A Hibáink Gyümölcse |jikook|

41.

Jimin szemszöge

Kezdtem türelmetlenkedni amikor még mindig nem érkezett meg Jungkook. Egy órája beszéltünk hogy jön erre még mindig nem ért ide. Ezért biztosan elküldöm melegebb éghajlatra. Igazából meg is pofoznám azért amiért ezt tette velem.

A terhesség alatt sokkal ingerlékenyebb vagyok így nem érdemes ujjat húzni velem. És ezt Jungkook is jobb ha majd észben tartja. Aztán végre mérgelődésem közben megszólalt a csengő így egyből elindultam ajtót nyitni. Meglepetésemre Jungkook állt a túloldalon egy szatyorral a kezében és mosolyogva szólalt meg.

- Szia. - mosolyog és én tényleg nem tudom hogy most nála ez mit jelent már.

- Szia. - motyogom és arrébb állok hogy be tudjon jönni. A cipőjét leveszi majd megáll előttem.

- Hogy vagytok? - néz le a hasamra továbbra is mosolyogva.

- Jól. Hol voltál eddig? - kérdezem meg cseppet sem kedves hangnemben.

- A boltban?! - húzza fel a szemöldökét kérdőn.

- Ennyi ideig? Egy órája írtad hogy jössz. - háborodom fel, bár nekem nem lenne szabad számon kérném hisz úgy semmi közünk egymáshoz.

- Jolvan bocsi gyalog jöttem, de hoztam mindent. - mutat a táskára. Én pedig izgatottan veszem a kezembe és nézel bele.

- Alkoholt minek hoztál? - húzom fel kérdőn a szemöldököm.

- Hát mivel én nem akarok édes cuccokat enni ezért én is hoztam magamnak valami finomat. - adja a magyarázatot én pedig csak hitetlenkedve rázom meg a fejem.

- Ugye nem gondolod komolyan? Itt akarsz berúgni? - kérdezem meg és keresztbe fonom a kezem magam előtt.

- Halál komolyan gondolom. Na mit csináljunk? Nézzünk filmet és közben szépen mindent elfogyasztunk. - ment egyenesen a kanapé felé és leült a tévé elé.

- Hát úgy látszik nincs más választásom. - motyogom magam elé. Ő biztosan nem hallodta meg, mert eléggé belemerült a csatornák közötti lépkedésekben.

- Uh ez jó! Nézzük ezt! - kiáltott fel mire én egy kicsit megugrottam, mire ő bocsánatot is kért.

- Komolyan,... vasember? - forgattam szemet.

- Imádom. Nézzük ezt.. Jó? - nézett rám boci szemekkel amire én nem tudok nemet mondani tényleg. Hiába szeretnék.

- Rendben. - egyeztem bele és mellé ültem le, majd egy ottani pokrocot is magamra tettem.
Elokaptam a finomságokat amit hozott nekem és majszolni kesztem. Ő pedig megbontotta italát és egy hozott műanyag pohárba öntötte ki, majd abból kezdte el inni.

***

A film vége felé járhattunk már. A finomságaim elfogytak és Jungkook üvege is kiürülni látszott.

- Jungkook, jól vagy?- szólalok meg mert, láttam hogy fejét sem bírja már egyenes tartani.

- Mi? - fordul felém és közelebb hajol hozzám. - Jimin miért vagy ilyen gyönyörű? - kérdezi nekem pedig megáll a szívem egy pillanatra. Hát ezt nem hiszem el. Elkap a dejavu érzés.

- Jungkook berugtál és hülyeségeket beszélsz. - tolom hátrébb mert lassan kezdett belemászni az aurámba.

- Jiminie.. - suttogja nevem, ami elég szexire sikerül és egy pillanatra le kell hunynom a szemem. Ezt nem hiszem el. Miért csábulok el?

- Szerintem jobb lenne ha lefeküdnél aludni. - mondom neki és kelnék fel, de a kezemnél visszaránt így visszahuppanok a fenekemre.

- Lefekszem, de csak veled. - mondja és az arcomra simít szabad kezével. Akaratom ellenére bújok a meleg tenyérbe úgy mint egy cica. Szánalmas vagyok.

- Jungkook... - sóhajtom nevét. Komolyan ha így folytatja akkor a babánknak vigyáznia kell a buksijára, mert az apja berakja nekem újra.

- Olyan.. szép.. vagy... - motyogja és a szemei is le- le csukódnak. Úgy látszik fáradt.

- Shh pihenj csak. - döntöm el a kanapén és látom hogy szemei lecsukodnak. Rájöttem arra, hogy csak részegen tetszem neki. Ez azért elég vicces. Az alkohol kihozza az emberek valódi énjét? Nem tudom...

Egyenletes szuszogásba kezd, innen tudom hogy elaludt, igy én is és a babánk is megmenekült az otromlástól. Nem tudom mire fog emlékezni ebből, de jól estek szavai és azthiszem most újra reménykedni kezdtem.

Itt is van az új rész.
Tudom elég késő van de most volt időm. Bocsánat.
Legközelebb jobban sietek.
Puszi. ❤️