Ellenségek vonzása (Taekook) -Befejezett

16.rész

Jungkook szemszögéből:

Lehetnék ennél boldogabb? Mintha a szívem legmélye is éledezne, mintha testem és lelkem minden porcikája beleremegne a szerelembe. A büfébe való látogatásom után, ahol vettem két nagyon sonkás kukoricás pizzaszeletet, vissza is indultam az én kis szerelmemhez, viszont az amit ott látok jelen pillanatban, megbotránkoztat. -Te ki a fene vagy, és miért simogatod a párom arcát? - Kérdezem mérgesen, a koreai férfitől, ami még inkább meglep, hogy ugyan olyan nemzetiségű mint mi.
-Inkább te mit keresel itt? Ki vagy? Taetaet meg békén hagyhatnád. -néz rám védelmezően állva Tae előtt.
-Miről beszélsz? Elmondanád légyszíves, hogy ki vagy? - Vonom össze a szemöldökömet mérgesen. Próbálok higgadt maradni, de kezd elpattanni az agyam.
-Tae baba régi udvarlója vagyok. A szüleink mindig is úgy látták, hogy össze illünk. Csak aztán munka miatt ide kellett költöznöm. Itt dolgozom és mikor meghallottam a munkatársamtól, hogy itt van rögtön jöttem is ide.
-Nem hiszek neked. De még akkor is ha igaz, Tae az én párom. Értve vagyok. Szóval kezedet és szemedet is leveszed róla! - Nézek rá mérgesen.
-Majd meglátjuk, hogy a szülei melyikünk felé fogják irányítani. Te nem is ismered őt. Semmit se tudsz róla. Én viszont már azelőtt is ismertem, hogy kiderítették volna, hogy rákos. -mosolyog ördögien.
-Rendben, csinálj azt amit akarsz, de én teljes szívemből szeretem őt. - Mondom hangosan mire Tae elkezd ébredni.
-Jungkook. -törli meg a szemeit kómásan. -Mi a baj? -nyújtja felém kezeit, hogy öleljem át a másik srácot pedig észre se veszi. -Szia Taetae! -fordul mosolyogva Tae felé. -Hyunjin? -néz rá meglepetten, de látni, hogy egyik se tud most mit mondani.
-Ki ez a férfi? - Kérdezem idegesen.
-Hyunjin. Kis gyerek kori barátom. -mondja kómásan, de kicsit el is szomorodik, hogy nem ölelem át. -Hiányoztál Taetae. -mondja az a Hyunjin fasz kedvesen.
-Te nem hiányoztál senkinek. - Dörmögöm, és átölelem a babámat, szorosan fogva két karom közé, védelmezően, hogy az az ember hozzá ne tudjon érni vagy férkőzni. - Jól vagy kicsim? - Simítok az arcára, és egy puszit nyomok a szájára.
-Persze. -mosolyog. -Jó látni Hyunjin, de tudod te nem írtál sose. -Ne haragudj Taetae. Sok dolgom volt. Viszont most is sietnem kell. Jó legyél. -puszil tincsei közé és el is megy.
-Paraszt! - Morgom utána, majd befekszek Taehyung mellé, és az arcát kezdem cirógatni, meg a száját puszilgatni. - Nagyon szeretlek.
-Én is téged! -mosolyog édesen csücsörítve várva a puszikat. -Csak nem féltékeny vagy?
-Igen, szóval ha még egyszer meglátom itt, agyon verem!
-Hé. Nem kell. Ő senki, te vagy a szerelmem. -csókol meg.
-Ajánlom is. Kérlek hagy nyaljalak ki. - Suttogom a fülébe amibe bele is nyalok.
-Mh. De hamarosan jön az orvos. -remeg meg jobban bújva karjaimba.
-Akkor majd a vizsgálat után kapsz egy kiadós nyalást. -Nyomom neki az ölemet.
Akkor te biztos nem tudsz jönni holnap?
-Mh. Te meg ráverheted a fenekemre. -kezdi mozgatni ölemben fenekét.
-Hmm most már nem ellenkezel? - Csókolok a nyakára.
-Mh. Ne kínozz. -nyöszörgi tovább tekergetve csípőjét, de ahogy nyílik az ajtó elpattan tőlem az orvosra kapva a tekintetét aki hívja is magával. -Majd jövök. -puszil ajkaimra.
-Rendben szívem. Várlak meg a farkam is vár. - Kuncogok. Majd ő pedig el is megy. Körülbelül háromnegyed óra múlva vissza ér. - Na mi volt?
-Ez lesz a legrövidebb kemo terápiám. Csak két hét lesz. -fekszik mellém szorosan.
-Na ez jó hír. - Kerekedek felé, és kilátszódó kulcscsontját kezdem csókolgatni.
-Kanos nyulam. -ásít nagyot mosolyogva. -Olyan jól nézel ki.
-Tudom. - Vigyorgok öntelten, de hozzáteszem, hogy csak viccelek. - Babám nagyon fáradt vagy? - Húzom le a nadrágját lassan, míg nyakát csókolgatom. - Annyira gyönyörű vagy, én szexi szerelmem.
-Igen, de nem számít. -húzza le pólómat.
-Biztos? - Hajolok a szájára, pár puszit nyomva, majd alsóját levéve lebukok, végig nyalva ánuszán. Farkam egyből meg is rándul.

