Ellenségek vonzása (Taekook) -Befejezett

14.rész

Jungkook szemszögéből:

Olyan boldog vagyok Taehyunggal, hogy az már valamilyen nem létező csoda. Remélem gyorsan belém szeret, mert már nem bírom ezt a féle távolságot közöttünk. Mi összeillünk... -Jól van, bocsánat, csak incselkedem veled babám. -Megyek utána a konyhába, hogy segítsek a főzésben. De csak szúrósan bámul.

-Kíváncsi voltam hogy reagálod. -mosolyodik el. -A csokis sütit te csinálod. -nyom egy puszit az arcomra.
-Rendben. -Mosolygok, és neki is állok a hozzávalók összekeverésének, majd amint ezzel megvagyok, egy kanál segítségével kis gombócokat rakok a tepsibe, ami aztán be is megy a sütőbe. Taehyungra nézek, aki mint szokásához híven, a a pult előtt táncolgat. - Megint rázod a fenekedet. -Vigyorgok, szemtelenül.-Nem rázom. Csak táncolok. Tán nem szabad? -fogja meg a kezem és próbál engem is mozgásra bírni.
-Direkt csinálod, mi? -Lépek mögé és elkezdem rázni a csípőmet.
-Hé nem mögöttem. -fordul velem szembe. -Gyerünk van ritmus érzéked.
-Azt máshol hagytam. -Kacsintok rá, és derekát átölelve mozogni kezdek vele egy ritmusra. Óvatosan fenekére csapok. -Gyerünk baby, mozgasd jobban.-Csapd meg még egyszer és két napig nem elégítelek ki. -vigyorog ördögien.-Most miért vagy ilyen gonosz? -Biggyesztem le az ajkamat.

-Csak mondom, hogy így szórakozz velem. -teszi kezeimet csípőjére.

-Elveszed a kedvem. -Játszom a sértődőtett, és elengedve, megnézem a sütit.

-Hát jó. Amúgy kész az ebéd. -mondja és megterít a kis asztalon.

-Akkor együnk. -Ülök le az ebédlő az asztalhoz és amit elém rak, egyből falni kezdem. -Úristen de finom. -Majszolok. Esküszöm egy mesterszakács. -Később mihez lenne kedved? -Kérdem teli szájjal.

-Fess le. -néz rám boci szemekkel.-Kérésed számomra parancs. -Habzsolok tovább. -És már elgondoltad a pozíciót?

-Mindent kitaláltam. -fejezi be az evést és bemegy a szobába ahol hallani, hogy picit pakolászik és mintha öltözne is.

-Mire készülsz? -Szedek még egy kis tésztát. Olyan finom. -Kérlek előszeded a festékeimet is? -Kiáltom.

-Persze, és majd meglátod maknae. -neveti el magát.

-Maknae? -Kérdezem értetlenül, majd bemegyek a szobába, istenem, de jól néz ki. -Gyönyörű vagy.

-Igen. Te vagy a legfiatalabb a kis bandádban. -pirul el.

-1 évvel vagyok fiatalabb. -Vonom össze a szemöldökömet. -De legalább fürgébb vagyok az ágyban. -Vigyorgok.

-Hihetetlen vagy. -neveti el magát. -Azért vagy fürge mert sokat futsz. Neked köszönhetjük, hogy itt lehetünk Párizsban.

-Igazából neked köszönhetjük. Te voltál a motivációm, tudod már mondtam. -Mosolygok. -Amúgy van egy meglepetésem majd.

-Ha pedig hetero lennél egy lánynak köszönhetnénk. Mi az a meglepi? -csillannak fel a szemei.
-Nem, ugyanúgy hozzád vonzódnék. A lelkem mindig megtalálná a tiédet. -Ölelem át. -Majd pénteken meglátod.

-De ez nem ér. Mond el. -fújja fel az arcát akár egy kisgyerek.

-De akkor nem lenne meglepetés. -Kuncogok.

-Akkor ne mond el előre. -duzzog továbbra is.

