A Hibáink Gyümölcse |jikook|

14.

Jimin szemszöge

Kijőve a vizsgálóból barátom egyből felugrik és kérdezgetni kezd.

- Nah mi volt? - kérdezi kissé aggódva.

- Kérlek menjünk, otthon elmondok mindent. - sóhajtok egy nagyot és lehajtott fejjel bandukolok ki az orvosirendelőből. Tae nem is mond semmit csak bólint és követni kezd, majd mindeketten beülünk a kocsijába és hazafelé vesszük az irányt.

Halkan szól a rádió az autóban ami kicsit eltereli a figyelmem, de amint megállunk a házunk előtt fejbe vág minden, a valóság.

Kiszállunk az autóból és bemegyünk én pedig egyből a kanapéra ülök és bámulok magam elé.

- Chim!? Miért sírsz? - kérdezi tőlem aggódva Tae, én pedig gyorsan arcomhoz teszem a kezem. Nem is vettem észre hogy húllani kezdtek a könnyeim.

- Mondd el kérlek, nagyon megijesztesz. Mit mondott az orvos? - kérdezi tőlem kétségbeesett hangon.

- Nagyon ritka rendellenességem van. - kezdek el végül beszélni, de nagyon messzinek hallom a saját hangom.

- Ez mit jelent? Mi az? - kérdezget kikerekedett szemekkel és leül mellém szorosan és egyik kezével hátam kezdi el simogatni.

- Terhes vagyok! - mondom legjobb barátomnak aki csak sokkoltan figyel.

- Az hogy lehetséges?

- Nem tudom...

- Attól a szexi istentől akiről meséltél?- kérdezi én pedig bólintok. - mit fogsz csinálni most? - teszi fel még a számomra is rémisztő kérdést.

- Nem tudom. Azt mondta az orvos már késő, muszáj kihordanom. - hajtom le a fejem és a szemeim is lehunyom.

- Értem. Akkor együtt átfogjuk ezt vészelni. Megakarod keresni az apát? - veszi kezei közé összekulcsolt kezem és magafelé fordít, hogy szembe legyek vele.

- Igen, de nem tudom hogy hol keressem. - rázom meg a fejem.

- Együtt megtaláljuk. Mondj el mindent amire emlékszel róla. - mondja én pedig megprobálóm leírni a külsejét amire emlékszem. A tetkóit is elmondtam, azokat ha akarnám se tudnám elfelejteni.

- Hát ennél több infó kell, mert ez egy átlagos külső, és sok mindenkinek barna a haja és most már minden második embernek van tetkója. - mondja a számomra is nyilvánvalót.

- Volt az orrán és az ajkai alatt egy-egy anyajegy. - mondom még azt amire emlékszem.

- Ne aggódj megfogjuk találni. Én itt vagyok melletted. Nem vagy egyedül. A legjobb barátom vagy, segítek amiben csak tudok. - teszi vállamra kezét és egy szoros ölelésbe von.

- Köszönöm. Nem is tudom mi lenne velem egyedül...

- De nem vagy egyedül. - folytja belém a szót.

- Köszönöm. - mondom neki és amilyen szorosan csak lehet ölelem, mintha az életem múlna rajta.

- Nah es milyen érzés?

- Mármint? Hogy egy kisbaba nől bennem? - mondom ő meg csak bólogat. - Furcsa és rémisztő. De a tudat hogy belőlem lesz és abból a szexiségből egy kisbaba, valamilyen szinten jóérzés. Remélem hogy megtalálom őt, és a legjobban fog elsülni a találkozás. - mondom és elképzelem ahogy meglát és felismer. Aztán odajön és én pedig elmondom hogy kisbabának lesz, ő pedig karjaiba zár és csókokkal lep el. Aztán együtt élünk majd és felneveljük a közös gyermekünket. És boldogan élünk. Szép is lenne. Szerintem én lennék a legboldogabb. Biztosan jó ember. Ha az ágyban jó akkor biztos jó a való életben is.? Nem?
Majd kiderül ha találkozunk.

- Durva nagyon. És meg fog nőni a hasad? Hogy jössz egyetemre? - szórja rám a sok kérdést és egyik jobb mint a másik.

- Nem tudom egyenlőre szeretnék pihenni és feldolgozni a történteket. - mondom és hátradőlök az ülőalkalmatosságon.

- Persze ez érthető, van valami amire szükséged van? - kérdezi kedves barátom.

- Nem köszönöm. De itt maradsz ugye? Nézzünk meg egy filmet. - mondom neki és kérlelően nézek rá. Nem akarok egyedül lenni. Mivel már elköltöztem otthonról így egyedül élek.

- Rendben Itt maradok. - mondja és bekapcsolja a tévét. - Mit nézzünk? - kapcsolagatja a csatornákat

- Teljesen mindegy. - vonom meg a vállam és rá mosolygok a fiúra aki nélkül ebben a nehéz időszakban meghalnék.

Itt is van az új rész. Na most már kezdődik a keresés.
Eddig hogy tetszik amúgy a sztori? Érthető minden eddig?
Remélem...
Ha tetszett nyomj egy csillagot vagy kommentelj bátran.
Puszi ❤️