| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 18 |

Mikor következőleg felkeltél már hét ágra sütött a nap. Mióta itt laktál most aludtál körülbelül először mélyen, a kezed miatt eddig hiába szedted az alvásjavítot is, túlságosan fájt az alváshoz. Most viszont perfekt volt, elég kipihentnek is érezted magad. Felöltöztél és kimentél a konyhába, hogy igyál reggeli gyanánt egy kávét.

A reggelizőasztalon egy levél gyógyszer és egy üres borospohár volt található, de nem tudtál rájönni, hogy reggeli kezdésnek volt egy ilyen jó kombó, vagy vacsorára kellett Chuuyának.

Mindkettőt eltetted a szekrénybe, és szinte biztos voltál benne, hogy be fog majd szólni miatta, de nem érdekelt. Az önkárosítást ne a te szemed előtt csinálja, vagy vonjon be téged is legalább.

A következő négy nap pont ugyanúgy telt el, mint az előző. Chuuya hamar ment és későn jött, te pedig a lakásba maradtál és főleg olvastál, takarítottál és unatkoztál.

Az ötödik nap hajnalban viszont kopogásra keltél. Azt se tudtad hirtelen, hogy hol vagy, de kómásan kipattantál az ágyból és kinyitottad az ajtót. Legalább maradt Chuuyában annyi illem, hogy nem nyitott be azonnal.

- Most azonnal megyünk az épületbe, Mori látni akar.

Felöltözve állt az ajtóban, éppen csak a kalapja nem volt rajta. Erre már fel is keltél és az ajtót becsapva gyorsan te is öltözködni kezdtél. Magadra kaptad a farmerod és egy fekete hosszú ujjú felsőt, most egy bézs kesztyűt választottál, ami ugyan nem a kedvenced volt, de ezt is eléggé szeretted. Kisiettél a szobából a fürdőbe, gyorsan megfésülted a hajad és fogat mostál, majd már pattantál is Chuuya mellé. Felvetted a megmaradt csizmát a másik után, de viszont ezt nem szeretted, mert kopogott a sarka és még magas is volt. Fekete ballonkabátotad vetted fel, de lassan a téli fog már kelleni.

Chuuya mellé állva a távolság a magasságotok között még nagyobbnak tűnt a sarok emelése miatt, de nem jegyezted meg neki.

- Vidd be a szobába a telefonodat, mert mégegyszer nem fogom felvenni, ha hívnak. - morgott a vörös, és a fejébe csapta kalapját.

- Milyen telefon? - néztél utána értetlenül, ugyanis a tiedet elvették tőled még a rablás napján, és azóta se láttad.

- Hülye vagy talán? Ott van a polcon. - lépkedett lefele a lépcsőn, te meg tisztes távolságból követted. Most tényleg nem volt jó kedve.

- Az az enyém? Azt hittem valami otthoni telefon.

- Hát nem. - mondta lemondóan, és amint kiértetek a szabad ég alá, ő elővett egy kulcsot és valahol a közelben egy autó pityegett egyet.

- Van autód?

- Még jó hogy.

Még bele sem gondoltál eddig, de valószínűleg sok pénze volt. Hát egy maffiózó, biztos jól megadják az árát. De ha már erről van szó, neked is kéne pénzt adniuk, nem? Hiszen nekik dolgozol vagy mi. A pénz gondolata eléggé tetszetős volt, bár annyira nem, hogy ezért önként beállj a maffiába.

Kocsikat nem nagyon ismerted, de az az autó, amihez hozzámentetek egy felújított oldtimer volt. Már régebben is nézegettél ilyen autókat, de csak az interneten, hiszen se jogsid, se pénzed nem volt.

Nem csillogott ugyan úgy, mint ahogy általában szoktak és egy csomó levél is volt rajta - valamelyik már rászáradt is - de így is nagyon szépnek találtad. Sose gondoltad volna Chuuyáról, hogy ilyen autót vezet. Arra számítottál volna, hogy valami kiscsomagtartós egyszerű autója van, pont azért, hogy ne keltsen figyelmet.

Kinyitotta a vezetői ajtót, te pedig az anyós ülésre ültél. Belülről kicsit poros volt, de nagyon szép volt a belső tere is. Nem is bírtál nem ámuldozni rajta.