Tiltott szerelem

Nélküle más!

Az estéket nem a szobámba vagy is szobánkba töltöttem!Hermione fel ajánlotta hogy alhatok nála egy ideig én pedig éltem is a lehetőséggel hiszen semmi kedvem sem volt Draco pofáját bámulni el alváskor még a végén rém álmom lett volna.
Na igen ekkor szerencsémre a takarómat otthagytam így kénytelen voltam átmenni!
Halkan lépkedtem a fiú már aludt vagy is..

-Komolyan máshol alszol?-ült fel az ágyon.
-Mi a fasz a-akarom mondani te nem alszol?-szökkentem meg ijedtembe.
-Nélküled??-vonta fel szemöldökét.
-Jaj hagyj már-forgattam meg szemeim majd kinyitottam az ajtót.
-Várj!Legalább hallgass meg!
-Nem vagyok rád kíváncsi jóéjt!-hagytam az üres szobába a fiút.

*
-Gyerekek a házi feladatotok keresni egy olyan könyvet ami nektek tetszik vagy esetleg azonosulni tudtok valamilyen módon vele, a következő órán az az jövő hét kedden pedig 10-12 mondatba elmesélitek mit olvastatok!-mondta McGalagony professzor mosolygósan.
-Na szuper..utálok olvasni-mormogtam magamba.De hát a kötelesség az kötelesség az óra után a könyvtárba nézegettem a könyveket.
Ahogy olvasgattam megakadt a szemem egy bizonyos Sose voltál enyém feliraton..Már csak a cím is felkeltette kíváncsisságomat így a könyvet a kezembe véve bele olvastam.

"A történet a lányról aki túl sokszor volt optimista."
-Ez kell nekem!-

Épp indulni készültem mikor be toppant egy szőke srác aztán felém kapkodta lábait.
-Tudunk beszélni?-érintette meg vállamat.
-Nem!-söpörtem le kezeit.
-Emie ez most komoly?Miért vagy gyerekes?
-É-én vagyok gyerekes?Én vagyok gyerekes nekünk semmi megbeszélni valónk nincsen többé Draco Malfoy tűnj el a közelemből megaláztál!Megaláztatok!-viharoztam ki a teremből.

Forrtam a dühtől hogy még én vagyok a gyerekes..Az impulzus után úgy gondoltam nem ártana bele kezdenem a könyvbe így hát neki is álltam!Mit ne mondjak három nap alatt ki is olvastam ahhoz képest hogy nem szeretek olvasni, de ez a könyv valami eszméletlen volt mintha pont rólam írtak volna..
Elérkezett McGalagony órája összeszedtem gondolataim s a táblához vonultam.

"A könyv címe Sose voltál enyém.-kezdtem bele mondandómba.
A történet egy lányról és egy fiúról szólt!A lány optimista volt s hitt a szép szavaknak..Voltak kamu barátai és hamis szerelmei.Aztán egy nap új osztály új élet!Senkise barátkozott vele kivéve egy fiút, akivel hamar barátok is lettek.
Bár kis idő elteltével ez a barátság szerelemmé változott aztán sokkal több lett!A lány első igaz szerelme volt a fiú minden sérelmét gondját feletette ha vele lehetett.De még is egy napon..Minden megváltozott közöttük eltávolodtak majd egyre kevesebbet beszéltek!
A fiú félre lépett..Mással volt boldog, a lány pedig senki mással nem tudott úgy ahogy vele volt.Szülei nem tudták lakásukat tartani így megszületett az a döntés hogy elköltöznek.
A lány aki túl optimista volt a körülötte való gonoszsághoz és hazugsághoz..
   "Ki hamar szeret nagyobbat koppan mint gondolná"-idéztem az utolsó lapokon álló szöveget.