| chapter 06 |

560 44 10
                                    

Kissé remegő kézzel zártad magadra az ajtót, majd megálltál előtte.

Rábámultál a fa készítményre, ami per pillanat az életed értelme, és cikázó gondolataid csak úgy repkedtek a szemed előtt. Egyre jobban piruló arcod szinte már úgy érezted, mintha lángolna, kezed pedig a mellkasod előtt összefontad. Nem értetted ezt a reakciódat, ugyanis már nem egy gimis lány voltál aki féltette a szoknyáját a széltől is, hanem egy tanár, aki azoknak lányoknak a példaképe volt.

Mire ezt végig gondoltad, kicsit jobb lett a hangulatod, kerestél ágyneműt, ami szerencsére volt a szekrényben. Kisettenkedtél a maradék cuccodért is, de amit leműveltél az minden volt, csak hangtalan közlekedés nem. Nakahara vagy nem hallott, vagy nem akart foglalkozni veled, de nem dugta elő a képét. Cuccolás közben hangosabb voltál, mint egy építkezés, de valahogy csak sikerült mindent kipakolnod és elrendezned.

Mire végeztél, megint megéheztél. Fontolgattad, hogy elmész venni valamit, vagy itt összeütsz gyorsan valami finomat, de egy hang megelőzött, ami az ajtó mögül jött:

- Ha éhes vagy, van ramen. - hallottad tompán Chuuya hangját.

- Megyek! - pattantál fel azonnal, de meg is álltál. Nem lesz ez ciki? Gyorsan elhessegetted ezt a gondolatod, és az ajtót kicsapva robogtál is a kaja irányába.

Leültél az asztalhoz és pár pillanatig ugyan haboztál, de úgy döntöttél inkább megvárod Nakaharát.

- Jó étvágyat! - mondtad egyszerre Chuuyával, és nekiláttál enni. Egy darabig csendben szürcsöltétek a tésztát, már szinte el is merültél csapongó gondolataidban, mikor megszólalt Nakahara telefonja. A hirtelen hangtól összerezzentél, de veled ellentétben, a férfi meg se moccant.

Megköszörülted a torkod és megkérdezted:

- Nem akarod felvenni?

Semmi válasz a törpétől, csak evett tovább.

- Nem akarod felvenni? - ismételted meg, de a vörös csak villámló szemekkel nézett rád. Tökre mintha kék villámok lettek volna.

Bosszúsan indultál el a nappali felé, majd leesett, hogy ez bizony nem a Chuuya telefonja volt, hanem valami más. Egy eldobható mobil volt, ami az egyik szekrényen rezgett és már nagyon akarta, hogy valaki felvegye.

Mielőtt felvetted volna, megtorpantál:

Biztos fel akarom én venni? Lehet most fognak halálosan megfenyegetni. Mondjuk az azért még korán lenne, körülbelül három-négy órája vagyok maffia tag.

Felvetted és vártál, hogy valaki beleszóljom.

- Holnapra gyertek vissza Morihoz, meg kell beszélnünk a halálod.

Mégis ki akarnak nyírni? Most meg kéne könnyebbülnöm?

- H-halálom? - kérdezted kissé meglepődve.

- Igen, valahogy el kell távolítanunk az eddigi életedből.

- Eh? Minek??

A vonal túlsó végén mintha csak meg sem hallotta volna a kérdésem.

- Azt a látszatot fogjuk keltettni, mintha lakástűzben hunytál volna el. Így az se fog feltűnni, hogy pár cuccodat elvitted. Majd holnap folytatják a beszélgetést. - tette le.

Lesokkolódva álltál.

A h-halálom...?

A érezted, hogy a szívverésed és a pulzusod felgyorsul. Folyamatosan az idézőjeles halálod visszhangzott a fejedben. Úgy tűnik mások tényleg halottnak fognak hinni! A munkatársak, a diákok, a szomszédok, az egész világ! A világ forogni kezdett körülötted, szíved a füledben dobogott.

