Zűrös múltak

28. Veled

Mély levegőt vettem majd benyitottam.

A ház csendes volt, olyannyira, hogy még a saját lélegzetvételemet is hallottam. A nappaliban nem volt senki, illetve a konyhában sem volt mozgás. Benéztem a fürdőszobába, de az üresen állt. Már kezdtem azt hinni, hogy Louis nincs is a házban, amikor megláttam őt a földön ülve hálószobájában. Egyenesen nézett kifelé az ablakon miközben kezei az ölében pihentek. Olyan volt, minta teljesen máshol lett volna, elveszve gondolataiban.

- Lou. - szólítottam meg mire összerezzent, de nem fordult felém, hanem ugyanúgy bámult előre.

- Hol voltál? - kérdezte magabiztosan. Hangja nem volt olyan lágy, mint megszólításom inkább kemény és erőteljes hatást keltett.

- A kávézóban. - válaszoltam lassan hiszen nem voltam benne biztos pontosan mire célzott vagy mit szeretett volna tudni kérdésével.

- Kivel? - kérdezte szigorúan, amitől úgy éreztem magam, mintha elszöktem volna valamilyen középiskolás buliba, hogy utána dühös anyám várjon otthon.

- Niallel és Zaynnel. - mondtam. Nem értettem miért is titkolóznék előtte, ráadásul, az, hogy kivel töltöttem el egy délelőttöt a kávézóban, nem számított pecsétes titoknak. Sosem fogok hazudni neki.

- Zayn. - hangja halk volt miközben úgy mondta ki a fiú nevét, mintha csak ízlelgetné, de undorral.

- Igen, igazából - kezdtem, de rájöttem, hogy szemtől szembe kéne megkérdeznem tőle, így odasétáltam mellé majd leültem vele szembe. Onnan rálátásom nyílt gyönyörű kék szemeire, melyek oly igézően csillantak meg. Arca sápadt volt, mintha valamilyen nem tetsző dolgot közöltek volna vele, mely annyira lesújtotta. Nem nézett rám, hanem továbbra is kifelé bámult. Vártam, hogy rám emelje tekintetét, de nem tette, így közelebb hajoltam hozzá és álla alá nyúlva óvatosan felemeltem fejét. Szemeink pillantása egybefonódott mire láthattam csillogó könnyeit.

- Zayn volt az ápolóm és most lesz majd az esküvője - vágtam bele mondandómba mire Louis tekintete ellágyult - Szeretném ha te lennél a plusz egy főm. - mosolyogtam miközben egy pillanatra sem néztem el kék szemeiből. A fiú ajkai felfelé görbültek és csak bólogatott.

- Igen, szívesen lennék. - válaszolta majd közelebb húzott magához és gyengéd csókba vont. Hiányzott érintése, melytől úgy éreztem mintha pillangók hada repkedett volna gyomromban. Kék szemei, melyeknek már soha nem fogok hazudni. Valahol belül sajnáltam azt az időt, amit azzal töltöttem, hogy keressem szüleim gyilkosát, de anélkül nem éreztem volna magam olyan nyugodtnak. Viszont azokat az értékes órákat Lou társaságában is elüthettem volna. Ami megtörtént, azon már nem lehetett változtatni, így arra koncentráltam, hogy a jövőben töltsem időmet életem szerelmével. Mikor elváltunk Louis mosolygott, de szemeiben aggódás jelent meg.

- Harry - kezdte miközben hirtelen szinte mindent érdekesebbnek talált, ami a szobában volt, mert nem nézett rám. - Igazad volt és annyira sajnálom. - emelte tekintetét zöld szemeimre. Nem értettem mire mondta vagy hogyan értette, amit ő is észrevett, mert mély levegőt vett.

- Apám régi holmijai között találtam egy kulcsot, ami a régi vállalkozásáé volt. - magyarázta miközben intett, hogy üljek le mellé. Eleget tettem kérésének és helyet foglaltam mellette, úgy, hogy egyik kezemet a combján pihentettem. Mozdulatomra megfogta kezemet majd egy lágy mosolyt küldött felém.

- Elmentem oda és rájöttem, hogy az egész drog biznisz volt. - sóhajtotta, mintha nem is gondolta volna, hogy apja akármi olyanba belement volna, nemhogy ő lenne a vezetője. Mondatára meglepődtem, de biztatva bólintottam, hogy értettem. Múltamnak a kábítószeres része volt az egyetlen, amit kihagytam, amikor meséltem neki, mert nem akartam legfőképpen saját magamnak, hogy másképp emlékezzek apámra.

