Zűrös múltak

25. Régi vállalkozás

* Louis szemszöge *

Miután Harry kiviharzott megtörtnek éreztem magamat, de, amit mondott meglepett. Könnyes szemekkel képzeltem el a jelenetet, ahogy apám lelőtte szüleit. Harry azt mondta egy nő is ott volt, de anyát nem tudtam rossznak gondolni. Ő mindig is szeretettel fordult felém és megnyugtatott gyengéd szavaival. Sose láttam bele apám vállalkozásába, de mindig is dicsekedett milyen jól ment neki. Ha megkérdeztem pontosan mit is csinált, csak azt mondta, hogy majd megtudom. Akkor nem tartottam fontosnak, de lehet kellett volna, sőt biztos.

Szüleim halála előtt nem volt velük olyan jó kapcsolatom. Legalábbis csak anyával beszéltem egyszer egy héten, mert apa eléggé mérges lett, amikor nem vettek fel az akadémiára. Azt mondta csalódott bennem majd egyszerűen csak elküldött otthonról. Azóta sem találtam egy biztos állást vagy lakást, csak sodródtam az árral. Többet szerettem volna tudni, Harry állításáról és az apám titokzatos vállalkozása közötti összefüggésben. Csak egyetlen egy doboz holmi maradt, ami szüleimé volt. Apának volt végrendelete, így haláluk után csak kezembe adták a csomagot, illetve elhozhattam még néhány dolgot házukból, mielőtt ledózerolták volna. Nem fordítottam nagyobb figyelmet a romos épületre, hiszen az volt utolsó akarata és megérteni sem próbáltam.

A hálószobába mentem és leültem a földre miközben magam elé húztam két dobozt. Az egyik már nyitva volt, abban voltak a képek, melyekből kettőt látott Harry és az egyiken felismerte apámat, vagyis állítása szerint szülei gyilkosát. Nem gondoltam, hogy szülőm színtiszta jóság volt, mert olyan nem létezett, de emberek megölése igen súlyos vád.

Emlékeket felidézve nézegettem a képeket, melyek egy lágy mosolyt csaltak arcomra. Az egyiken én voltam kiskoromban, ahogy a hóban álltam miközben kabátot viseltem. Olyan pici voltam. Egy másik képen körülbelül három éves lehettem és anya ölében ültem miközben mindketten mosolyogtunk. A fotók édes emlékeket idéztek fel bennem, melyek meleg bizsergést árasztottak szét. Miután megnéztem még pár fotót lecsuktam a doboz tetejét majd visszatoltam az ágy alá.

A másik csomagra vezettem tekintetemet, amit az év nagy részében általában csukva tartottam. Abban voltak szüleim régi holmijai, legfőképpen az apámé. Remegő kezekkel vettem le a doboz tetejét, hogy utána elém táruljon tartalma. Anyu cuccai között volt ott egy illatgyertya és egy parfüm, amit előszeretettel használt és ikonikus része volt jelenlétének. Szép emlékeket tudtam az illatszerhez fűzni, mely fahéj és vanília aromáját árasztotta. A dobozban volt még néhány könyv és egy boríték. A papírban csak régi képek és vicces rajzok voltak. Tekintetemet az olvasmányokra vezettem, melyek többsége híres irodalmi alkotás volt. Kivéve egyet, aminek nem volt címe, de még az író sem volt feltüntetve. Kezembe vettem a szerzeményt, amely meglehetősen könnyű volt. Még sosem fogtam meg egyik könyvet sem, csak emlékbe tartottam meg őket. Emlékeztem, hogy apánál nagyon sokat láttam azt a kötetet és gondoltam, ha már annyira kedves volt számára nem hagyom veszni. Talán jól is tettem, mert amikor kinyitottam a művet, nem voltak benne lapok, hanem egy kisebb dobozka esett ki belőle egyenesen ölembe. Meglepve realizáltam, hogy, amit addig könyvnek hittem, csak álcázásra volt használva. Felemeltem a kis dobozkát, melyen nem volt semmilyen szimbólum, csak egyszerű barna színben pompázott. Kinyitottam mire egy kulcsot pillantottam meg rajta egy bilétával, amire egy szám volt írva.

