Tiltott szerelem

Táncba hívva

Teltek a hetek de  Ron és a többiek szóba sem
álltak velem.
Mikor az ebédlőbe mentünk Dracoval megláttam őket az asztalnál késztetést éreztem hogy oda menjek hozzájuk és megpróbálják beszélni velük..Bár ne tettem volna!

-Sz-sziasztok!N- Ne merjetek fel állni és itt hagyni engem!Kérlek áruljátok már el miért vagytok velem ilyenek?-támaszkodtam az asztalnak.
-Még is mit vártál?-kérdezte egyszerre Hermione és Ron.
-De miért?Mit csináltam amiért ennyire megharagudtatok rám?-emeltem fel hangomat.
-Emma te csak ne emeld fel a hangodat ránk nekünk lenne a legnagyobb jogunk ehhez!-vágta nekem oda Harry.
Ekkor fel pattantak az asztaltól s magamra hagytak újra..
Pár percig csak bámultam magam elé, majd utánuk szaladtam ekkor Draco elém állt és lefogott.

-Eressz el!-kiáltottam rá a könnyes szemekkel.
-Emie nyugodj le!-Majd szobámba kísért.
Az ágyon ültem tehetetlenül..
A szőke tudta hogy nem kell meg szólalnia csak szorosan karjaiba zárt ami nekem akkor pontosan elég is volt.
-Figyelj van még 3 tanítási óra lebeszélem azt neked!Pihend ki magad!-mondta a fiú
-Köszönöm Malfoy!-néztem hálásan rá.

Hosszú és unalmas hetek voltak a hátam mögött az idő egyre hidegebb volt s lassacskán beköszöntött a karácsony.Az egyetlen ember akire számíthattam Draco Malfoy volt.
Amikor szokásosan naplóm írásába merültem egy ismerős hang szólított meg.

-Helloka!-köszönt rám.
-Szia Draco!Mi az miért nézel így rám?
-Hallottál a bálról?-kérdezte.
-Valamit igen-vontam vállat.
-Három nap múlva lesz.-nézett ki az ablakon.
Nem nagyon izgatott a hír semmi kedvem sem volt elmenni és úgy is terveztem.
-És?-kérdeztem érdektelenül
-Gyere el velem!- És Bumm nem fogta túl rövidre. Mintha hideg vizet öntöttek volna rám!
-Öm mivan?-csuktam be naplómat.
-Jól hallottad!Voltál már bálba?-húzta fel szemöldökét
-Nem de
-Akkor itt az ideje-vágott szavamba, aztán kisétált a szobából.
-De nincsen ruhám!-kiabáltam utána, de ő mintha csak alkalmi süketté változott volna.
-Szuper most honnan lesz alkalmi ruhám?-estem kétségbe.
A bál napja csak egyre közeledett én pedig egyre kétségbeesettebb  voltam! Minden egyes ruhadarab a világon megtalálható volt szekrényembe de
egy BÁLI ruha?
Kevesebb mint négy órám maradt a bálig, de szerencsére támadt egy ötletem amire a százból tíz esélye volt de akkor is..
A folyosón megláttam Madisont és Pansyt.

-Madison!Pansy!-Kiáltottam a két lány után.
-Em szia miujság?-álltak meg.
-Sziasztok hát kéne egy kicsit a segítségetek!Nincs véletlen egy plusz ruhátok a bálra-néztem rájuk.
-Hát ebbe én sajnos nem tudok segíteni!-mondta Pansy Madisonra nézve.
-Én sem tudok Em.-nézett rám Madi.
-Akkor mindegy azért köszönöm-keseredtem el.

Be rontottam a szobába reménykedve abba, ott lesz Draco s közölhetem vele hogy nem tudok elmenni a bálra.Ám egy aranyszínű ajándék dobozt pillantottam meg éjjeli szekrényemen fekete kis masnival átkötve.