-Csak annyit mondok, hogy az Eiffel toronynál lesz, kicsim. -Húzom magamhoz. -És ne duzzogj.

-De. -kuncog.

-Aki duzzog, az büntetést kap. -Csapok egyet a fenekére.

-Nem duzzogok. -vágja rá rögtön és arcomra nyom egy puszit.
-Nem e? -Vigyorgok, és én is egy puszit nyomok az arcára. -Elmenjünk sétálni?

-Most ne. Csak ölelj. -vált át furcsa hangnemre. Mintha valami baj lenne és szorosan bújik hozzám.

-Valami baj van, picim? -Ölelem át szorosan. Azt akarom sugallni, hogy minden rendben lesz, de ahogy most látom szomorú leszek.

-Fázom. -néz rám sápadtan.

-Jézusom, te tűz forró vagy, és falfehér. -Nézek rá, majd szorosabban ölelem. Orvos kell, de gyorsan. -Gyere egy kicsim. -Kapom fel a a hátamra, és elindulok le az utcára. -Taxi!! -Kiáltom, ahogy meglátok egyet. -Bon après-midi! Pouvez-vous m'emmener à l'hôpital le plus proche ? (Jó napot, eltudna vinni a legközelebbi kórházhoz?) - A taxis csak bólint egyet, és vezetésbe lendül. -Jól vagy? -Simítok Taehyung arcára. Szívem hevesen ver a félelemtől. 

-Nem. -suttogja és szorosabban bújik és a kezébe köhög, de amitől még jobban megijedek, hogy vért köhögött fel.

Jézusom, csak ezt ne, könyörgöm. A szívem szakad meg. Nem halhat meg...

-Nous y sommes, monsieur. Puis-je vous aider? (Itt vagyunk uram. Segíthetek?) -Néz rám a taxis. Ijedten bólintok, és együtt bevisszük Taehyungot a kórházba. Egy orvos jön oda hozzánk, aki egyből betolja az egyik terembe, közbe beszél hozzám. -Bienvenue. Attendez ici. Nous vous informerons immédiatement si quelque chose ne va pas. (Üdvözlöm. Várjon itt. Egyből értesítem, ha valami nem stimmel.) -Mondja és elmegy. Leülök és a tenyerembe temetem a fejemet. Könyörgöm ne legyen semmi baj.

Kicsivel később egy ápoló jön oda hozzám, aki koreaiul kezd beszélni, hogy mi van Taehyunggal.

-Nyugodjon meg jól van a barátja. Ha pár perccel később hozta volna már nem tudtuk volna megmenteni az életét. Most sajnos ma már nem mehet be és megkérnénk, hogy fáradjon haza. Holnap déltől ha minden igaz bejöhet hozzá. -mondja kedvesen és a hangján hallani, hogy próbál megnyugtatni. De nő létére csoda, hogy nem mászik rám.

-Köszönöm szépen. -Mosolygok rá. -Legalább ránézhetnék? -Kérdezem. Ettől függetlenül, rohadtul aggódok.

-Sajnálom, de nem lehet. Szerencsés a srác magával. Remélem sikerül meghódítania a szívét. -mosolyog kedvesen.

Öhm miről beszél? Honnan tudja, hogy megakarom hódítani a szívét? -Köszönöm? -Nézek rá értetlenül.

-Látni ahogy nézte őt. A szeme csillogásából látni lehet. -mondja kedvesen.

Én szeretem őt, de ő engem nem. -Húzom el a számat. -De a legfontosabb, hogy rendben van. -Mosolygok.

-Menjen mielőtt leszakad az ég. -mosolyog.
-Megyek persze. -Biccentek egyet, és kilépek a kórház ajtaján. Az eső már szemekben csepereg, eláztatva hajkoronámat, de teljes mértékben nem érdekel. Csak Taehyungra tudok gondolni. Lassan sétálok az utcán, a víz már telibe áztat, de egyszerűen a lelkem képtelen tovább menni. Nem hagyhatom itt, őt... Ekkor egy ismerős hang csapja meg a fülemet.