- Volt egy szerződés apád nevével és egy szoba tele különféle drogokkal. - folytatta és arcáról csalódottságot tudtam leolvasni. Tudtam milyen rossz érzés volt az, amikor rájöttem apám múltjára és feltételeztem akkor Louis is azt érezte. Szégyen, csalódottság és valamilyen szinten megértés keringhetett benne a düh és szomorúság mellett.

- Felgyújtottam az egészet. - pillantott rám reakciómra várva, de én leginkább csak meglepődtem. Tudtam, hogy Louis erős és egyáltalán nem olyan komolytalan, mint amilyennek először tűnhetett. Ráadásul valahol mélyen büszke voltam rá, hogy volt elég bátor nem csak lelkileg, de fizikailag is elégetni életének sötét titkait és cselekedeteit.

- Ha azt hitted, hogy ez akármit is meg fog változtatni köztünk, akkor meg kell, hogy mondjam nem fog. -válaszoltam mire elmosolyodott - Szeretlek és nem érdekel a múltad! - jelentettem ki mélyen a szemeibe nézve. -Igaz egy kicsit furcsa a gondolat, hogy apád ölte meg a szüleimet, de te nem ő vagy ráadásul az én apám sem volt szent. - folytattam miközben egyre nagyobb mosolyát figyeltem. Ő mindig is vicces dolgokat csempészett egyes dolgokba, de akkor én voltam olyan helyzetben, hogy nekem kelljen. És őszintén szólva élveztem spontánnak lenni még akkor is, ha tudtam, hogy azt a szerepet inkább meghagyom Louisnak.

- Elcseszett egy apáink vannak! - nevetett fel mire mosolyra húztam ajkaimat. Láttam rajta a megkönnyebbülést. Hiányoztak poénjai, hiszen az ő viccein legalább lehetett nevetni. Örültem, hogy végre úgymond tiszta lap volt közöttünk titkok nélkül. Már megbántam, hogy az elején elhallgattam előle az igazságot, pedig az őszinteség és bizalom egy kapcsolat alapjához tartozik. Szüleink múltja összeért egy ponton, ahogy a miénk is, csakhogy mi szeretettel néztünk a másikra hátsószándék vagy üzlet nélkül. Mikor rájöttem, hogy Louis apja volt a gyilkos, valahol mélyen már nem is haragudtam a férfira, hiszen egy csodálatos fia volt. Mindig is úgy tartottam, hogy ha egymagam vagyok többet érhetek el, de tanulva az esetből sokkal erősebb lettem volna a többiekkel az oldalamon. Akár néhány óra alatt rájöhettem volna az igazságra, ha meséltem volna Louisnak, Niallnek és Liamnek, de nyilván előre nem tudhattam semmit sem a reakciójukról és az a bizonytalanság megrémisztett.

Louis gyönyörű kék szemeire pillantottam, majd ajkaira, melyek mosolyt formáztak. A következő pillanatban száját éreztem sajátomon mire azonnal visszacsókoltam. Az érintés egyre hevesebb lett miközben szívverésem már súlyos gyorsasággal zakatolt. Feljebb álltunk majd az ágyra borítottam őt, de szinte azonnal megfordította helyzetünket.

- Én vagyok a top! - suttogta fülembe mire enyhe borzongás futott rajtam végig. Louis észrevette és félmosolyra húzta száját miközben megint ajkaimra tapadt. Elkezdte kigombolni ingemet, de amikor megunta egyszerűen csak lehúzta rólam és a földre dobta a ruhadarabot. Szemei csillogtak miközben áttért nyakamra én pedig bevezettem kezeimet pólója alá. Izmos volt, de nem túlzottan. Elkezdtem felfelé húzni a ruhadarabot, hogy kibújtassam fején, de akkor is megunhatta lassúságomat, mert egyszerűen levette magáról majd azt is a padlóra dobta. Elém tárult mellkasa, melyen fekete tetoválások kunkorodtak. Gyönyörű látványt nyújtott felsőtestének vonala és karjai, ahol szintén fekete vart vonalak díszítették bőrét. Louis csípőmre ült majd kioldotta övét, amit rögtön az enyém követett. Kicsit felemelkedtem, hogy akadálytalanul le tudja húzni nadrágomat, amit meg is tett majd a sajátja is a földön landolt ingem és pólója mellett. Fölém hajolt egy mosollyal majd ajkait az enyémekre tapasztotta miközben egyik kezét bevezette alsónadrágomba.

Megszűnt körülöttem létezni a világ és csakis Louisra fókuszáltam. Ajkainak ízére, kezeimre, melyek bejárták testét és az ő érintéseire. Problémamentesen és a múlt minden titkát elfelejtve tudtam, hogy aznap Louist ölelve fogok álomba merülni.