| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 13 |

Ki tudja mennyi idő telt el, de Chuuya odament végül hozzád.

- Menjünk vissza. Mori elvisz téged. Megsebesültél? - Érzelemmentesen beszélt hozzád, és nem tudtad, hogy azért mert kimerült, mert elege van belőled, vagy csak nem érdekli élsz e még. Ugyan nem nézted meg tüzetesebben, de még csak nem is úgy nézett ki, mintha az előbb harcolt volna. Egyedüli árulkodó jel a kissé nyúzott arca volt, de azt egy 8 órás munkaidőnek is be lehetne tudni. Ez kicsit ijesztő, nem? Valakinek a világban a mindennapos tevékenységek közé tartozik, az ölés, a harcolás, a bűnözői lét. Sose tudtad ezt te megérteni, ugyanis csak egy közember vagy, de ki tudja Chuya miket élt már át életében. Árulások, halálok, feladatok. Folyamatos vészkészültség a szervezeten belül is, nem csak fejben. Két tök más világ, ami áltálában nem találkozik össze, kivéve a te esetedben.

- Nem hinném. - válaszoltad, nem is emlékezve, miről dumált az előbb.

- Szuper, akkor otthon találkozunk. - sétált is el, teljesen otthagyva téged. Te viszont nem mozdultál sehova, csak bámultál ki a fejedből.

Egy öltönyös fickó jött végül, aki volt előzőleg is a sofőr.

Végül valahogy felkeveredtél a lakásra, ahol lassan tudatosult benned, hogy túlélted. Arccal ledőltél a kanapéra, amin eddig még ülni sem ültél, és szinte azonnal bealudtál. Nakaharával nem is találkoztál.

...

Sötétben keltél fel, nem égett semmilyen lámpa. Egyetlen dolog miatt tudtad, hogy fent vagy, hogy pokolian fájt a kezed. Keresni akartál egy villanykapcsolót, de a rossz kezed emelted fel így a belenyilaló fájdalomtól felszisszentél.

Végül minden erőd összeszedve felálltál, és megkerested azt a nyomorult kapcsolót, de amikor felgyújtottad érdekes látvàny fogadott. Egy kupacban a te és a Chuuya ruhài. A tied míg koszos, a férfié itt-ott vérfoltos volt. Csak keresni akartál egy takarót és aludni, ennyi vágyad volt. Magadra néztél, csak a kabátod nem volt rajtad és a cipod megmaradt párja, de ki is nyírtad volna, ha levetkőztet.

Lassan felálltál és elindultál valami pokróc vagy takaró után keresgélni. Véletlenül még benyitottál a lakótársadhoz is, aki fejét felkapva valamit mondott egy székből, de te csak ignorálva továbbmentél. Nem akartál beszélni senkivel.

Chuuya viszont jött utánad, és a válladat megfogva megfordított:

- Nem akarsz aludni?

Motyogtál valamit a pokrócokról, majd az sem tűnt fel, hogy Chuuya visszakísért a kanapéhoz.

- (Név), feküdj vissza a kanapéra, mindjárt viszek neked egy takarót.

- Rendben. - válaszoltál, és már vissza is mentél hogy most kényelmesen belefészkelődhess a kanapéba. Bal kezed tompa, néha éles lüktetése semmi volt a fáradságodhoz képest, így amint rádterítette a takarót a vörös, be is aludtál.

...

Következő ébredéskor vakító fényt láttál. Lassan felültél, de belenyilalt a kezedbe a fájdalom. Egy pohár víz volt a dohànyzóasztalon, amit másik kezeddel megfogva fel is hajtottál.

Óvatosan próbáltad leszedni a kesztyűt a kezedről, de olyannyira fájdalmas volt, hogy bekönnyezett tőle a szemed. A fekete kesztyű alatt is látszott, hogy körülbelül kétszer akkora bal csuklód, mint a másik, így az anyag is feszül rajta.

- Pedig ez volt a kedvenc kesztyűm... - mondat rekedten, mivel tudatosult benned, hogy le kell majd vágni rólad. - Chuuya segítsége kéne.

Hol van vajon? Felálltál és csuklód fogva kimentél a konyhába, de ott nem volt, így óvatosan bekopogtál a szobájába.

Nem hallottál semmit visszajelzést, be akartál nyitni, de zárva volt. Ha nem érdekelt volna a csuklód, most rohadtul megsértődtél volna.

