A Hibáink Gyümölcse |jikook|

34.

Jimin szemszöge

Fél 6 van és hamarosan találkozom Jungkookkal. Kicsit izgulok és ideges is vagyok a dolog miatt. Kíváncsi vagyok mit akar most és mik a tervei a jövőre nézve.

Fel öltöztem, majd el is indultam a találkahelyhez, mivel nem akartam késni sem. Ott leültem egy padra és vártam hogy Jungkook megérkezzen.

6 óra, de ő még sehol nincs. Vajon eljön, vagy nem? Ilyen gondolatok járnak a fejemben és félek hogy most jól átvágott. Igazából nem várok csodát hogy mostantól velem és a babával fog foglalkozni, de azért remélem hogy többet érdeklődik majd felölünk.

6 óra 15 perc. És még mindig sehol nincs. Már kezdtem feladni a várakozást és hülyén is éreztem magam hogy így fel lettem ültetve.
Aztán végre 6 óra 20 kor megláttam felém sétálni, amikor is felálltam a padról amin eddig ültem.

-Szia. Bocs hogy késtem. - ér oda hozzám. Én csak komoly tekintettel figyelem a még mindig igen helyes zenészt.

- Szia.. - csak ennyit mondok neki mivel fogalmam nincs mit mondhatnék neki.

- Beülünk a mekibe kajálni? - kérdezi én pedig csak bólogatni kezdek, majd el is indulunk a mellettünk lévő mekihez.
Én semmit nem mondok ahogy Jungkook sem egészen addig míg ki nem kérjük a rendelést és le nem ülünk egy szabad asztalhoz.

- Szóval terhes vagy tőlem... - kezdi  halkabban a beszélgetést, mire felkapom a fejem.

- Igen... - motyogom neki. Nem is értem hogy most miért vagyok ilyen.

- 2 hónapos igaz? - kérdezi mire csak bolintok újra. Úgy látszik ma ennél többre ne is számítson tőlem.

- Segítek pénz ügyben és szeretnék addig rólad is gondoskodni. Amíg meg nem születik a pici. - mondja én meg nagy szemekkel hallgatom azt amit mond.

- Nem lesz baj belőle? Mármint a barátnőd... - kérdezem meg és a barátnőt olyan nehéz volt még kimondani is.

- Ne félj. Nem lesz baj. - mondja komolyan és erőteljesebben mint ahogy eddig beszélt.

- Rendben. De nem várom el hogy ezt tedd.

- Tudom, de az én gyermekem is szóval gondoskodni fogok róla. Ahogy rólad is, mivel miattam vagy ebben a helyzetben. - mondja és ez mind jó és szép, de mi van ha meg születik? Én el leszek felejtve ez biztos.

- Értem.

- És mikor mész legközelebb a dokihoz? - kérdezi meg. Közben a kajákat is kihozták így ő enni is kezdett én pedig inkább bele ittam a kolámba.

- 2 hét múlva megyek vissza. - válaszolok neki pár korty után. Vajon elakar jönni velem?

- Rendben akkor majd elmegyek veled. - válaszol nekem pedig beigazolodik a gyanúm hogy tényleg elakar jönni. Látni akarja a babát...

- Rendben.

- De csak ketten menjünk. A barátod ne hozd magaddal. - mondja mire összeráncolom a szemöldököm.

- Miért ne jöjjön? - kérdezek vissza. Nem értem hogy miért ne jöjjön? Hisz ő a barátom.

- Mert ne. - csak ennyit mond és inkább én sem firtatom tovább ezt a témát. - Milyen vitaminokat kell szedned? - kérdezi.

- Hát mindenféle vitamint felírt a doki. Meg vasat is. - mondom. Fogalmam nincs mi a nevük ezeknek a bogyóknak én csak kiváltottam őket és szedem, ennyi..

- Tessék itt van egy kis pénz. Ebből vedd meg mind amit kell. - nyújt át egy adag pénzt ami jóval több mint amennyibe kerül az összes doboz.

- Ennyi nem kell. - adok vissza pár papírral mivel ebből kb új telefont is tudnék venni.

- De, de ragd el. Költsd el amire szeretnéd. Vegyél gyerekruhát meg minden ami ilyenkor kell, vagy mit tudom én. - tolja vissza felém a pénzt amit végül elrakok. Végülis jól jön a több pénz.

- Köszönöm. - mondom halkan, majd én is enni kezdem a kajám.

- Nem is tudtad hogy ez a helyzet veled? - kérdezi meg hirtelen és először nem is esik le hogy mire érti de aztán leesik a tantusz.

- Nem tudtam. Ha tudtam volna akkor nem történik meg ez velem. - mondom őszintén. - Tudod én sem így terveztem. Azthittem hogy veled sem találkozom többé, bár be kell vallani nagyon helyes vagy és rendkívül jó az ágyban, de számomra is csak egyszeri alkalom volt ez, de még is itt vagyunk egy gyerekkel a hasamban. - mondom el a kis monológom neki. Tényleg nem így terveztem.

- Szóval most akkor tetszem neked? - kérdezi. Hát megfogtad a lényeget...

- Helyes vagy de nem tetszel már. - vallom be őszintén. Igen eddig tetszett nagyon és álmodtam is róla hogy újra találkozunk és happy end, de az élet más tervez velünk.

- Hogy hogy már? Eddig tetszettem.?- kérdezget de engem egyre jobban kezd idegesíteni a hülye kérdései.

- Most miért kérdezel ilyeneket? Mit számít hogy tetszel vagy sem? Ott van a barátnőd én nem számítok. - akadok ki egy kicsit de így sem hagyom abba a beszédet. - És tudod miért nem tetszel már azért mert egy bunkó, arrogáns paraszt vagy akinek nem számít mások érzése. - fejezem be a kioktatást. Az előttem ülő csak sokkosan néz rám és nem tudja hova tegye az előbbi kirohanásom.

- Tényleg ezt gondolod rólam? - kérdez vissza. Hát ezt nem hiszem el... Mik ezek a kérdések? Bűntudatot akar bennem kelteni azért amiért ezt mondtam?

- Igen.- jelentem ki. Nem törhetek meg.

- Rendben így legalább nem lesz az hogy véletlen belém szeretsz. - mosolyodik el.

-Azta te tényleg egy arrogáns pöcs vagy. - viszonzom a mosolyát. Hát nem kell attól tartanod hogy beléd szeretek, ha ilyen leszel velem, mert egy ilyen nem kell nekem. Egy felfuvalkodott arrogáns félisten aki a gyermekem apja.

Itt is lenne az új rész.
Na meg volt a "romantikázás" xd.
Ha tetszett nyomj egy csillagot vagy kommentelj bátran.
Puszi. ❤️