Zűrös múltak

20. Valóság

– Szeretlek, angyalom! – suttogtam majd lehunytam szemeimet.

A következő, amit éreztem maró könnyeim voltak és fájdalommal teli szívverésem. Valaki nevemen szólongatott, de hangja úgy hangzott mintha nagyon messziről mondaná majd egyre hangosabb lett, mígnem felismertem. Louis édes szavai járták át elmémet mire felpattantak szemeim. A fiú aggódó arcával találtam szembe magamat miközben kezeivel arcomat fogta. Megkönnyebbülve kifújtam a levegőt majd karjaimba zártam Louist. Habozott, de visszaölelt miközben kis köröket írt le hátamon nyugtatásképpen. Ölelése megnyugtató volt miközben biztonságérzetet adott. Belélegeztem édes illatát és lehunytam szemeimet. Semmi sem vehette el őt tőlem.

- Beszéltél álmodban. – mondta halkan Louis mire elváltunk egymástól és belenézett zöld szemeimbe – Én is szeretlek! – mondatára lágy mosoly jelent meg arcomon majd közelebb hajoltam és engedélykérően pillantottam rá. Viszont a fiú nem habozott, hanem ajkait az enyémekre tapasztotta. A csók nem volt vad, inkább édes és érzelemmel teli. Mikor elváltunk egymástól a fiú rám mosolygott majd felállt és a konyhába ment. Akkor realizáltam, hogy valójában elég sötét volt és bizonyosan éjszaka lehetett. A kanapén ültem mellettem a párnával és a takaróval. Louis egy bögre forró teával tért vissza majd helyet foglalt mellettem és rám emelte aggódó és kíváncsi tekintetét. Tudtam, hogy nem titkolózhattam többet előtte és már nem is szerettem volna, de féltem a reakciójától.

- Louis – kezdtem miközben lassan belekortyoltam a forró italba, mely jólesően áramlott szét bennem – Ha mesélek magamról másképp fogsz rám tekinteni? – kérdeztem hangomban félelemmel mire megéreztem kezét arcomon. Lehajtott fejemet gyengéden felemelte mire kénytelen voltam kék szemeibe nézni.

- Engem nem érdekel a múltad, csakis te! – jelentette ki egy lágy mosollyal az arcán. Mondatára valamelyest oldódott bennem a feszültség. A fiú leengedte kezét majd közelebb ült hozzám miközben várta, hogy belekezdjek mondandómba. Mély levegőt vettem miközben átgondoltam szavaimat.

- Még nyolc éves koromban a szüleim sokat veszekedtek, de nem értettem miért. – kezdtem miközben lázasan szorongattam kezeim között a bögre teát – Többet szerettem volna tudni, ezért elbújtam egy szekrényben, aminek rácsain keresztül kiláttam. – hangomon is éreztem a feszültséget és a fájdalmat, mely átjárt – Szüleim épp vendégeket fogadtak, egy férfit és egy nőt. – magyaráztam miközben félve felpillantottam Louisra, aki megértően nézett vissza – De a férfi lelőtte szüleimet a szemem láttára. – a mondat végére hangom elcsuklott, ahogy felidéztem a szörnyű képsorozatot. Szavaimra Louis egy gyengéd ölelésre vont karjaiba. Jólesett támogatása és megértése. Nem tudtam mire számítottam. Talán arra, hogy kiabálva azt mondja veszélyes vagyok majd elküld. A fiú valóéletben is olyan volt, mint egy angyal hatalmas szívvel telis-tele szeretettel.

- Az elmúlt tíz évet egy elmegyógyintézetben töltöttem. – adtam ki magamból miközben gyengének éreztem magamat. Senkinek sem beszéltem az életem hibás részeiről, és akkor úgy éreztem törékeny és sebezhető voltam. Zayn volt az egyetlen, akinek elmeséltem szüleim halálát, de terveimről és legbelső érzéseimről egy szót sem ejtettem. Mikor megszakítottuk Louissal az ölelést belenéztem szomorú szemeibe és egy lágy mosolyt küldtem felé jelezve, hogy jól voltam. Lenéztem majd a kezemben szorongatott bögrét a közeli dohányzóasztalra helyeztem. Ahogy mozdultam megvillant nyakláncom melyet kezeim közé fogtam mikor visszaültem. A hideg fém hatására lágy bizsergés futott végig rajtam.

- Ezt az ottani ápolómtól kaptam. – pillantottam fel a fiúra, aki levezette tekintetét a kereszt nyakláncra. Sok embernek vannak kabala tárgya vagy tárgyaik és ha nekem választanom kellett volna a Zayntől kapott ékszer vagy gyerekkori otthonomból elhozott kis tűzoltóautó lett volna. Bíztam Louisban és nem csak a fél történetet szerettem volna elmesélni neki.

- Miután kiengedtek megkerestem régi barátomat, aki most a rendőrkapitány. – magyaráztam mire a fiú szemeiben meglepetés csillant.

