| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 05 |

Mire Chuuya lakásához értetek, besötétedett, így nem is igazán tudtad, hogy hol vagytok. Már fáradt és éhes voltál, ami főleg a napközben történt események miatt keletkezett. Ha visszagondoltál még mindig kirázott a hideg, hiába volt kabát rajtad. Mire feleszméltél már Nakahara ajtaja előtt álltál ő pedig nyitotta is azt. Beengedett maga elé, így először te lépted át a küszöböt, majd elcsodálkoztál. Tágas lakásnak tűnt, nyitott nappalival és 3 másik szobával. Nakahara letette a dobozodat az előszobába, majd az egyik szobaajtó felé tessékelt.

- Eredetileg valami vendégszoba féleség volt, de ez lesz a szobád. Az enyém mellette van, a fürdő meg a másik oldalt. - sétált el, te meg benyitottál a vadiúj lakhelyedbe.

- Egész nagy. - motyogtad, majd körbe vezetted (szemed színe) szemeid.

- Hah, tényleg.

Az ajtó mellett egy alacsony kerek asztal volt található, tőle jobbra egy beépített szekrény, előtte pedig egy keretes ágy matraccal, de ágynemű nélkül. Az ablakot semmi sem fedte, pedig egy függöny igazán nem ártott volna elé. Valami keretezett festmény lógott az ablak mellett, de nem nagyon foglalkoztál vele. Hátra néztél, de Chuuya addigra már eltűnt.

Sóhajtottál, majd az ágyra ültél, és kezeddel kezdtél babrálni. Te, a tanárból lett maffiatag, valahogy nem tudtál magadnak jövőt képzelni. Eddig csak tanári állásban tudtad magad elképzelni, és máshogy nem is akartad. Örültél, hogy be tudtál a társadalomba illeszkedni, igaz nehezen, de sikerült. És most az egészet el kell dobnod a picsába... A gombóc a torkodban egyre jobban nőni kezdett, de próbáltál uralkodni magadon. Inkább felálltál és elhúztad az ablaküveget egy kis friss levegő reményében. Mélyen beszívtad az oxigént a tüdődbe, majd kifújtad. Elhatároztad magad, hogy minél hamarabb megszöksz, és még az ablakpárkályra is rávertél, hogy magabiztosabb legyél. Lehúztad a kesztyűidet és helyet megkeresve odaraktad, hogy tudd hova kell a többit is pakolni. Az asztalra kiborítottad a hátitáskád tartalmát, ami főleg papírokból és tankönyvekből állt.

A szekrényt kinyitva nagyobb volt mint először gondoltad. Simán el tudtál volna benne bújni is. Az alját átnézve kerestél valami helyet ahol eldughatnád a kulcsaid, ha vissza akarnál térni a lakásodba. Végül csak a sarokba rajtad, majd a táskát rádobtad. Végül is, jobb mintha az asztalon lenne. Halkan kinyitottad az ajtót, és kilestél rajta. Sehol senki, és teljes csönd. Kiléptél és a nappali felé indultál, de akkor Chuuya hangját hallottad. Suttogott, így jobbam kellett hegyezni a füledet, de egy keveset ki tudtál belőle venni:

- ...Nem, nem fogok hozzányúlni... Jézusom, dehogy! ... Igen, tényleg tanár volt. ... Mit tudom én, ha annyira akarod tudni, kérdezd meg te magad. ... Leteszem. - matatást hallottál, te pedig lassan hátrálni kezdtél, nehogy rájöjjön, hogy hallgatóztál.

- Mit akarsz? - szólt indulatosan rád, te pedig szinte megijedtél tőle. Beléptél a nappaliba, majd az ajtófának támaszkodtál. Nakahara a könyvespolcnál állt, de téged ez sem hatott meg. Keménynek kell lenni!

- Remélem tudod, hogy én biztos nem megyek oda vissza. Felőlem bármivel megfenyegethettek, kirabolhattok vagy megölhettek, de nem adom be a derekam! - makacsoltad meg magad, és Chuuya hátát bámultad.

Nakahara megfordult és újra bevetette a démoni nézését, miközben közeledni kezdett feléd. Egy pillanatra ledermedtél, de aztán sikerült visszanyerned a lélekjelenléted, és továbbra is rendíthetetlen tekintettel néztél rá.

A vörös hajú tenyerét a falnak csapta, ami közvetlenül a füled melletted suhant el, majd megtámaszkodott. Fagyos tekintetétől egy pillanatra megrogyott a lábad, így már majdnem egy szinten voltatok, de magadhoz tértél, és elcsaptad magad mellől a kezét. Viszont, mivel azon támaszkodott neked zuhant, egyenesen arccal a mellkasodnak. Már mondani se kell, egy sikítás kíséretében azonnal ellökted magadtól a törpét, és inkább visszasiettél a biztonságos szobádba.