A Hibáink Gyümölcse |jikook|

22.

Jimin szemszöge

- Amúgy bocsánat, de találkoztunk már? Olyan ismerős vagy. - gondolkozik el miközben arcomat tanulmányozza.

- Igen találkoztunk már. - mondom ki halkan és Taehyungon kívül mindenki  kíváncsian és értetlenül néz minket. -El kell mondanom valamit. - mondom neki ő pedig aggódva és értetlenül figyel.

Úgyérzem ez egy nehéz vallomás lesz. Ő nem emlékszik rám és ráadásul apuka is lesz. Nehéz és kínos beszélgetése lesz.

- Rendben.

- Lehetne négyszemközt? - kérdezem tőle és közelebb is lépek hozzá a hangzavar miatt így elég közel kerülünk egymáshoz nekem pedig fel kellett néznem rá mert 1 fejjel magasabb nálam Jungkook.

- Öhm oké. Gyere velem. - bólint bizonytalanul, majd Jinhez fordul és elmondja neki hogy elmegyünk az öltözőhöz. Követtem őt egészen odáig majd az üres helyre bementünk és ő maga után becsukta az ajtót.

- Szóval...? Mit szeretnél Jimin?- mondja ki a nevem a ma este másodszorra. Tetszik ahogy mondja a nevem, olyan szexin ejti ki holott egyáltalán nincs köze hozzá.

- Nos hát én elszeretnék mondani valamit, de előtte emlékezned kellene rám. - Mondom halkan mert itt már nem kell kiabálom szerencsére.

- Hú.. hát Jimin az a baj, hogy nem emlékszem rád. Elmondod hátha eszembe jut. - ül le a kanapéra ami a fal mellett helyezkedik el és egyenesen az ajtóra néz.

- Hát az úgy volt hogy én és az egyik legjobb barátom egy legénybúcsún voltunk, abba a kocsmában amelyikben te jól leittad magad. - mesélem ő pedig figyelmesen hallgat végig egészen eddig.

- Várj... Legutóljára a tesóm temetésén rúgtam be... Oh.... Ez akkor volt. - gondolkodik hangosan és megkönyebülök hogy legalább erre már emlékszik. De basszus az nap temették a testvéret? Ez szörnyű.

- Sajnálom és részvétem. - mondom neki és tényleg nagyon sajnálom szegényt.

- Köszi - mosolyodik el halványan. - És akkor abba a kocsmában találkoztunk? - kérdezi mire én folytatom is a mesélést.

- Igen. Odamentem a pulthoz mert valami innivalót akartam kérni magamnak, de meg láttalak téged és megkérdeztem hogy "jól vagy-e"? Te erre, mikor is felém fordultál azt mondtad gyönyörű vagyok. Persze engem már itt levettél a lábamról. - emlékszem vissza a jelenetre és tényleg már akkor tetszett nekem.

- Várj..! Akkor te meleg vagy? - kérdezi felvont szemöldökkel. Én csak sóhajtok egy nagyot majd rábolintok.

- Oh értem. - néz el rólam más felé de nekem ez roppant rosszul esik tőle. Még rám sem bír nézni.?

- Szóval flörtöltünk egymással aztán leléptünk egy idő után. - mondom de ő amint befejezem már fel is teszi a kérdését.

- Leléptünk? Hova.? Veled együtt? - kel fel a kanapéról s fel-alá kezd el járkálni.

- Egy közeli hotelba mentünk...aztán...Öhm. - kezdek el dadogni és keresem a szavakat, de valahogy nem jönnek a számra.

- Aztán? Mi történt? - kérdezi ingerültebben. Valahogy érzem hogy sejti mi történhetett és megrémiszt ez a viselkedése jelenleg.