A fürdőszobába mentél, hogy lecsekold, hogy festel, de kár volt. Sápadt volt fejed, sötét karikák húzódtak szemed körül, és kissé véres szádon kívül a hajad is gubancosnak tűnt.

- Oh, shit.

Megnyitottad a csapot, és a meleg vizet kezdted folyatni. Jobb kezeddel megmostad az arcod, a balt pedig olyan pózban próbáltad nyugtatni, hogy ne fájjon nagyon. Magadban Nakaharát szidtad, mert nem bírt itt lenni, és legalább elmondani, hogy mi merre van.

A csapot elzárva törölköződért nyúltál, ugyanis szerencsére az már volt, és beletörölted az arcod. Utána valami doboz után kezdtél kutakodni, amibe lehetett kötszer, vagy legalább egy nyomorult olló.

Szerencsére meg is lett, legalábbis az olló, egy csomó más vágóeszközzel együtt. De hogy ez miért van a fürdőszobában, az egy jó kérdés volt.

Kisétáltál a konyhába, hogy le tudj ülni és rendes fényben láthasd mit csinálsz. A konyha egyetlen ablaka előtt volt egy faasztal egy székkel és egy lámpával együtt, így ezt választottad helyedül. Eddig észre se vetted, hogy ott van. Az asztal kicsit kopottnak tűnt, kisebb-nagyobb karcolások tarkították.

Fogaddal lehúztad jobb kezedről a kesztyűt, és megfogtad az ollót. Fájó szívvel tartottad az ízléses műbőr kesztyűhöz az eszközt, de nem tudtál mit csinálni. Viszont pillanatokkal később rájöttél, hogy egy sima ollóval nem tudod elvágni ezt az anyagot.
Kerestél egy kést, hogy becsúztasd a kesztyűbe, de nagyon fájdalmas volt, nem volt elég akaraterőd hozzá.

További dolgot nem tudtál tenni, ugyanis ajtócsapódást hallottál. Utána azonnal következett a szöszmötölést és lépteket, majd egy köszönés közvetlen mögüled.

- Te meg mit csinálsz az íróasztalomnál?

- Le akarom venni a kesztyűmet. - motyogtad összeszorított fogakkal. Fel se tűnt hogy megfeszítetted az állkapcsod.

Közelebb lépett és láttad még a szemed sarkából is, hogy felszalad a szemöldöke.

Őrajta kesztyű volt, de a mellénye csak a könyökéig ért így nem nagyon akartad, hogy a közeledbe menjen, ugyanis a te ép kezeden nem volt semmi.

- Megoldom valahogy.

- Miért nem veszed simán le? - kérdezte teljesen logikusan, csak nem tudta, hogy nem tudod.

- Nem vagyok rá képes, megdagadt a csuklóm.

- Ja.

Mintha gondolkodóba esett volna esett egy pillanatra, de ellépet mellőled és egy fiókban kezdett kutakodni, majd előhúzott egy másik ollót.

- Ez egy szabóolló, még régebben került véletlenül hozzám egy régi ismerősömtől. Tessék. - Odarakta melléd az asztalra, és távolról figyelte a történéseket ezután.

Az új ollóval belenyisszantottál az anyagba, ami azonnal engedett ennek a típusnak.

Mégbeljebb vágtad, és egy lilás foltot láttál kezdődni. A gyomrod összeszűkült a látványtól ahogy vágtad az anyagot. Végül csak lejött rólad, de így már borzasztóan fájt.

Lilás-kékes volt a csuklód, és most már a kesztyű sem takarta, látszott a nagy méretbéli különbség a kettő között. Természetellenesen kiállt valami a kezed a belső része felé, de nem mertél hozzányúlni. Mikor Chuuya meglátta, káromkodott egyet.

- L-lehet el kéne menni a kórházba.. - Vagy itt helyben meghalok. Hozzátetted magadban.

- Tudod, hogy nem mehetsz kórházba. Már halott vagy papíron.

- El se láthatnak. - folytattad ignorálva az előbbi szavait. - Meghalnak, ha hozzáérnek a csupasz kezemhez.

Ekkor eszedbe jutott a kötszeres férfi. Ő nem semlegesíti a képességeket?

- Nem akartam ezt mondani, de itt csak egyvalaki segíthet. - sóhajtott lemondóan a vöröske.

- A kötszeres. - előzted meg.