A Hibáink Gyümölcse |jikook|

49.

Park_Jiminie :

Park_Jiminie : Már nagyon várlak picim!!🙈❤️🐣

Kedveli : Taehyung_Kim, Rose890, Taemin01, Baekhyun00, Jinnie_Kim, YoongiMin, HopiHope, és további 70 személy.

Ennél a posztnál le vannak tiltva a Hozzászolások.

Jimin szemszöge

Már nagyon várom az én picikém. Biztosan nagyon gyönyörű lesz. Ha lány lesz biztosan dögleni fognak majd a pasik utánna, ha pedig fiú lesz akkor biztosan a jóképű apjára fog ütni. Nagyon remélem.

Az orvos azt mondta igyak sok folyadékot hogy elegendő magzatvíz legyen és tényleg ne legyen semmi probléma, így épp most is teát szürcsölgetve ülök a nappaliba amikor is meg szólal a csengő.

Taehyung kirohanása után a közösségimédia felületén, van egy selytésem ki lehet a nyilászáró másik oldalán. Feltápászkodva indultam meg az ajtóhoz hogy beengedjem az érkező vendéget.
Semmi meglepetés nem fogadott amikor is Jungkook arcát láttam meg.

-A barátod nagyon idegesítő. - szólal meg majd besétál mellettem az ajtón, mintha otthon lenne. Chh a paraszt.

- Neked is szia. - mormogom az orrom alatt aztán becsukom az ajtót. Utánna mentem és a nappaliban a tv-t bámulva ült a kanapémon Jungkook mintha csak úgy szabadon járkálhatna itt és csinálhatna azt amit akar.

- Miért vagy itt? - kérdezem meg elé állva hogy ne lássa a tévé képernyőt.

- Hogy örömet okozzak a kis barátodnak. Idegesítő és hogy leszálljon rólam inkább eljöttem hozzád hogy megnézzem minden oké e. - Néz rám és jól meg is bámulja a nagy pocakom.

- Nos láttad minden rendben már mehetsz is. - mutatók az ajtó felé, hogy még véletlenül se tévessze el az utat. Nekem nincs szükségem erre hogy itt legyen csak fájdítaná a szívem. Mivel nekem tényleg nincs senkim aki vigyázna rám úgy és megölelne vagy meg csókolna ha szükségem lenne rá.

- Micsoda vendég szerető vagy!- mondja flegmán.

- Miért? Miért maradnál itt tovább.? - kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Mert most ehez van kedvem. Van valami kajad? Éhes vagyok, együnk!- áll fel majd a konyhám felé sétál.

- Hé állj meg, nem otthon vagy. Chh paraszt. - mormogom miközben követem. Egyből benyit a hűtőbe majd néhány kaját kiszor a pultra majd jól becsukja az ajtaját.

- Csinálok melegszendvicset. Jó lesz neked is az?- kérdezi én meg megdöbbenek egy kicsit. Mintha el is szállt volna belőlem hireteln minden harag.

- Igen jó. - csak ennyit nyögök ki. Ő bólint majd neki is áll.
Én csak bámulom a szorgos valóját és ámulok hogy milyen jól bánik minden konyhai eszközzel. Vajon a barátnőjének is mindig csinál enni? Ahh biztos. Biztosan minden kívánságát teljesíti.

Nagy elmélkedésemben közben elkészültek a kis melegszenyók, amiket Jungkook rá rakott két tányérra, majd az egyiket a kezembe adta.

- Tessék, jóétvágyat. - mondja majd leül az asztalhoz ahova követem én is. Szépen neki állunk falatozni síri csendben. Áh egyáltalán nem kínos a szitu. Nem érzem magam egyáltalán rosszul. Dehogy nem.

Miért van itt, de komolyan? Csak egyre szarabbul érzem magam. Bárcsak belém lenne oly szerelmes, mint a barátnőjébe. Én lennék a legszerencsésebb az is biztos. De sajnos az élet nem ezeket a lapokat osztotta nekem. 

- Finom? - néz fel rám két falat között.

- Igen nagyon. - mondom neki kissé téli szájjal. Tényleg nagyon jó lett. Bár nem ez a legnehezebb étel amit ne lehetne megcsinalni, de Jungkooknak arany kezei vannak. Mármint jól feltalálja magát a konyhában is. Ő csak hümmög egyett majd tovább falatozik de egy halvány mosolyt azért elkapott a tekintetem.
Közben én is csak tömtem magamba a finom eledelt, amikor is egyszer csak valami furát éreztem. Mintha felfordult volna a gyomrom. Rám jött a hányinger és azt éreztem bármelyik pillanatban vissza jöhet minden.