-Mh Jungkook. -tolja ki jobban fenekét hasára fekve

-Nagyon finom az én szerelmem. - Dugom be a nyelvemet.
-Ah. -nyögi el magát és hajamba markolva nyomja arcomat fenekének.
-Csak nem tetszik? - Vigyorgok, és hagyom hogy ő irányítsa a fejemet, de nyelvem meg nem áll, gyorsan kényezteti bejáratát. Közben előre nyúlok, és lassan verni is kezdem neki, hogy több inger érje az egyetlen virágszálamat.
-Mh elég. -tol el magától. -Vegyük csak le ezt. -fordul felém és lehúzza nadrágom, alsómmal együtt. -Milyen nagy lett valaki. -nyal végig hosszomon.
-Szívemh! - Remegek meg. - Miért nem hagytad, hogy befejezzem? Úgy imádom a fenekedet, és eddig még egyszer sem nyalhattam. - Biggyesztem le a számat
-Várd ki a végét. -kezdi szopni a farkamat.
-Mhm. - Simítok a hajába, és folyton remegek. - Lehet ciki, de mindjárt elmegyek ahh!
-Na nem. -enged ki a szájából és eldöntve ül az ölembe, hogy farkam két pártja közé simuljon és úgy kezdi mozgatni csípőjét.
-Baba most már nem vagy fáradt? - Csapok a fenekére, bele markolva, hogy picit mozogjon gyorsan. - Rohadt szexi vagy Taehyung, az én angyalkám. - Markolgatom a fenekét.
-Mh. De, de ki akarom elégíteni a szerelmem. -hív egy szerelmes csókba.
-Ahj de szeretlek szerelmem. -Ülök fel átölelve, míg én is fellökdösöm a csípőmet, szenvedélyesen csókolva a száját, gyorsan zilálva. Hajunk már összevissza állhat, de egyszerűen olyan jó érzés vele, hogy szinte már remegek az élvezettől.
-Mh Jungkookh. -nyögi és elkezdi verni magának, majd közénk is élvez.
-Istenemh de szexi. - Csapok a fenekére, és én is elélvezek. - Szeretlek baba, nagyon nagyon. - Csókolok a szájára.
-Én is téged. -motyogja kómásan és ragadnak is le a szemei.
-Gyere baba aludj a karomban. - Suttogom a fülébe, és betakarom magunkat. - És köszönöm édesem.
-Sose köszönd. -suttogja halk, fáradt hangon. -Aludjunk.
-Aludjunk kicsim. - Nyomok egy puszit a szájára, majd mindketten egymáshoz bújva, hajtjuk álomra fejünket. Másnap reggel halk sóhajokra ébredek.
-Mit csinálsz? - Kérdezem kómásan.
-Fáj. -nyöszörgi szemvedve.
-Mi fáj szívem? - Fordulok felé ijedten.
-A fejem és a hasam. -mondja összegörnyedve.
-Szólok az orvosnak. - Pattanok fel és egy alsót meg a nadrágomat felhúzva, rohanok is az orvosért, aki egyből is jön és ad Taenak fájdalomcsillapítót. - Pihenj kicsim. -Ölelem magamhoz.
-Maradj velem. -bújik hozzám forró testével. -Valószínűleg a terápiától belázasodott. Adok még egy takarót. -jön be a koreai nő aki első nap is tájékoztatott szerelmem állapotáról. -Tessék. -adja oda. -Majd ez le fogja vinni a lázát. Ha nem akar gyógyulni add oda neki. -tesz le az asztalra a víz mellé egy darab lázcsillapítót.
-Köszönöm szépen. - Mosolygok a nőre, majd átölelem szorosan az én egyetlenemet. - Egy hős vagy, ugye tudod? - Suttogom a fülébe.
-Nem. Csak egy rákos vagyok. -kuncogja el magát erőltetve, hogy azt mutassa jól van.
-Az én szememben a legnagyobb hős vagy szerelmem. Érted? - Csókolok a szájára. - Mindig itt leszek veled. Te vagy a mindenem, az életem értelme. - Suttogom a fülébe.