| 𝕔𝕒𝕟 𝕚 𝕥𝕠𝕦𝕔𝕙 𝕪𝕠𝕦? [chuuyaxfemale!reader]

| chapter 14 |

A Dazai nevű férfi nem vette fel a telefont, valószínűleg más dolga akadt.

- Hogy rohadjon ketté a segge! Egyszer kellene a jelenléte az életben, de akkor nincs sehol! - Dühöngött a másik, te pedig csak ültél a széken, kezedet nem mozdítva.

- Valamivel rögzíteni kéne.

- Igen, de nincs semmim. - Mondta már normális hangnemben.

- Menj a parkba és keress egy botot.

- Normális vagy? Kicsit sem higiénikus. Hozok kötszert egyelőre, te meg mosd meg addig vagy valami.

A helyeden maradva megvártad míg Chuuya adott egy langyos vízzel benedvesített kendőt. Utána nagyon óvatosan, rimaszolva tűrtve törölgetni kezdted a területet.

Chuuya visszatért és elvette a kezedből a rongyot, szerencsére még a kesztyűje mindig rajta volt, így nem volt semmi veszélyes.

- Segítek bekötni. Már értek hozzá.

- Vigyázz azért.

- Van rajtam kesztyű.

Chuuya óvatosan elvette a bal kezed az asztalról tekerni kezdte a fáslival. Vékony, hosszú ujjai csak úgy táncoltak a kezed körül, de közben végig nagyon koncentrált, hogy nehogy hozzáérjen az ujjaidhoz. Egy szót sem szólt egyikőtök sem, te nem akartad zavarni, ő meg biztos nem akart beszélni.

Mikor a sebesülésed közeléhez ért a kötszerrel, akaratlanul összerándultál, mire Chuuya megállt.

- Ennél jobban is fog majd fájni. Erősnek kell lennie, hogy tartson.

- Tudom, bocsi. Nyugton maradok.

Szó nélkül folytatta a kötözést és inkább oda se néztél már, mikor egyre jobban fájni kezdett.

Mikor a puklis részhez ért összeszorítottad a fogad, de próbáltad tűrni, ahogy nyomogatja a legfájóbb pontot.

Óráknak tűnő percek után végre eleresztett, és szinte azonnal érezted, milyen erős lett a kötés.

- Uhh.. köszi. - Nem is érzed már az ujjaidat, bár nem mintha előtte is nagyon mozgékonyak lettek volna.

- Semmiség. Már magamat és mást is kötöztem jópárszor.

- Aha, hát biztos sok csatád meg ilyesmid volt már. Ki az a kötszeres fickó? A Dazai? Maffiatag?

Chuuyának elborult a tekintete, és összeszorította az öklét.

Most örültél, hogy nem addig kérdeztél, míg a kezedet intézte.

- Nem. Legalábbis mostmár. Elárulta a maffiát.

- Elárulta? - Kérdezted elképedve. Valaki el meri árulni a maffiát? Nem félti az életét? - Hogyhogy él még? Nem vadásztátok le?

- Nem, a képessége miatt nem meri eltenni láb alól Mori. És őkettejük között különleges kapcsolat is volt.

- Wáó. Nem néztem volna ki belőle először, hogy ilyen fontos ember.

- Egy szerencsétlen öngyilkosmániás. Arra sem képes, hogy kinyírja magát, pedig már mióta meg akarja tenni.

- Egy csajt keres hozzá, nem? Megkérdezett engem is.

- Sokmindenki mást is.

Sötét tekintete valami másról is árulkodott, mint szimpla munkatársi viszonyról. Csalódottságot láttál pár pillanatig, de utána el is illant.

- Annyit se ér, hogy beszéljünk róla. Inkább egyél valamit.

Meglepően kedves volt a mai napon és remélted is, hogy egy minimálisan is, de kicsit hibásnak érzi magát a történtek miatt.