| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 21 |

- Persze nem vagyok pszichológus és nem is leszek, de én erre tudnék gondolni.

Érezted, hogy a szíved felgyorsul és őrülten dobogni kezd a mellkasodban. A helyiség is mintha szűkülni kezdett volna körülötted. Erősen megdörgölted az arcodat és a cukrászda visszaállt normál állapotába de megállt a szó a a levegőben, a levegő pedig a tüdődben. Valószínűleg nem is várta Yosano-sensei, hogy válaszolj.

Bámultál ki a fejedből, és mielőtt rendesen felfoghattad volna, hogy ez mit jelent (ugyanis több mindenre lehetne gondolni, kezdve attól, hogy mostmár a te válladat nyomja két szeretted halála, éshogy nem egyedüli személy vagy ilyen képességgel a világon [vagyis voltál]. Ne is említsük azt, hogy lehetséges valami gyógymód is), legbelül érezted a zsigereidben, hogy eléggé lehetséges ok-okozat. Nem mintha elhitted volna magadról, hogy teljesen jól vagy: gyógyszerrel alszol, rémálmok gyötörnek, a bűntudat és szomorúság mindennap veled van.

De most megemberelted magad, vettél egy mély levegőt,  kihúztad magad a székben és beleittál a teádba. Eleget picsogtál mostanában.

- Lehetséges. - mondtad lassan, mire Yosano-sensei nem mondott semmit. Egy kicsit csendben ültetek, ő a habos süteményét kóstolgatta, te pedig doboltál kesztyűs ujjaiddal az asztalon. Mégis hogy lehet a hetente tartandó terápiás üléseket és maffiabeli dolgokat egymás mellett megtartani? Biztos voltál benne, hogy nem lehet fizetett szabadságot kérni- Várjunk, egyáltalán fogsz te pénzt kapni??

A csend egyre nagyobb kezdett lenni köztetek, és Yosano tekintetét egyre jobban érezted magadon. Felnéztél rá, mire elkapta a doboló kezed, és közelebb húzta magához, majdnem lelökve a porcelánokat. Megfeszültek az izmaid, és ugrásra készen álltál. Ugyan kesztyűben voltál, de próbáltál ellenállni a késztetésnek, hogy elrántsd a kezed tőle. Balesetek mindig lehetnek.

- Bárcsak tudnánk segíteni! Ha tudnál csatlakozni a Fegyveres Nyomozóirodához, lehet kordába lehetne tartani a képességedet. De nem gyógyulnak meg a mentális sebek sajnos egyről a kettőre. 

- Ez mit jelent? - visszakérdeztél, mert nem tudtál Yosano mondandójára koncentrálni azonnal, de lassan elernyedtek az izmaid.

- Sajnos az én képességemmel csak a fizikai sérüléseket tudom ellátni, a mentálisakat nem... - elkomorodott és teljesen biztos voltál benne, hogy valami nagyon rossz emléke van ezzel kapcsolatban, így egy kis hezitálással ugyan, de a másik kezed rátetted az övére. Érezted, ahogy a mellkasodban erősen dobog a szíved, de nem a szerelem miatt, hanem a másik ember közelsége váltott ki ilyet belőled. Egy jóideje már senkit sem engedtél túlságosan közel magadhoz. Fizikálisan és érzelmi szempontból sem.

- Köszönöm, hogy segíteni próbáltok, de igazán semmi közötök ehhez. Most lettem maffiatag, vagy mi. - nyeltél egyet mikor eszedbe jutott Mori -vagyis mostmár főnököd- beavatása.

- Az Elnöknek az a képessége, hogy kordában tudja tartani az iroda tagjainak képességeit. Ez történt Atsushi-kunnal és Kyouka-channal is.

- Tényleg? - gondolkodtál el. Úgy tűnik tényleg mindenféle képesség van. Mintha csak valaki kitalálná őket. - Sajnos erre körülbelül nulla esély van. Mori-san nagyon szeretne engem még egy darabig a maffia tagjai között látni. 

- Ha nem is most, kérlek ne felejtsd el ezt a lehetőséget. Ez lehet a legegyszerűbb..

- Mennyi az esélye, hogy működne?

- Elég nagy, Atsushi-kun nem tudta kontrollálni az erejét és esténként fehér fenevaddá vált, de mostmár nagyjából jól megtanulta használni.

- Ó, igen, emlékszem volt az újságban. - Azt hitted, hogy kacsa, de azért vigyáztál éjszaka az utcán. Nem akartad kideríteni, hogy a képességed úgy is működik e, hogy a kezed már nem kapcsolódik a testedhez. - Észben tartom. Szinte túl szép, hogy igaz legyen. Miért akar a Nyomozóiroda segíteni nekem?