Zűrös múltak

6. Élet

Vigyorogva vetettem bele magam a városba.

Fogalmam sincs merre mentem, de megjegyeztem mindent, hogy tudjam, merre kell majd visszamenni. Bekanyarodtam egy sikátorba, ahol senki sem járt és az épületek árnyékot vetettek. Valami szórakozóhely hátsó bejárata lehetett, mert egy nálam kétszer nagyobb öltönyös fickó állt egy nagy ajtó előtt. Nem szerettem volna bemenni, de ahogy elhaladtam mellette akaratlanul is észrevettem megcsillanó üvegszemét. Elkaptam tekintetemet és továbbmentem. Szemét és rothadás szaga terjengett. Az utcában volt egy kanyar, így a biztonsági már nem láthatott. Ajkaim mosolyra húzódtak, ahogy megpillantottam egy fekete sportkocsit a sikátorban parkolva. Körbenéztem, de senki nem volt a környéken, maximum néhány macska lehetett. Felvettem egy fémdarabod és a jármű mellé léptem. Megpróbáltam kifeszíteni az ajtót, de nem sikerült. Az eredménye csak annyi lett, hogy sebet ejtettem kezemen. Eldobtam a már haszontalan fémdarabod majd átmentem a kocsi másik oldalára. Az autónak volt tetőablaka is, így azt találtam célszerűnek betörni. Visszavettem a fémet majd egy erőteljes ütéssel darabokra törtem az ablakot. Elhajítottam az eszközt majd felmásztam a kocsi tetejére és beültem a kormány mögé. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt majd felpillantottam művemre. A kocsi belsejébe szilánkok hullottak, a tetőablakból nem maradt semmi. Kezemből egy vércsepp hullott ki, de nem törődtem vele inkább összekötöttem a gyújtást majd benyomtam az önindító gombot. Az autó motorjának hangja zene volt füleimnek. Még sose vezettem, de mindig figyeltem és könyveket is olvastam róla. Szerencsére a járműnek automata váltója volt és a fényszórói is rögtön felkapcsoltak. Felnyitottam a kalaptartót, amiben csak egy térkép és egy rongy volt. A darab textillel bekötöztem a sebet tenyeremen majd a kormányt megfogva lenyomtam a gázt. A sportautóval töretlenül gurultam ki a sikátorból. Éppen a kávézó előtt haladtam el, amikor benyomtam a rádiót, de nem zene szólalt meg.

- Jó napot! Miben segíthetek? – hangzott a jármű hangszóróiból a robotos hang mire majdnem nekimentem egy oszlopnak. Megálltam, ahogy a lámpa pirosra váltott és hitetlenül bámultam a kocsi műszerfalára. Egy furcsa gondolat jutott eszembe mire gonosz mosolyra húztam számat. Eszembe jutott, hogy amikor jöttünk Zaynnel volt egy ATM a semmi közepén.

- Mutasd a térképet! – utasítottam mire a kijelzőn kicsiben láthattam az egész várost. Megkerestem úti célomat és rákattintottam. Elindult a forgalom és vigyorogva hajtottam ki a városból. Nem sokkal később feltűntek előttem a kukoricaföldek és jobban rátapostam a gázra.

- Kapcsolj valami ütőset! – mondtam mire dübörgő zene járta át a járművet. – Húzd le az ablakot! – vigyorogtam miközben már százhatvannal mentem. Göndör hajam lobogott, ahogy gyorsan hajtottam. Nagyon élveztem, úgy éreztem végre élek. Fokozatosan lassítottam, ahogy egyre közeledtem az ATM-hez. Megálltam az autóval majd kinyitottam az ajtót. Nyitva hagytam hátha bezárja magát, nekem meg nem volt kulcsom. A bankautomata elé léptem és benyomtam rajta az összes gombot mire kiírta, hogy hiba és elkezdte kiszórni a pénzt. Nem hittem volna, hogy össze fog jönni, de hatalmas vigyorral mentem az autóhoz, hogy kinyissam a csomagtartót. Szerencsémre volt ott egy fekete hátitáska, aminek tartalmát az út mellé borítottam. Mintha hegymászó felszerelés lett volna valami óraszerű szerkezettel. A már üres táskát teli tömtem pénzzel majd visszaültem az autóba és mentem a következő állomáshoz, mely a városban volt, így vettem egy éles kanyart és hajtottam a zene hangjára.

