| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 11 |

Alig telt el egy fél perc, beszédet hallottál:

- Mori, több pénzt érdemlek. Annyi szar van, hogy ehhez több pénz kell.

Kis csönd van, valószínűleg a főnök beszél.

- Na ne szórakozzál velem! Nem! Teljesen megérdemlem!

Hegyezni kezdted a füled, kíváncsi voltál mostmár.

- Nem akartam ehhez folyamodni, de ha következő potenciális vevőhöz tényleg el kell vinnem, akkor ott hagyja a fogát. Bár nekem mostmár mindegy.

Összehúztad a szemöldököd, és kicsit megijedtél. Most éppen mérges rád a vörös, így tutira elküld a picsába.

Cipőkopogást hallottál, és megjelent a cipő tulajdonosa is. Ridegen rádnézett, és megszólalt: öltözz fel, megyünk terepre.

- Mi? - kérdezted. - Én is?

Már nem mondott semmit, csak újból eltűnt a nappaliba, valószínűleg a kabátjáért. Mivel te még úgy voltál, ahogy pár perccel ezelőtt kiugrottál az ablakon, csak ott maradtál és már jött is fullos felszerelésben a végrehajtó.

Menekülni már most nem akartál, de jobban belegondolva most kellett volna elszökni, nem amikor egyedül hagyott.

Szinte kicsapta az ajtót és te hang nélkül követted, bár szíved már egyre jobban kezdett a torkodban dobogni. Lent egy autó várt, amibe Chuuya beültetett, de ő maga nem szállt be. Miután beültél a fekete autóba, egy ismerős hangot hallotál az anyósülésről.

- Szép estét, tanárnő! Hogy vagyunk ma este?

- Mori... - ismerted fel a hangot.

- Igen. Szóval amint hallhattad Chuuyától, ma mész terepre. Gratulálok! Olyan hamar csatlakoztál, és már mész bevetésre is! Büszke vagyok.

- Muszáj mennem? - kérdezted meg, hátha nem kell.

Hátrafordult, és elmosolyodott:
- Igen!

- Óhh, basszus.

Az autó elindult és elvitt titeket a rakpartra. Útközben Mori dúdorászott, de azon kívül síri csönd volt. A szíved a torkodban dobogott, és pont úgy érezted, mintha az egyetemen kéne előadást tartanod. Csak akkor nem vérre ment. Legalábbis igazi vérre.

Egy acéllemezes raktárnàl állt meg az autó. Chuuya egy fadoboznak támaszkodott ami egy fekete lepellel volt letakarva. Körülötte egy csomó más ütött-kopott ugyanolyan doboz és hordó.

Mori hátrafordult.

- Figyelj (Neved)-chan, van egy meglepetés. De ne mondd el Chuuyának, mert rossz kedve lesz. A meglepi nemsokára megérkezik, és annyit mondok tapintható lesz a feszültség.

Csak megkukulva ültél, ugyanis nem értetted, miért hangsúlyozta a tapinthatót. Egy okét elmotyogtál, és kiszálltál a kocsiból. Chuuya elindult feléd karba tett kézzel. Fekete kabátja csak úgy susogott utána.

- Készenállsz?

- Azt sem tudom mire kéne. - igazítottad meg a fekete kesztyűd, és legszívesebben magadra ragasztottad volna, hogy ne kelljen bárkit is megfenyegetni vele.

- Majd ha mások is itt lesznek elmondom. A lényeg, hogy te is értsed, egy tárgyalás lesz itt. Ezek - mutatott a mögötte lévő ládákra - az árúk. Csak kevés ember tudja, mi van benne. Például én.

- És nekem mit kell csinálnom? - kérdezted ugyanis teljesen feleslegesnek érezted a jelenléted. Ami most kivételesen nem volt probléma.

- Te vagy a biztosíték. - vonta meg a vállát a vörös.