A Hibáink Gyümölcse |jikook|

31.

Jimin szemszöge

2 hónap telt el azóta hogy megtudtam hogy terhes vagyok és ma harmadszorra vagyok itt a doktoromnál Dr. Kimnél. Taehyung hál istennek elkísért, mert egyedül nem szeretek ide jönni. Jungkookkal azóta a messengeres beszélgetés óta nem beszéltem, mivel azóta is levagyok tiltva nála. Jinnek közbe írtam hogy mi a helyzet vele és hogy hátha tud rá hatni ő, de ő sem tudott rá hatni, így lemondtam róla hogy valaha is hinni fog nekem. Legyen boldog a barátnőjével én pedig boldogan fogom kihordani a babánkat és fel is fogom nevelni.

- Jónapot doktor úr! - köszöntünk szinte egyszerre barátommal a dokinak amikor beléptünk a vizsgálóba.

- Szervusztok. Jimin örülök hogy ismét eljöttél. Sikerült a felirt vitaminokat kiváltanod? - kérdezte egyből.

- Igen sikerült már el is kezdtem beszedni. Mindennap egy bogyó. - mosolyogtam rá.

- Rendben ennek igazán örülök. Nos akkor ma megnézzük a picit ultrahanggal és kész. Elmondok pár dolgot még és meg is vagyunk. - mondja a doki majd odajön az ágyhoz amire közbe én felfeküdtem póló nélkül. Az eddig halványan látszó kockáimnak már nyoma sincs így tudom hogy már elkezdődött a folyamat.

- Ezt mint tudod kicsit hideg lesz, de nem tart sokáig. - mondja majd rákeni  a hasamra a krémet, majd a gépecskéjével fel és alá jár a hasamon. A monitoron fekete fehér kép jelent meg mire mindenki oda nézett.

- Látod ott azt a foltot? - kérdezi, mire én bolintok egyett majd folytatja. - Az ott a magzat. Ott a kis pici. - mondja ő is mosolyogva. Szinte pislogás nélkül nézem a képet és még a szemem is bekönnyezik a meghatódottságtól. Taehyung is csak tátott szájjal figyeli. Baromi hálás vagyok neki mindenért hogy mellettem van ezekben a nehéz  hónapokban.

- Milyen picike... - suttogom magam elé és le sem tudom venni a szemem a kis picimről.

- Igen, de lassan elkezdődik a növekedés ami annyit jelent hogy meg fog nőni a hasad. - Mondja és közben letörli már a hasamról a trutyit.

- Úgy fogsz suliba járni? - kérdezi hirtelen Tae. Nah ja, így nem mehetek egyetemre. Hatalmas hassal.

- Nem, szerintem halasztok majd egy évet és utánna magántanulóként folytatom. - gondolkodom el.

- Ez nagyon jó ötlet. Én is így cselekednék a helyedben. Nem biztos hogy jó lenne terhesen egyetemre járnod főleg férfiként. - szólal meg a doktor nekem adva igazat. Valaki kigunyolna valaki csak csúnyán nézne de lehet hogy valaki meg is verne amiért más vagyok. Ezt pedig nem engedem meg, nem hagyom hogy valami baja legyen az én kicsikémnek.

- Akkor így lesz, szólok is az igazgatónak a héten. - nézek Taera aki csak bólogat egyett.

- Rendben. 2 hét múlva gyere vissza majd és újra megnézzük a magzatot, na meg végzünk majd néhány vizsgálatot. - mondja a doki én pedig felöltözöm miközben figyelmesen hallgatom.

- Igenis. Értettem doki. - mosolygok rá és  egy meghajlás után na meg egy köszönés után el is hagyjuk barátommal a vizsgálót, de amint a váróba lépek hiretelen fagy meg bennem a vér.

- Jungkook...- mondom kicsit hangosan a nevét amit ő meg is hall. A barátomra nézek aki csak csúnyán pillantgat rá.

- Jimin...- lepődik meg ő is és látom rajta hogy kínosan érzi magát mert a barátnője az oldalán állva nem érti a kialakult helyzetet.

- Jungkookie ismered őket? - kérdezi meg. Gyönyörű még a hangja is ennek a lánynak.

- Öhm csak a banda rajongói. - mondja a kamu választ mire Tae egy kissé gúnyosan felnevet.

- Öhm igen azok vagyunk. - válaszolok gyorsan.

- Oh akkor sziasztok szeretnétek képet csinálni a szerelmemmel? Megcsinálom én nektek. - kérdezi meg kedvesen a barnahajú lány.

- Oh most nem lehet nagyon sietünk.
- fog rá a karomra Tae és amilyen gyorsan csak tudunk kislisszolunk mellettük.

Nem akartam vele találkozni. Főleg nem együtt a barátnőjével. Olyan gyönyörűek együtt. És babájuk lesz. Olyan szerencsétlennek érzem magam.

- Hát erre nem számítottam. - Fújja ki a nagy levegőt Tae amikor már kiértünk az utcára.

- Hát én sem. Olyan egyedül érzem magam... - hajtom le a fejem.
Nekem nincs senkim aki mellettem van éjjel nappal. Engem nem ölelnek át éjjel, engem nem csókolnak meg reggel. Igaz itt vannak a barátaim de ez teljesen más. Egyedül vagyok...

- De ne érezd magad egyedül mert nem vagy egyedül. - ölel meg barátom. - Rám mindig számithatsz. - motyogja a fülembe én pedig érzem hogy egy kicsit enged a szívem szoritása a mellkasomban.

Már most érzem hogy nagyon nehéz lesz ez az időszak nekem és a körülöttem lévőknek is.

Itt is van az új rész.
Lassan újra beindulnak a dolgok.
Ha tetszett nyomj egy csillagot vagy kommentelj bátran.
Puszi. ❤️