| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 15 |

Osamu Dazai fellibbent a lakásba, dalolászásától az egész lépcsőház zengett. Chuuya motyogott valamit valami nyilvános akasztásról, de jobban nem tudta magának kifejteni, ugyanis kivágódott az ajtó és megjelent a kötszeres. Addigra már mindketten az ajtó közelében álltatok, így azonnal láthattátok. 

Színpadiasan meghajolt és nyúlt már a kezedért, hogy megcsókolja, de te a hátad mögé rejtetted. 

- Még most sem hiszel nekem? Nem láttad mit csináltam? - szólalt meg reakciódat látva.

- Halálos képességem van, te pedig a halált vágyod. Lehet ez átverés is.

- Az én képességem alól nincs kivétel-

- Nos, az enyém se hagyott cserben eddig.

Chuuya pokerarccal nézte a te és Dazai dobálózását a szavakkal, karba tette a kezét és kicsit mintha vacilált volna, beleszóljon-e vagy ne.

- Hölgyem~ - kezdte a barna hajú a trillázást. - Túlzásba viszed, hidd el nem akarnék én ártani egy ilyen szép teremtésnek~

Chuuya idegesen sóhajtott:

- Tényleg nincs kivétel a képessége alól. Legalábbis annak, aki tényleg áldott.

- Vannak nem "tényleg áldottak" is? - néztél értetlenül.

- Na ez egy csodálatos kérdés! - invitálts be magát a kötszeres a lakásba bármilyen kérdés nélkül. - Chuu~ya! Mennyire rossz a lakberendező érzéked! Jobb is, hogy egy hölgy ideköltözött. - nézett csintalanul a te irányodba, mire te csak megforgattad a szemed.

Ezzel a férfivel valami nagyon nem oké. Akármikor kifejezéstelen arctól eltérő kifejezést vesz fel magára, annyira műnek tűnik, mintha egy álarc lenne rajta. Még véletlenül sem engedi, hogy valaki megtudja, mit gondol valójában. Ilyenkor hálát adtál, hogy Chuuyát adta magad mellé az élet. Ő eddig életben hagyott, adott törölközőt és még ételt is, a sok apróságról ne is beszélve,  mint például hogy követ repít a támadód arcába ha kell.

Végignézted, ahogy Dazai végigsétál a szobán és kommentálja a kevés díszítést és unalmas hangulatatot, majd leül a kanapéra és átveti a lábát a másikon. 

- Nem is olyan rég volt egy közös bevetésünk Chuuyával, ahol az egyik céhférgen nem hatott a képességem.

- Már vagy hat hónapja volt! Nem kell emlegetni! És amúgy is, nem tartottad be az ígéreted és otthagytál! - Chuuya előrehajolt és zavarbaejtően közel került Dazai arcához, méregette, hogy mit gondolhat a másik. De a másik csak kifejezéstelenül mosolygott.

- Upsz, tényleg. Bocsi. - vonta meg a vállát végül.

- Ha nem a saját lakásomba lennék már kinyírtalak volna!

Még mielőtt a kettejük cirkuszi műsora elkezdődhetett volna, te félbeszakítottad a bemelegítést:

- Nekem igazi a képességem. Tudtommal.

Chuuya megpördült a tengelye körül és rád meredt, mintha megsértődött volna, hogy nem tud veszekedni többet a haverjával, vagy nem is tudod mijével.

- Akkor immunis vagyok rá. - rántotta meg újra a vállát a trió egyetlen ülő tagja, majd jelentésteljesen nézett rád. Ő addig nem megy el, míg nem ér hozzád.

Latolgattad, mit veszíthetsz: Te igazából semmit, csak Dazai az életét. De hogy is van ez? Miért nem fog egy pisztolyt és lövi fejbe magát ha már ennyire meg akar halni? Nem úgy van az öngyilkosoknál, hogy tisztán akarják véghez vinni? Nem akarnak senkinek nagy fájdalmat okozni meg ilyenek?