Ellenségek vonzása (Taekook) -Befejezett

2.rész

Jungkook szemszögéből:

Jeon Jungkook vagyok, 21 éves fősulis srác. Egy kisöcsém van. Ő a szüleim szeme fénye. Imádok rajzolni és sportolni. Ez a két szenvedélyem van, amiért élek-halok. Ezáltal az iskolai eredményeim, egyenlők a nullával. S nem azért mert nem tudnám megcsinálni, hanem inkább azért mert, nem érdekel.

Nem tudom miért, de az emberek nagyon szeretnek. De nem így érzelmileg, hanem imádják a kinézetemet és azt, hogy van pénzem. Viszont nekem ez egyáltalán nem tetszik. Utálom, amikor az embert az anyagi háttere határozza meg, vagy az, hogy hogyan néz ki. Ezért sokszor, ha tehetem letagadom, azt hogy gazdag család sarja vagyok. Utálom, hogy csak ezért szeretnek.

S ha ez még nem elég, akkor azt is tudni kell rólam, hogy a férfiakhoz vonzódom. Hát igen, ezt senki se tudja a két barátomon kívül. Talán ez örökké így fog maradni, mert, hogy nekem nem lesz senkim az egyszer biztos. Mindenki azt hiszi rólam, hogy fűvel - fával összefekszem, meg beképzelt, gazdag ficsúr vagyok. Látszik, hogy nem ismernek. Mert ha bárki megtudná, hogy szűz vagyok, nem hinnének nekem. Pedig az vagyok.

Van egy fiú a főiskolán, aki annyira utál engem, hogy az már fáj. Úgy tudja, hogy ez a negatívitás kölcsönös. De valójában, és kedvelem őt. Tetszik nekem, már első óta, mikor megpillantottam a gólyaavatón. De ő attól a perctől kezdve ki nem állhat engem. És ez nekem nagyon bejön. Hogy miért, az fogalmam sincs.

Nagyon örültem, hogy egy szobába kerülhettem vele, viszont az már lelompozott, hogy a fogadásunk, megsemmisült. Na mindegy is, majd máskor.

Utam jelenleg a futópályához vezetett, ahol minden egyes áldott nap, megteszek rengeteg kilométert. Igen hosszútáv futó vagyok. A versenyen egy bizonyos távot kell lefutnom. Azt hiszem sima ügy lesz. Itt már, csak a tanulás számít.

Órákkal később betértem egy boltba, ahol rengeteg féle nasit vettem, aztán visszakocogtam a kollégiumba. Kb este 8 lehet. Óvatosan lenyomom a kilincset, és bemegyek.
-Megjöttem. - Szólok szobatársamnak.

-Le kell tennem. Vissza tért a szoba társam. Majd beszélünk. Sziasztok szeretlek titeket. -köszönt el valakiktől videóhívásban és ha jól hallottam egy nő és két kisgyerekkel beszélt. -Oké. Én viszont szerintem alszok. -mondta és ahogy volt egy szál rövidnadrágban és egy kinyúlt pólóban bebújt az ágyába.
-Nyugodtan folytathattad volna a beszélgetést. - Húzom el a számat. Tényleg ennyire utál, hogy még beszélni se akar a magánéletéről előttem. Ez most már fáj. Kifejezetten. - Hoztam neked egy kis nasit. - Rakom le az éjjeli szekrényére. - Ha aludni készülsz, akkor jó éjszakát. - Mondom, aztán a fürdőbe veszem az irányt. Ragadok az izzadságtól.
-Jó éjt! -motyogta és nyakig fel is húzta takaróját.

Elmosolyodom, majd ledobom a ruháimat, és beállok a zuhany alá. A forró víz kellően csípi a testemet, de kifejezetten jól esik most. Annyira frusztrált vagyok. Megakarom nyerni a versenyt, és bizonyítani, hogy nem apám pénzéből jutottam idáig, hanem a saját akaraterőmből. No meg most már Taehyungnak is szeretnék bizonyítani. Meg ha tehetném a szívét, is elnyerném. De ez sosem fog megvalósulni, mivel ő örökre utálni fog.

Ahogy befejezem a fürdést, magamra tekerek egy törülközőt, majd úgy kicsoszogok a szobába, és észre veszem, hogy Taehyung nyitott szemmel bámul. - Nem alszol? - Nézek rá. - Valami baj van?

-Nem tudok aludni. -suttogja.
-Melegítsek neked egy kis tejet? Nekem az mindig segíteni szokott, ha nem tudok aludni. Vagy esetleg ha gondolhatod beszélgethetünk. - Dobom fel az ötletet. Várjunk ez neki nem lesz túl gyanús, hogy én ilyen kedves vagyok most? Basszus a hülye szívem.
-Nem kell. Egyáltalán minek vagy kedves? Első óta köcsög vagy nem kell most hirtelen jó pofiznod. Inkább aludj. -fordul át a másik oldalára.
-Nem tudsz te semmit Taehyung, hogy mit miért tettem. - Mondom csalódottan. Valóban az vagyok. Talán, ha akkor máshogy állok a dolgokhoz, vajon most nem ilyen lenne a kapcsolatunk? Én hülye, úgy voltam vele, hogy ha már utál, akkor én is kölcsönösen ezt teszem, és így hátha sikerül elérnem, hogy belém szeressen. De ez egy rohadt nagy butaság volt a részemről. Mert hogy itt szerelem sincs, nem hogy barátság. Csak két idegen, akik látszólagosan utálják egymást. - Nem tudod, valójában mit érzek. - Basszus, hogy nem tudom befognina számat. Folyton rontom a helyzetet.
-Inkább te fogd be. Semmit nem tudsz rólam világos? -kel fel idegesen. -Tudtommal te kezdted ezt az egész köcsög stílust, hogy kipécézz és megalázz ott ahol tudsz. Szóval rohadt gyorsan fogd be.
Baszki, tudtam, hogy ez lesz. Ebből már csak rosszul fogok kijönni. - Hiszen te utáltál már engem, akkor mikor megpillantottál. Láttam azt a lenéző tekintetet, amit azért kaptam mert mások körbe rajonganak. Taehyung. Tudod miért teszik? Mert őket csak a pénz érdekli. És tudod, miért szívattalak mindig? Mert közelebb akartam kerülni hozzád... - Vallom be az igazat. Most már úgy sem tudom kibeszélni magamat ebből az egészből. Most már akkor tudja meg az igazat.