Forró könnyek homályosították el a látótered majd peregtek le az arcodon, a légzés egyre nehezebbé vált számodra.

Ne ne, nincs semmi baj! Nyugi, nyugi. Csak végy mély levegőket! Mi bajom van nekem?!

Megkapaszkodtál a szekrény sarkában, és próbáltad légzésed egyenletessé tenni.

Nyugi, (Neved). Végülis... Ömm... Olyam életed lehet, amilyen nem sok mindenkinek van. Jézusom, tényleg ezt gondoltam?

Remegő kézzel törölted ki könnyeid a szemedből, majd az előtted álló lámpára fókuszáltál, gondolataidat pedig elkergetted. Felsődet markolva hunytad be a szemed, és légzésedre koncentráltál. Motyogni kezdtél magadnak:

- Nem mintha annyira szimpatikus lenne ez az idióta. Lehet, hogy megmentett, de féregnek hívott... Mintha az én hibám lenne, hogy ezzel a képességgel születtem!

Valami fura érzés kerített hatalmába, így kipattantak a szemeid és az ajtó felé fordítottad a fejed.

Ott állt a vöröske, és nézte, ahogy szenvedel.

- Nak-!

Mielőtt számonkérhetted volna elsétált az előbbi helyéről, téged otthagyva.

Elengedted a felsőd és megigazítottad magadon.

Komolyan, egy nap ennyiszer lejáratni magam...

Nem akartad, hogy az egész estéd azzal legyen tönkretéve, hogy a halálodon pörögsz, de nem tudtad mit is csinálhatnál. Leültél a kanapéra, majd meggondolva magad inkább visszamentél a szobádba. Ott egy ici-picit jobban érezted magad. Leültél a földre és arcod a kezedbe temetted.

Nézzük csak, egy átlagos ember mit csinál egy rossz napja után? Uhh, felhívja a barátait. Várjunk már, nincsenek is barátaim. Elmegy sportolni? Ez nem rossz ötlet, úgy is kelleni fog az erő a halálos bevetésekre.

Felpattantál a helyedről de mielőtt bármi mást tehettél volna, kopogtak az ajtón. Egy pillanat erejéig lefagytál, azt hitted csak képzelődsz, de megszólalt valaki az ajtó másik oldalán:

- (Vezetékneved), ki tudnál jönni?

Megköszörülted a torkod, és némi kétséggel a hangodban válaszoltál:

- Igen. - Mivel semmilyem tükröződő felület nem állt rendelkezésedre, nem tudtad megnézni mennyire nézel ki szarul.

Lehet jobb is, ha inkább nem látom magam.

- Jó, oké, minden happy, minden oké. - spanoltad fel magad, mint ahogy órák előtt szoktad, hogy tökéletes mosollyal mehess órát tartani.

Kicsaptad az ajtót, de a lendületben meg is álltál, úgyanis Nakahara pont előtted állt.

- Uh, hello. - mondtad kissé hevesen, de visszavettél. - Mizu?

A vörös arcán egy pillanatig hezitálást véltél felfedezni, de aztán semmivé lett és felhúzta az egyik szemöldökét.

- Azt sehol sem említették, hogy pánikbeteg vagy.

Hah, milyen kis kedves...

- Talán azért, mert nem vagyok. Én veled mi van? Valami fétised nézni a lányokat, mikor nem figyelnek?

- És akkor az előbb mi történt? - ignorálta a megjegyzésed.

- Pillanyatni kiakadás.

Igen, tényleg az volt!

- Aha... A kajád az asztalon és bor a hűtőben.

M-mi? Bor? Minek kéne... Oh. Jó tanárhoz híven már régen nem ittam, de nem mintha az alkohol lenne a megoldás. Vajon alkoholistának néz engem? Vagy csak segíteni szeretne?

| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora