetleg zavarban volt vagy csak teljesen leszarta mivan veled.

- Most hova megyünk? - kiabáltad, hátha felhívod a vöröske figyelmét magadra.

- Vissza viszlek a lakásra. Nekem van pár elintézni valóm. Vagyis nem, jössz velem, kipróbálhatjuk ezt a te képességedet.

- Mi?! - kiáltottál fel. - Nem fogok megölni senkit!

- Nyugodjál már le! - szólt rád indulatosan.

10 perc múlva a lakásban voltatok, és amint betoppantatok az ajtón, te egyenesen a fürdőszobába mentél. Megmostad az arcod, és hajadba túrva nagyot sóhajtottál. Izgalmas egy nap volt, de mára ennyi volt. Így jobban belegondolva viszont Chuuyának kb. minden napja ilyen lehet.

Kiléptél az ajtón és majdnem beleütköztél a férfiba, de még időben megtorpantál.

- El kell mennem, ne próbálj meg elszökni mert úgy is megtalálunk.

- Nem viszel magaddal? - kérdezted, ugyanis az előbb még arról volt szó.

Chuuya kifejezéstelen arccal nézett rád, így nem vártál választ rá. Bár mégis elég furának találtad, ugyanis nem is olyan régen még éppen meginvitált egy maffiás különprogramra.

- Rendben. - Egyet hátra léptél, mert túl közel érezted magadhoz, ő pedig már el is ment csak a szellőt hagyva maga után. Zár kattanást hallottàl, így tudtad, hogy tényleg nem mész semerre. Legalábbis az ajtón át.

Most, hogy egyedül maradtál, azonnal egy dolog jutott eszedbe: szökés.

Beviharzottál a szobádba, és kitártad az ablakot. A másodikon volt a lakás, és te nem tudtál repülni. Volt egy fa a közelben, de nem kockáztattad volna meg, csak ha nagyon muszáj... Várjunk csak? Hát most nagyon muszáj van!

Mégis, féltetted azt, aki majd megtalál az utcán holtan vagy csak félholtan. A képesség valószínűleg ha nem vagyok jól is működik, így ki tudja hány ártatlan embert ölnél meg vele.

Elléptél az ablaktól és elfordultál.

Franc az egészbe.

Beléptél a fürdőszobába és a kádra meredtél: akár itt és most még öngyilkos is lehetnél. Nem tudna azonnal jönni a lakótárs és segíteni. És pláne random idegen emberek!

De a józan eszed mégis visszatart. Mint minden épelméjű embert.

- Úgy tűnik mégis a fás módszer kell - mondod magadban, majd visszamesz a szobába, és a kulcsaidat előszeded, majd felöltözöl. Kesztyű, kabát, bakancs... Már éjszaka hűvös van.

Az ablakpárkányra óvatosan mászol, ugyanis nem kéne háttal kizuhanni.

A nappaliba is két ilyen ablak volt, szóval azzal se jutottál volna semmire, a konyhai meg.. Nem is tudod hogy van e egyáltalán.

Sose voltál se egy nagy sportoló, se egy cselekszem utána gondolkodom ember, most mégis úgy csináltál. Elrugaszkodtál és próbáltál elkapni egy ágat, vagy legalábbis közel kerülni, hogy kicsit felfogják az gravitációs vonzást.

A következő pillanatban a fa alatt voltàl, de nem fájt semmid. Hogy mi? Piros aura vibràlt körülötted, és azonnal tudtad, hogy rajtakaptak. Nakahara kezét a lábadon nyugtatva állt, majd mikor látta, hogy kinyitottad a szemed elengedett és még a képességét is megszűntette, így nyekkentél egy kicsit.

Pár pillanatig meredtetek egymásra, majd ő egy "chh" hangot hallatva elment a látótávodból.

Felkeltél a földről és kicsit mégis örültél, hogy szemmel tartott, mert így nem csattantál le.

Felkeltél, és utánaindultál. A bejárat előtt várt és miután a kapuval beengedett felmentetek a lépcsőn, de csak miután becsukta az ajtót akadt ki:

- Mégis mit képzelsz?? Teljesen elment az eszed?? Palacsinta, bazmeg, palacsinta lennél ha én nem lennék! És én még segíteni akartam! El akartam kerülni, hogy Mori utasítson téged a gyilkolásra! És erre jövök vissza?! Hogy kiveted magad a kurva ablakon?

- Bocsi.

Nem mertél csinálni semmit mert simán kinézted volna belőle, hogy itt helyben megöl. Hát na, mégis csak maffia tag volt, akik először harcoltak és utána gondolkodtak.

Ökölbe szorult kézzel a konyhában lévő asztalra csapott, ami piros fény nélkül is reccsenő hangot hallatott, majd megrepedt. Következő pillanatban rád nézett és számodra ijesztően közeledni kezdett feléd.

- Meg tudok én nőt is ütni.

Ezt fenyegetésnek vetted, és hátrálni kezdtél.

Chuuya viszont csak elővett egy poharat és megtöltötte vízzel, majd azonnal ki is itta.

- Elmentem telefonálni.

Lecsapta a poharat és elment melletted, te pedig ott maradtál ahol álltál.

Hallo Leute!
Oof, hát élek még én is, meg a könyv is. Elmondom őszintén az utóbbi hónapokban hónaponta írtam egy mondatot ide. Suli, elvárások, baszakodások... Minden volt itt 😂. Tavaly azért nem írtam mert nyelvvizsgára készultem és csak minimálisan magamnak írogattam, idén meg még van erőm és kedvem nagyon megjött szóval most egybe megírtam kettőt is. Viszont érettségizem, szóval nem tudom hogy lesz kedvem meg életerőm írni, de remélem több részt is tudok majd hozni a pár hónap alatt.