- Mennyi az idő? – kérdeztem a járművet mikor már a város határánál jártam mire 16:28 villant fel a kijelzőn. Tökéletes még pont volt időm öt óráig. Visszaparkoltam a sikátorba és kiszállásom után becsaptam az ajtót. Már nem volt szükségem a járműre. Egy közeli elektromos készülék boltba igyekeztem hátamon a pénzzel tömött táskával tetőtől talpig feketében. Kicsit sem néztem ki úgy, mint valami maffia. Áthaladtam az üzlet nyitott ajtaján majd a pultnak könyökölve figyeltem a középkorú nőt, aki éppen rakosgatta a telefontokokat. Megköszörültem torkomat mire rám emelte tekintetét.

- Elnézést, nem vettem észre! – mondta zavartan miközben felállt.

- Semmi baj kedves! – mondtam mire pír szökött arcába –Egy telefont szeretnék! – mosolyogtam miközben figyeltem, ahogy a nő kihúzta a fiókot a kirakatból és elém helyezte. Gondosan végigmértem szemeimmel a készülékeket majd megállapodott egyen.

- Azt szeretném! – mutattam a telefonra mire a hölgy csak bólintott és elővett egy ugyan olyat csak becsomagolva dobozban. Elmondta az árát én pedig kifizettem.

- Köszönöm és legyen szép napja! – hajoltam közel és egy puszit nyomtam a nő arcára majd vigyorogva távoztam. A parkba mentem és kibontottam a készüléket, amiben már volt kártya is, így láthattam, hogy 16:46 volt. A felesleges csomagolást a kukába dobtam majd rögtön tárcsáztam az első számot, ami az eszembe jutott.

- Igen? – halottam meg az ismerős hangot a vonal túlsó végéről.

- Szia, Zayn! – köszöntem mire halottam megkönnyebbült sóhaját.

- Harry, mi van veled? – kérdezte kedvesen és halottam valaki üvöltését a háttérből. Az elmegyógyintézet folyosóján lehetett.

- Teljesen jól vagyok, sőt fantasztikusan. – vigyorogtam miközben bekötött kezemet tanulmányoztam – De engem inkább az érdekelne, veled mi van. – mondtam miközben egy motoros robogott el mellettem.

- Kaptam egy új pácienst, akinek igazából nincs semmi baja, csak megnyugodni jött ide. – válaszolta és hangjából tudtam, hogy mosolygott.

- Ennek a páciensnek van neve is? – faggattam, de némaságából tudtam, hogy beletrafáltam.

- Sarah. – mondta én pedig mindent tudó vigyorral néztem körbe – De most mennem kell. Legyen szép napod! – mondta és megszakította a vonalat.

Eltettem a készüléket és a rendőrség felé vettem az irányt. Amint megálltam, hogy várjak Liamre pont akkor lépett ki az épület ajtaján.

- Szia! Régóta vársz? – kérdezte miközben intett, hogy kövessem.

- Nem, csak most érkeztem. – mondtam mire bólintott és kinyitotta kocsija ajtaját. Nem volt olyan drága sportkocsi, mint amilyet vezettem, de nem is volt semmi. Beültem mellé az anyós ülésre és bekötöttem az övemet.

- Mi történt a kezeddel? – kérdezte aggódva miközben beindította a járművet. Mintha akkor észleltem volna fel, hogy a kezem be volt kötve úgy pillantottam tenyeremre majd hamar rendeztem vonásaimat.

- Semmi, csak megkarcoltam. – válaszoltam nyugodtan miközben kikanyarodtunk a rendőrség parkolójából.

- Rendben, de azért otthon ránézek. – mondta mire csak bólintottam. Liam mindig is gondját viselte másoknak, így nem csodálkoztam, hogy velem is törődött. Tetszett, amikor azt mondta otthon. Nem vagyunk testvérek és nem is találkoztunk már vagy tíz éve, de ő ugyanúgy állt hozzám. Ugyanaz a kedvesség áradt szemeiből, mint régen. Egy másodpercre elszégyelltem magam, amiért elloptam azt az autót, de aztán rájöttem, hogy csak kölcsön vettem, hiszen ugyanoda parkoltam le vele, ahol volt. Aztán ott volt az ATM, de az magától adta ki a pénzt én pedig csak nem fogom otthagyni az úton. Mosolyogva figyeltem a várost és lakóit. Feltűnt, hogy Liam sokkal lassabban vezetett, de tőle nem is vártam többet. Végül egy világossárga családias ház elé parkoltunk le. A kert gyönyörűen meg volt csinálva a teraszt pedig lámpák szegélyezték. Kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé mentünk. Liam éppen a zárat szerette volna kinyitni kulcsával, amikor egy mosolygós barna hajú nő kinyitotta az ajtót majd kitárta, hogy bemehessünk. Beérve Liam egy lágy csókot adott a nőnek, aki valószínűleg a felesége majd egy kislány futott oda karjaiba.

- Harry, bemutatom a családomat! – mondta mosolyogva.