Zűrös múltak

26. Lángok

Meglepetésemre zöld jelzés villant fel majd kattanva kinyílt az ajtó.

Megkönnyebbültség futott át rajtam, de egyben meleg bizsergés is, hiszen az apám az én születési dátumomat állította be pin kódnak a saját vállalkozásához. Mély levegőt véve löktem be az ajtót majd beléptem. Kívülről is elég menő és modern volt az épület, de belülről még ízlésesebb és kifinomultabb volt a legkorszerűbb berendezésekkel. A hallban álltam, ahol drága bőr kanapék foglalták a helyet, középen pedig fal helyett egy akvárium állt. A helyiség végében egy recepciós pultnak mondható asztal állt mellette növényekkel, melyek legtöbbje már ki volt száradva. A mennyezeten modern ledsor futott végig egészen egy hosszú folyosóig. Léptem néhányat mire fehér szőnyeg érintette cipőm talpát. A helyiség nagyon letisztult volt, főbb színei a fehér, vaj és fekete voltak. Elindultam a folyosón, ahonnan ajtók nyíltak más szobákba és keretezett képek lógtak a falakon. Az egyiken apám volt egy nagy hallal a kezében miközben egy hajón álldogált hatalmas vigyorral az arcán.

Benyitottam az első ajtón, ami egy tágas tárgyalóterembe vezetett. Egy téglalap alakú üveg asztal állt középen körülötte pedig drágának tűnő bőrszékek foglalták a helyet. A helyiség végében egy monitor lógott a falon mellette egy polccal, amin temérdeknyi dosszié volt különféle nevekkel. Odamentem és levettem az elsőt, amelyik kezem ügyébe akadt és a rendőrség szó állt rajta. Leültem egy székre, ami meglehetősen kényelmes volt majd az asztalra borítottam a mappa tartalmát. Régi újságcikkek, kézzel írt beszámolók illetve fényképek tárultak elém. Az első lap, amit láttam valamilyen híroldalról származhatott, mert „Liam Payne az új rendőrkapitány" volt a címe. Ismertem a fiút korábbi incidenseim miatt, de nem gondoltam volna, hogy akárki is megtartott egy cikket róla. Tovább néztem az iratokat, de minél többet olvastam el annál kuszábbnak éreztem a helyzetet. Olyan címek voltak, mint „A rendőrkapitány rejtélyes halála. Gyilkosság volt vagy betegség?", „Drog biznisz bandát fogtak el, de mindent tagadnak", „Kutyákkal nyomoztatják a kábítószereket" és még sok hasonlót, melyek a rendőrséghez és a drogokhoz voltak köthetőek. Az egyik kézzel írott papíron egy számsor állt majd az, hogy vége van Mr. Joenek. Ismertem az idős urat, mert ő volt a rendőrkapitány még Liam előtt. Ezek szerint apám emberei ölték meg a férfit, aki az igazság ügyében harcolt.

Tovább kutattam a fényképek között, amik paparazzi képeknek voltak mondhatóak, mert akik rajta voltak, nem, hogy a kamerába nem néztek, de teljesen hétköznapi dolgokat csináltak. Egy fotón egy kabátos férfi szállt be éppen egy fekete kocsiba, egy másikon pedig Mr. Joe kávézgatott az irodájában miközben egy újságot olvasott. A képeket nem közvetlenül csinálták, mert az elsőn látszott egy bokor ága a másodikon pedig az ablak redői. Ők megfigyelték azokat az embereket a tudtuk nélkül. Miután már úgy tartottam eleget láttam felálltam és a polchoz lépve végignéztem a dossziékon majd kiválasztottam egyet, melyen a szerződés felirat állt.

Visszaültem korábbi helyemre majd az előző irattartó tartalmát odébb tolva az újból is kiborítottam a lapokat. Mindegyikre egy név volt ráírva a lap alján pedig a hozzá tartozó aláírás éktelenkedett. Ahogy végigfutottam szemeimmel egy szerződést megdöbbenve realizáltam, hogy talán Harrynek igaza volt. A lapon sok kemény szabály volt feltüntetve, köztük a halál, ha ki akarsz szállni a bizniszből. Hátradőltem a széken miközben nagyot sóhajtottam. A szüleim voltak egy drog biznisz vezetői és én semmit sem tudtam az egészről. Rossz volt a tudat, hogy én nem vettem észre belőle semmit sem. Lehet többször is úgy öleltem meg anyámat, hogy ő előtte végig nézte, ahogy megöltek valakit vagy úgy beszéltem apámmal, hogy aznap hidegvérrel kioltotta emberek életét. Harrynek igaza volt, tényleg őseim ölték meg szüleit. Válogattam a szerződések között, míg egy felhívta magára figyelmemet. Ott állt rajta Mr. Styles neve és aláírása. De mi oka volt Harry apjának belemennie egy drogos ügybe? Mindketten egy rossz útra tért már halott apáról mesélhettünk. Fasza kis családok.