Kezem a szám elé tettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam felálltam és a mosdóba siettem. Láttál Jungkook hirtelen ilyedt arcát majd hallodtam ő is fel áll és jön utánnam.

Amint elértem a WC elé egyből ki is jött minden aminek ki kellett. Pánikoltam , remegtem és csak jött belőlem minden. Jungkook oda jött és a hátam kezdte el simogatni míg én a WC-be hajolok.

- Enged ki aminek ki kell jönnie. - szinte suttogta, de én minden szavát értettem. Szót is fogadtam neki.
- Ez valószínűleg a terhesség miatt is van. - mondja én pedig magamba igazat adok neki. Valószínűleg ez a kaja nem tetszett a picinek meg az én kis hasikámnak sem.

Amikor lecsengett ez az egész, de még mindig ott hajoltam a kagyló felett a könnyeim is kijöttek és szinte nekiálltam zokogni.

- Shh, semmi baj. Jobban vagy? Nem fog jönni több? - kérdezi mire én csak bólogatni tudok.
- Jolvan akkor gyere megmossuk az arcod és moss fogat szerintem. Utánna jobb lesz minden. - mondja majd a kezemre fog és segit felegyenesedni. Oda sétálunk a mosdóhoz, majd megnyitja nekem a csapot. Egy törölköző tart a folyó víz alá, majd egy erős csavarás után az arcomhoz emeli. Frissítően hát rám a nedves rongy és tényleg jobban is leszek tőle.

- Köszönöm. - suttogó szinte, mert úgyérzem megszólalni sem tudok annyira elhagyott az erőm.

- Gyere mosd meg a fogad is. - tartja felém a fogkrémet én pedig előveszem a fogkefém amire nyom is egy adaggal. Én azonnal neki állok, jó alaposan megmosom hogy még az ízét se érezzem az előbb távozott dolgoknak.

- Szuper, gyere üljünk el. - mondja amikor végeztem és ki is öblitettem a szám. Elvezetett a kanapéhoz amire mind a ketten lehuppantunk.

- Köszönöm. - mondom el neki még egyszer.

- Nem kell megköszönni inkább gyere bújj ide. - tárja ki a karját, mire én nagyon meglepődöm. Most komolyan bujjak oda hozzá? A barátnője mit fog mondani.? De belül meg úgy oda bujnék...

- Na gyere már.- kap a derekamhoz majd óvatosan oda húz magához. Egyből megcsap a férfias kölnije illata amit jól be is szippantok. A karjával jó szorosan magához ölel és csak bámulunk magunk elé. Vajon mi járhat az ő fejébe? Most is a barátnőjére gondol?

- Sajnálom hogy goromba voltam veled. - kezdi el halkan. - De megérthetnéd az én helyzetem. Soha nem gondoltam volna hogy velem egyszer ilyen elő fog fordulni. - dönti a fejét a buksim tetejére. Szinte érzem a teste meleget annyira nyugtató és kellemes a karjai közt lenni. Bárcsak mindig élvezhetném.

- Én megértem, tényleg, csak tudod nem csak neked nehéz. Nekem is. Mellettem nincs úgy senki mint mondjuk te a barátnőd mellett. Rám senki nem vigyáz, nem ölel, nem csókol meg és nem teszi a fejét a hasamra hogy érezhesse a babám mozgását. - sirom el megint magam és most minden fájdalmam kiengedem hogy végre egy kicsit megnyugodhassam.

- Mostantól többször jövök és vigyázom rád is meg a picinkre is. - mondja majd az egyik kezét a hasamra simitja. Meleg érzéssel tölt el amitől csak még jobban záporoznak a könnyek a szemeimből.

- Köszönöm. - bújok oda hozzá kicsit jobban, majd lehunyt szemeim alól hagyom hogy szökjenek tovább a könnyek.

Sziasztok babák.
Tudom nem sokszor van rész de igyekszem. Hamarosan. Jönnek a vizsgáim amikre nagyon készülök szóval kevés az időm, de amikor csak tudok és van kedvem írok.
Köszönöm a türelmeteket.
Imádlak titeket
Puszi. ❤️❤️