Ellenségek vonzása (Taekook) -Befejezett

3.rész

Taehyung szemszögéből:

Este még beszéltem a nővéremmel és a gyerekeivel. De ahogy Jungkook vissza tért le kellett tennem. Arról beszéltünk, hogy valószínűleg hétvégenként bent kell lennem a kórházban. Aztán meg alig tudtam aludni. Na de amit rengetegen szoktak kérdezni az az, hogy hogy lehet, hogy Jungkookkal évfolyam társak vagyunk úgy, hogy idősebb vagyok nála egy évvel. Egy évet halogattam a fősulit, mert kórházban kellett lennem mivel Dr. Jung azt mondta nem lenne tanácsos suliba mennem. Reggel a szokásos stílusomhoz illően öltözködtem, majd régi fülesemet csatlakoztattam, majd indultam is. Mikor azt hinném rosszabb nem jöhet, de igen jöhet. Összevont óra. Alig bírtam ki. Minden órán éreztem magamon Jungkook tekintetét. Borzalmas volt. Mikor pedig végre vissza értünk a koliba ment is volna el.-Hova hova? -szólok utána mikor veszi át a cipőjét.

-Megígértem, hogy nem leszek itt gyakran. Tán elfelejtetted? - Mondja unottan, még is a tekintetében valami más is csillog.
-Te meg elfelejtetted, hogy suli után tanulunk? Na tedd le a segged és vedd elő a fizikát. -ülök le én is elővéve az összes tantárgyat amiből kaptunk házit és a holnapiakat amikre készülni kell. -Gyerünk. -nézek rá ugyanis értetlenül néz.
-Ha nehezedre esik, akkor miért segítesz? - Dönti oldalra a fejét gyermekein. - Látom, hogy nem örülsz ennek az egésznek. - Húzza el a száját. - Mindegy is, mond mit csináljak, aztán nem zavarlak. - Cseng szomorúan a hangja.
-Tudod én ösztöndíjat kapok a jegyeimért. Lehetne neked is ez a szemed előtt. Na gyerünk vedd elő és minden házit amit feladtak csináld meg. Aztán leellenőrzöm és ami nem megy át vesszük.
-Rendben, de mert csak édesen kéred. - Kezdi el olvasgatni a feladatokat, majd neki is lát.
Én is neki állok. Nem is olyan nehezek. Már három tantárgy feladatával kész vagyok mikor látom, hogy ő még a fizikánál tart. Kicsit közelebb húzom magamhoz a könyvét és elkezdem magyarázni neki. -Így már érted? -kérdezem.
-Igen, így már minden érthetőbb. Lehetnél tanár, a gyerekek imádnának, és még jól is magyarázol. - Írja be a helyes megoldásokat. - Köszönöm Taehyung.
-Csak jól kell elolvasni és figyelni mit mond a tanár. -kezdek neki az utolsó feladatoknak, majd a holnapi tantárgyak anyagait kezdem átnézni. Még magyaráztam neki egy párszor mire a végéhez ért. -A holnapi anyagot nem nézed át? -kérdezek rá mikor látom, hogy menne el.
-Rendben, de csak miattad. - Olvassa át az anyagot, jó párszor. - Azt hiszem most már sikerülni fog jó jegyet szereznem. Nagyon köszönöm, viszont most mennem kell. - Ölel meg hirtelen, aztán felkapva a pulcsiját,elviharzik.
Nagyon ijesztő ez a viselkedése. Inkább lefürödtem és beszéltem a tesóimmal. Ettem pár falatot aztán inkább aludtam. A másnap megint ugyan így telt annyi különbséggel, hogy tanulás után letekertem a folyóhoz. Nyugisan el is voltam aztán pedig Jin hangját hallom meg.
-Taehyung! - Kiáltja. - Miért kerülsz? - Kérdezi. Hallatszik a hangján, hogy le van törve.
-Miért nem vagy inkább a barátoddal? -kérdezem felé fordulva, majd meg is pillantom, hogy ott van ő is. -Ja bocsi látom vele vagy. -forgatom szemeimet.
-Csak elkísért. Szeretnék veled beszélni Taehyung. - Hajtja le a fejét.
-Figyelj nem kell megjátszanod magad. Nyugodtan piszkálj te is. Már nem érdekel. -mondom én is fejemet lehajtva.
-Nem, itt már nem az ellenségeskedésről van szó. Taehyung nem tudod az igazságot. - Mondja. - És sosem piszkálnálak, te vagy a legjobb barátom, a testvérem. - Jön közelebb.-Csak azért mondod, mert sajnálsz. De nem akarod elmondani, mert tudod mennyire utálom ha sajnálnak.-Mi az hogy sajnállak?! Sosem tekintettem rád úgy. Taehyung ne csináld ezt. Te vagy a családom. - Ölel magához.-Te pedig az enyém. -ölelem át én is hozzá bújva. -Rettegek, hogy téged is elveszítelek.
-Sosem fogsz elveszíteni. De valamit el kell mondanom. Egy picit később gyere át hozzám. - Mondja, jobban szorítva.-Baj van? -kérdezem aggódva.-Nem dehogy is. Csak megtudtam valamit. -Ezt már suttogja, hogy csak én halljam.
-Mit? -engedem el és kíváncsian nézek rá. Tudja jól, hogy kíváncsi vagyok.-Ezért mondom, hogy később gyere át hozzám, és elmondok mindent. No meg velem is történt olyan. -Pirul el.-De engem most érdekel. És ha most mennénk hozzád? -kérdezem kíváncsiságtól vagy éppen ráktól csillogó szemekkel.-Rendben. Akkor legyen most. -Fogja meg a kezemet. -Nam mi most elmegyünk beszélgetni. -Mondja és egy puszit nyom az említett szájára