- Huszonnyolc - gondolkodtam hangosan miközben kezeim közé vettem a talált tárgyat. Megfordítottam a bilétát, aminek a hátuljára egy cím volt vésve. Amint megpillantottam felpattantam helyemről és az ajtó felé indultam. Sose tudtam apám vállalkozásának helyszínét vagy, hogy egyáltalán mit csinált, de akkor úgy éreztem minden értelmet nyerhet. Pezsgett bennem az adrenalin, a tettvágy és a kíváncsiság miközben felvettem cipőmet majd kabátomat, aminek zsebébe helyeztem a kulcsot. Kimentem az ajtón, amit be is zártam magam mögött. Egy pillanatra megtorpantam, mert eszembe jutott Harry. Azt mondta visszajön, de a történtek után egy ideig nem számítottam rá. Időre volt szüksége, hogy mindent feldolgozzon, és ha utána még mindig velem szeretne lenni tárt karokkal fogom várni. Nyugodtan elmondhatja félő érzéseit és titkait, mert én meg fogom hallgatni, sőt ha valami hasznosat fogok kideríteni én is be fogok számolni neki a történtekről. Nem tudtam mennyire volt igaza, hogy apám tényleg követett el gyilkosságot, de nekem ő volt a fontos és az, hogy biztonságban legyen. Legyenek a szüleim ártatlanok vagy bűnösek reméltem, hogy megtudhatom és Harryvel lehetek majd.

Beültem az autóba magam után bezárva az ajtót. Beindítottam a járművet és kitolattam házam elől. Annyira fel voltam pörögve, hogy legszívesebben teleportáltam volna a kulcsra vésett címre. Bekapcsoltam a navigációt, miszerint ki kellett mennem a városból jóformán a semmi közepére.

- Nyugi, Tomlinson, ha túl izgatott vagy érhet csalódás szóval tereld el a figyelmed - mondtam magamnak miközben az úton szinte csak gurulgattam a nagy forgalomban méterenként haladva. Elterelésképpen bekapcsoltam a rádiót, hogy utána egy női hang szűrődjön ki a hangszórókból. Néha én is megpróbálkoztam dalszerzéssel és írással, de sosem gondoltam, hogy elég jók ahhoz, hogy akárki másnak megmutassam. Amolyan hobbi és időelütés volt számomra, valami, ami nagyon személyes és csak magamnak csináltam. Régebben a dalokat hétköznapi dolgokról írtam, de rájöttem, hogy a személyes tapasztalatok alapján papírra vettekben több érzelem van ráadásul van jelentése. Azt Harrynek köszönhettem, hiszen a legtöbb szerzemény róla szólt. Sokszor csak leültem, hogy írjak, de gondolataim csakis őkörülötte forogtak, így azokat vetem papírra, míg a végeredmény egy teljes dal lett.

Nyugodtabban vezettem tovább, ahogy kiértem a város nagy forgalmából miközben a kormányon doboltam ujjaimmal egy rádióban játszott dal ütemére. Már nem voltam messze úti célomtól, így hatalmas energialöket áramlott szét bennem. Valahol mélyen féltem, de kíváncsiságom elnyomott mindent. Nem tudtam mit fogok találni vagy látni. Amint elértem a megadott címre leparkoltam majd leállítottam az autót. Kinéztem az ablakon, de semmilyen mozgást nem láttam, ezért kiszálltam a járműből és becsuktam magam mögött az ajtót majd bezártam azt. Mély levegőt véve indultam el az épület felé, melyet nem lehetett hatalmasnak mondani viszont látszott, hogy nagyon modern volt. Kívülről fehér volt, a tető pedig fekete színben pompázott miközben egy nagy garázs állt mellette, amiben még egy teherautó is elfért volna. A bejárati ajtóhoz mentem, melyet csak pin kóddal lehetett kinyitni. Mivel nem tudtam a négyjegyű számsort, először körbejártam a házat más helyet keresve, ahol be tudnék menni, de szerencsétlenségemre még egy nyitott ablak sem volt. Végül visszamentem a kódhoz, hátha sikerül kitalálnom. Az első próbálkozásom apám születésnapja volt, de a készülék piros jelzéssel és rövid sípoló hanggal jelezte, hogy rossz számsort ütöttem be. Utána a szüleim házasságkötésének dátumát írtam be, de azt sem fogadta el mire anya születésnapját is beütöttem, de arra is felvillant a piros jelzés. Már nagyon türelmetlen voltam, hiszen nem a semmiért akartam kivezetni a városból. Szinte már azon voltam, hogy kerítek valamit és szétverem a rendszert, mert az idegeimre ment az a sípoló hang, mely a rossz pin kódnak a megadását jelezte. Utoljára még beírtam a december huszonnegyedikei dátumot, vagyis a születésnapomat. Meglepetésemre zöld jelzés villant fel majd kattanva kinyílt az ajtó.