Mindent visszapakoltam a dossziékba majd a helyükre tettem miközben ezernyi érzés kavargott bennem, de legfőképpen dühös és szomorú voltam ráadásul saját magamat hibáztattam. Ha jobban odafigyeltem volna rájuk talán rájöhettem volna rossz szándékaikra vagy, ha nem hagytam volna annyiban, amikor a munkájáról mesélt apám és inkább akaratosan kérdeztem volna, mert sosem osztott meg velem semmi lényegeset vagy fontosat, csak dicsekedett. Mérhetetlenül vaknak éreztem magamat miközben szégyenkeztem. Gyerekkoromban szüleim nagyon is szeretetteljesek voltak hatalmas szívvel és kedvességgel. És akkor eszembe jutott, hogy mi törhette meg őket. Nekem lett volna egy lány tesóm, de még újszülött korában elhunyt. Olyan fiatal voltam és azzal az ésszel még nem tudtam felfogni, hogy az milyen mértékű veszteséggel járhatott nekik. Ahogy nem létező húgomra gondoltam könnyek gyűltek szemeimben, hogy utána egyenként, lassan húzzanak csíkot arcomon.

Inkább kimentem a helyiségből a folyosóra majd benyitottam egy másik ajtón, ahol különféle szaunák voltak és egy kisebb mély medence, de nem volt benne víz. Sűrűn pislogva néztem körbe, mert mindenre számítottam, de amit ott láttam arra nem. Egy pulton különféle illatszerek sorakoztak a földön mindenféle kövekkel teli zsákokkal. Apám nagy rajongója volt a szaunáknak, de nem gondoltam volna, hogy úgyszólván a munkahelyére is épített néhányat. Maximum az álmaimban jelentek volna meg annyira őrült ötletek. Még egyszer körbenéztem a szobában majd megfordulva kimentem vissza a folyosóra.

Már csak egyetlen helyiség maradt hátra, így arra vettem az irányt és közelebb érve rájöttem, hogy az egy páncélszoba volt. Az is ugyanolyan kóddal volt lezárva, mint a bejárati ajtó, így automatikusan beütöttem születésnapom dátumát, de megint felvillant a piros fény miközben vele egy időben megszólalt az idegesítő hang. Türelmetlenül feszengtem miközben beírtam szüleim házasságkötésének dátumát, de miután azt sem fogadta el csak véletlenszerűen nyomtam be négy számot, hátha szerencsével járok. Már szinte minden lehetséges szám kombinációt megpróbáltam, amikor feladóan fordultam meg és leültem a terem elé fejemet az ajtónak döntve. Csak néztem ki a fejemből, azon gondolkodva, hogy miért velem történik mindaz, amit akkor láttam. Talán nem voltam elég jó vagy erős arra, hogy befogadjam az egészet. Tehetetlennek és megtörtnek éreztem magamat, de azokat egy pillanat alatt remény vette át, amikor felnéztem és egy kulcslyukra figyeltem fel. Arcomat kezeimbe temettem miközben elnevettem magamat. Az egész kódos rendszer csak elterelés volt, az igazi módról, mellyel ki lehetett tárni az ajtót. Az összes számsort kipróbálhattam volna, de eggyel sem mehettem volna be a páncélterembe.

Felálltam és kivettem zsebemből a kulcsot, melyet a könyvnek álcázott dobozban találtam majd a zárba illesztve pillanatok alatt kinyitottam az ajtót. Belépve a páncélterembe magas polcok fogadtak, amik a fal mentén helyezkedtek el rajtuk pedig fehér zsákok foglalták a helyet különféle címkékkel ragasztva rájuk. Ahogy elkezdtem olvasni a megnevezésüket döbbenet és düh töltött el. Heroin, metamfetamin, kokain, oxikodon és még sok másik kábítószer elnevezése, melyekből halmazokban állt a kicsinek mondható páncélteremben.

Úgy éreztem akkor és abban a pillanatban véget kell vetnem az egésznek. Már a drogok látványa és a tudat, hogy apám kereskedett velük hányingerrel és gyűlölettel töltött el. Kimentem a kocsimhoz és elővettem egy kanna benzint, mely mindig volt nálam, ha esetleg szükségem lenne rá. Beérve a házban megbánás nélkül locsoltam szét mindent, nem érdekelt egyes dolgok mennyire drágák lehettek. Semmit sem szerettem volna, ami akár egy kicsit is apám bizniszére emlékeztetne. Miután kiürült a kanna elhajítottam azt majd kimentem a házból és megálltam a bejárat előtt. Kihúztam zsebemből öngyújtómat majd egy régi képet családomról, mely még otthonról maradt nálam. Meggyújtottam a képet majd elengedtem és hagytam hagy szálljon le miközben elindultam vissza a kocsihoz, hogy mihamarabb magam mögött hagyjam a piszkos valóságot, mely már a múlté. Félúton voltam autómhoz, amikor meghallottam a lángok ropogó hangját mögülem. Furcsa, de extrém érzés kerített magába mire mosolyra húztam számat miközben leégett apám mocskos vállalkozása.