Megfogom a bringámat és vissza is megyünk a koliba.-Na mondjad. Kíváncsi vagyok. -kezdem vallatni amint leültünk az ágyára.

-Több dolog is van. -Néz rám, de semmit nem tudok ki venni a szeméből. -Kihallgattam Nam és Jungkook beszélgetését.

-Ez már nem tetszik. -húzom el a szám. Jungkookot nem bírom és ez nem is fog változni.

-Igazából, meglepett amit mondott. Ő szerelmes beléd. És láttam a tekintetében az őszinteséget..-Mondja.

-Első nap mikor szoba társak lettünk nekem is mondta, hogy régóta kedvel, de nem érdekel. Csak egy beképzelt hólyag és nekem nem kell senki. Nem fogok örökké élni Jin és ezt te is tudod. -hajtom le a fejem. Jinnek még nem mondtam amit az orvosoktól hallottam.

-Ne is gondolj ilyenre, igen is élni fogsz sokáig! Ráadásul a szerelmet mindenki megérdemli. És mi van ha a Jungkook tényleg szeret? Az utálatból is lehet szerelem. -Mondja bölcsen. De ez akkor is furcsa számomra.

-Jin nem érted. -kezdek könnyezni. -Mikor karácsonykor bent voltam véletlenül elkaptam egy beszélgetést amit nem kellett volna hallanom.

-És mit mondtak? -Kezd kétségbeesni.

-Azt mondták, hogy a rák mindenütt ott van a testemben. Hogy ez képtelenség és ilyennel még sosem találkoztak. Aztán, hogy csoda az, hogy még élek. -törlöm le lefolyni készülő könnyemet.

Szorosan magához ölel, és simogatni kezdi a hátamat. -Ez azt jelenti, hogy milyen erős vagy, és sokáig fogsz élni. Megígérek neked valamit, megtalálom a módját, hogy meggyógyulj. Mert a rákot le lehet győzni. És te képes vagy rá. -Biztat. -De beszéljünk valami másról. Én lefeküdtem, Nammal. -Vörösödik el a feje.

-Hogy mit csináltál? -nyílnak tágra szemeim. -Jézusom. És milyen volt? -kezdek vigyorogni.

-Az elején picit fájt, meg furcsa is volt, de utána olyan gyönyör töltött el, hogy rendesen sikítottam az élvezettől. Nagyon jó érzés mikor egy férfi kényeztet és odafigyel rád. Remélem egyszer te is megtalálod az igazit, és megtapasztalhatod ezeket. -Mosolyog.

-Hát akkor csak egyedül reménykedsz. -nevetem el magam. -Szerinted megnyerhetjük azt a párizsi utat?

-Na ne csináld ezt. Boldog leszel valakivel. És ha valaki igazán szeret, akkor az egészségben-betegségben hűséget fogad. -Mosolyog. -Szerintem igen megnyerhetjük. Nézz csak ki az ablakon. Most is ott gyakorol a nyúl fejű barom. -Mutat ki, ahol tényleg ott fut, és Namjoon pedig az időt méri.

-De a jegyeinek nagyon gyorsan meg kell javulnia. Most is én korrepetálom.

-És milyen korrepetálni őt? -Érdeklődik, kíváncsian.

-Semmilyen. Ha látom ,hogy nem halad a házival elmagyarázom neki. Aztán még a másnapi anyagot átnézzük és ennyi. -rántok vállat.