| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 04 |

- Hát csakhogy visszaértetek. - hallottad Mori hangját.

- Mori, nem volt ez azért túlzás? Ledobni a tetőről egy tanárt? Mi lett volna ha nem ugrok utána? Vagy nem marad időm megmenteni? Akárhogy nézzük egy fontos civil még.

- Ne kezd, ezt a "mi lett volna ha" dolgot. Itt vagytok mindketten nem? Te és az új tagunk. - nézett rád a lehető leggonoszabb szemekkel, mire hátrahőköltél. - Bizony, bizony. Te magad mondtad, hogy csatlakozol. Szóval, üdv a maffiában! - küldött feléd egy ártatlan mosolyt. - Chuuya, te fogsz rá figyelni nehogy hülyeséget csináljon.

- Mi? Miért én?! - kiáltott fel.

- Mert te hoztad ide és te is mentetted meg. - felelt készségesen. - Nincs kifogás, nyomás. Nálad is fog lakni.

- Mii?! - kiáltottatok fel egyszerre.

- Nekem van saját lakásom, nem kell nála laknom! - kiabáltál tovább.

- Hallottad, van lakása, engem hagyjál ezzel!

- Nem. Vigyáznod kell rá, nehogy megölje magát vagy elszökjön.

- Nem volt tervbe, hogy megöljem magam, de most, hogy mondod... - mondtad szarkasztikusan.

- Elég. Menjetek, Chuuya, mi még majd beszélünk. - intett Mori, hogy húzzuk el a csíkot.

- Csak akkor lakhat nálam, ha több pénzt fizetsz! - csattant fel, mire Mori kérdő fejjel nézett rá.

- Majd meglátjuk. Na, menjetek.

Chuuya szinte kilökött az ajtón, majd morogva előre ment. Csak utána indultál. Úgy sem tudsz mást csinálni, igaz? Majd valamikor álmában megölöd a vöröst, aztán elszöksz.

____________________

- Szóval hol is laksz? - sétáltál a még mindig morgó vörös mellett.

- Majd meglátod. - dugta zsebre a kezét, és nagyot sóhajtott. - Azért a ruháidért és egyéb nyálas holmijaidért menjünk el. Nem akarom még azt is fizetni.

- Mintha én nem tudnék pénzt keresni! Érett felnőtt nő vagyok!

- És mostmár maffia tag is. - tette hozzá.

- Csak hiszed. Sose fogok odatartozni. - tetted karba a kezed, majd abba az utcába kanyarodtatok, ahol ez az egész kalamajka kezdődött. Mikor megláttad a házat, ahol a lakásod volt, rohanni kezdtél.

- Héj! Hova mész?! - eredt utánad Chuuya, de te már javában a ház előtt jártál. Miután beírtad a kapucsengőn a számkódot, az ismerős, nyugtató csippanás jelezte, hogy bemehetsz. Gondokodtál, hogy rácsapd-e elrablódra az ajtót, vagy ne, de mire tehettél volna bármit is, beért a lépcsőházba.

- Nehogy azt hidd, hogy egy ajtó kifog rajtam! - csattant fel, de lepisszegted.

- Ez egy lépcsőház, ne hangoskodj már! - indultál neki a lépcsőknek. Nakahara követett, majd két emelet után megálltál a bejárati ajtód előtt. - Nincs kulcsom.

- Talán ez kéne? - mutatott fel a mögötted álló srác egy kulcscsomót, majd neked dobta.

- Tudni akarjam, hogy mikor szerezted meg? - kérdezted miközben a zárba helyezted a megfelelő kulcsot, majd elfordítottad.

- Nem. - vágta rá, majd belépett utánad.

Bent állott volt a levegő, pedig szoktál szellőztetni, nem is keveset. Mikor beléptél, első dolgod a szennyesed felszedése a földről volt, de végül csak a székedre dobtad. Az alacsony étkezőasztal tele volt mindenféle tankönyvvel, dolgozattal és egyéb papírokkal. Chuuya eltűnt a szemed elől, talán a konyha felé ment, de te pont el voltál foglalva a cuccaid összepakolásával. Egyetlen bőröndödbe belepasszíroztál szinte mindent, majd kiválasztottál egy fekete bőrkesztyűt, amit azonnal a kezedre is húztál. Máris jobb. Egy külön táskába pakoltad a maradék párokat, amikből nem kevés volt. Előkotortad az egyik kartondobozt ami még a beköltözésed után maradt meg és mindent ami a szekrényeden volt egyszerűen belesöpörted. A nagy pakolások közepette észre se vetted, hogy valaki figyelt. Chuuya állt a szoba küszöbén, és minden mozdulatodat követte a szemével.

- Te aztán nem vagy kíméletes. - jegyezte meg, mire egy gyilkos pillantással jutalmaztad.

- Ez rólad is elmondható. Ártatlan középiskolai tanárokat rabolni és kihasználni sem valami szép dolog. Most adnék egy osztályfőnökit.

- Egy mit? - értetlenkedett, de te csak megsértődve pakoltál tovább.

Hátitáskádba raktad a tankönyveidet, a dolgozatokat amik kijavításra szorultak, majd oda dobtad neki.

- Vigyed ezeket.

Könnyedén elkapta, de még mindig értetlenül nézett.

- (Vezetékneved), mostantól nem leszel tanár, ezek nem kellenek.

- Attól még ezeket vissza kell adnom a diákjaimnak. Kijavítom, és visszaviszem nekik. Utána meg megölöm magam.

- Nem fogod megölni magad.

- Így vagy úgy, de megfogom. És neked fel sem fog tűnni. - próbáltál ráijeszteni.

- Ezt most vegyem fenyegetésnek? - nézett unottan rád a vöröske.

- Aminek akarod. De mostmár mehetünk.