- Liam Payne? – kérdezte mire rajtam volt a sor, hogy kérdő tekintettel pillantsak rá. – Ittas vezetés és gyorshajtás. – mosolyodott el kínosan magyarázatot adva. Tetszett, hogy Louis olyan spontánul, de valahogy mégis komolyan kezelte az egész helyzetet és miközben meséltem ő is hozzáfűzött dolgokat magáról.

- Szóval egy ideig náluk voltam. – mosolyogtam mire láttam Louison a kérdést, hogy akkor miért jöttem el – Az elvonás kicsit nehezebb volt, mint gondoltam. – mondtam, de a fiú megértőnek bizonyult, így az eset nem indokolt részletes elmesélést ráadásul nem szívesen mondtam volna, hogy majdnem megöltem egy egyéves kislányt. Sokkal jobban éreztem magamat, hogy végre őszinte voltam valakivel, aki nem is ítélt el. Az asztalra helyezett bögréért nyúltam, amikor meghallottam Louis édes nevetését. Belekortyoltam a teába majd mosolyogva fordultam felé.

- És ezt féltél elmondani? – nevetett mire kezemet a kanapé háttámlájára tettem jelezve, hogy üljön közelebb. Louis eleget tett kérésemnek és mosolyogva bújt hozzám közel miközben fejét a mellkasomnak döntötte. – Egyáltalán nem gondolok rólad kevesebbet Harry, sőt örülök, hogy őszinte voltál hozzám. – mondta mire egy lágy mosoly ült ki arcomra. Egy puszit nyomtam feje tetejére mire láttam, ahogy ajkai felfelé görbültek.

- És mi volt a találkozón? – formált idézőjelet ujjaival, ami nagyon aranyossá tette. Kérdésére egy kis bűntudatom lett, hiszen akkor nem mondtam neki semmit és titkolóztam előtte.

- Igazából én nem voltam meghívva. – mondtam egy mély levegő után mire rám emelte tekintetét magyarázatot várva – Meg szeretném találni szüleim gyilkosát és azt hittem az a találkozó rávezethet, de semmi. – mondtam őszintén, mert már semmit sem szerettem volna elhallgatni előle.

- Akkor, hogy mentél be? – kérdezte mintha meg sem hallotta volna a mondatom első felét.

- Van az a rock énekes Jason. – kezdtem miközben lenéztem rá keresve gyönyörű kék szemeit.

- Igen, egész jó számai vannak. – bólogatott Louis, aki láthatóan ismerte már a srácot. Ha tudtam volna és hamarabb lettem volna őszinte hozzá, akár meg is kérhettem volna, hogy terelje el az énekes figyelmét, ameddig a találkozóra mentem.

- Nos, az ő személyazonosságában mentem oda. – magyaráztam mire a fiú felemelte fejét és kérdő tekintettel nézett rám – Nyugi, nem öltem meg. – viccelődtem mire halkan felnevetett.

- Nem is gondoltam, hogy megölted, de az oda az hol is van pontosan? – kérdezte kíváncsian. Ahogy ott volt karjaim között olyan törékenynek tűnt pedig valójában ő a legerősebb ember, akivel valaha találkoztam. Éreztem, ahogy vette a levegőt és az hatalmas nyugodtsággal töltött el, kényszerrel, hogy vigyázzak rá.

- Mr. Cowell cége. – válaszoltam egyszerűen – Az egész csak kapzsi alakokból áll és az a fő céljuk, hogy becsapják a vevőket és elvegyék a pénzüket. – magyaráztam miközben düh áradt szét bennem az egész cégre majd apámra és Karara gondolva, akik megszenvedték a vállalkozás „segítségét". Nem szerettem volna elmondani neki, hogy megöltem Simon Cowellt még akkor sem ha az csak önvédelem volt. Lou nem kérdezett többet, csak csendben ültünk miközben egymás lélegzetvételét hallgattuk. A csönd nem volt kínos, inkább csak megnyugtató. Biztonságban éreztem magamat, annak ellenére, hogy félve őrzött titkaim már nem csak az enyémek voltak. Bíztam Louisban ráadásul megérdemelte, hogy tudja az igazságot. Nem szerettem volna bajba sodorni, de ő is könnyebben állhat hozzám, ha tudja, hogy őszinte voltam vele.

- Az én szüleim is meghaltak. – törte meg a csendet Louis majd egy kicsit eltávolodott tőlem – Másfél éve egy balesetben vesztettem el őket. – mondta miközben megcsillantak a szemeiben gyűlt könnyek. Éppen mondani szerettem volna valamit, amikor felállt és a hálószoba felé vette az irányt. Utána mentem és láttam, ahogy kihúzott egy dobozt az ágy alól majd felkapcsolta a világítást. Helyet foglaltam miközben kezembe adott egy fényképet majd mellém ült. A fotó hátuljára a szüleim és én felirat volt írva kanyargós betűkkel. Felfordítottam a fényképet mire kihagyott egyet a szívem. Millió közül is felismertem volna azt az arcot rajta az aljas vigyorral.