A Hibáink Gyümölcse |jikook|

46.

Hope szemszöge

Öt hosszú perc múlva 7 óra én pedig a sétányon vagyok a folyó mellett már. Nem akartam késni, igy hát előbb elindultam, de sajnos Jint még nem láttam meg. Leültem egy szabad padra, mivel elég sokan voltak kint, ezért kincs volt most egy szabad pad.

Pontosan 7 órakor láttam meg Jint felém közeledni, arcomon pedig boldog mosoly jelent meg. Micsoda pontos, ez már egy jó jel.

- Szia. Ugye nem vártál rám sokat. - kérdezi egyből aggódva mire én csak mosolyogva megrázom a fejem.

- Nem nyugi. - felelem neki és közelebb lépek hogy megöleljem őt.
Érti a célzást és erős karjaj közé zár. Már most imádom az illatát ami egyből az orromba kúszik. Mennyei. Bárcsak megállna az idő.

- Merre szeretnél menni? - kérdezi mikor el áll tőlem.

- Teljesen mindegy csak sétáljunk. - kuncogom el magam, magam sem tudom miért.

- Rendben van. Akkor gyerünk. - mosolyodik el majd elindul egy random irányba. Vajon megfogja majd a kezem? Vagy az elsőre túl sok lenne?

- És mondd csak milyen napod volt? - kérdezi meg Jin mosolyogva és közben felém fordítja a fejét.

- Igazából vásárolni voltam magamnak, aztán pedig sorozatot nézetem. Uncsi igaz? - kuncogok újra, magamat is idegesítve már. Remélem ő neki nem idegesítő...

- Aranyos ahogy kuncogsz. - mintha a fejembe látna úgy válaszol. - Amúgy nem uncsi. Én is szeretem a sorozatokat. Majd legközelebb együtt nézünk valami jó sorozatot. - lök meg gyengéden a vállával, de én pedig nem számítok rá és így eléggé instabil állapotomban majdnem megbotlok, de ő hősiesen a derekamra nyúl és magához húz hogy megtartson.

- Bocsánat. - hajtom le a fejem szégyenlősen.

- Most miért kérsz bocsánatot? Amúgy sincs semmi baj. - bök oldalba mire nevetve megugrom. Túlságosan is csikis vagyok.

- Na és neked milyen napod volt? - kérdezem most én meg őt.

- Hát igazából semmi különös nem történt. Uncsi volt. Mint minden nap. De most már jobbak mióta ismerlek. - néz le rám mert azért így hogy közel áll hozzám látom a méret különbséget. Egy fejjel magasabb nálam. És izmosabb. És helyesebb. Annyira édes...

Kijelentésén persze megint elpirulok és még közben elmondott nekem pár bókot amitől rendesen zavarba lettem.

Aztán mesél közben a családjáról és a zenéről is amit én csak figyelmesen hallgatok végig. Még a hangja is csodálatos. Egy kicsit még az új dalukba is beleénekel ami szinte elvarázsol engem.

- Azta hát ez gyönyörű. - ámulok teljesen és szerintem a szívem is kB a kétszeresére gyorsult.

- Köszönjük, a csapat érdeme. - mosolyodik el.

- Alig várom hogy egy koncerten is hallhassam az egészet. - pörgök be teljesen..

- Hát még egy kicsit várnod kell hercegnőm, de hamarosan hallhatod. - simit rá arcomra.

- Hercegnő? Nem is vagyok lány...- lepődök meg a becézésen. Ne nézzen már lánynak.

- Igen mert olyan gyönyörű vagy és, kedves, és aranyos mint egy hercegnő, de valóban nem vagy lány. És milyen szerencse mert én nem bukom a lányokra. - fogja meg a derekam és közelebb húz magához.

- Igen szerencse, de akkor te vagy a hercegem? - kérdezek vissza kissé huncut hangsúllyal.

-Én bármid leszek hercegnőm. - hajol egyre közelebb. Érzem mi fog következni. Egy csók.

A lehelete megüti arcom ahogy ki fújja a levegőt. Mentolos illata van. Aztán a parfüm illata is megcsapja az orrom ami elkabít engem. Úgy hat rám mint másokra a drog. Teljesen belezúgtam.

2 centiméter választ el hogy végre megizleljem azokat a húsos, puhának kinéző ajkakat. Aztán Jin teljesen magához húz és kB levegő sem marad köztünk. Az ajkunk is végre összeforr.

Lágyan izlelgeti ajkam amitől az én hasam a életrekelnek a kis pillangók és a szárnyakkal össze-vissza csapkodnak. Mennyei érzés érezni a gyönyörű finom ajkát. Szinte földöntúli élmény. Mintha csak erre vártam volna egész eddig. Mert amúgy tényleg. Rá vártam. Rád vártam hercegem!

Itt is lenne egy rövidke rész ami nagyon soká jött tudom és még gagyi is....  Bocsánat mindenkitől.!
Sajna nincs túl sok időm és fogalmam nincs hogy mikor tudok új részt hozni.
Szeretlek titeket!
Boldog újévet kívánok!