Ellenségek vonzása (Taekook) -Befejezett

6.rész

Jungkook szemszögéből:

Az elmúlt napok eseményei gyorsan leforogtak. Még csak fel sem eszméltem, de azt vettem észre, hogy Taehyung egyre jobban kezd megkedvelni. Na de ami a fürdőszobában történt, arra sosem számítottam volna. Egyszerűen olyan isteni érzés járt át, ahogy kezével férfiasságomat érintette, hogy az valamilyen természetfeletti erővel bír. És aztán mikor fenekénél mozogtam, maga volt a mennyország. Bár utána nagyon megijedtem mikor becsusszant és vérezni kezdett. De megnyugtatott, hogy nincs baj, ami a szívemet megmelengette.

Aztán eljött a verseny napja. Kicsit izgultam, de nem gondoltam másra, csak arra, hogy a cél felé futok ahol Tae áll. S tessék meg is lett az eredménye. Megnyertem. Olyan büszke voltam, hogy azt nem lehet elmondani. De ami a legjobban esett, az az, hogy homlok puszit kaptam tőle, ráadásul boldog is volt. Én meg csak elmosolyodtam, mert megcsináltam!

Felmentünk a koli szobába, ahol csinált nekünk ennivalót, én addig az ágyban pihentem. Nagyon fáradt voltam, ráadásul utána megrohamoztak az emberek. Képet akartak meg hasonlók, de gyorsan leráztam őket. Hirtelen megcsörrent Taehyung telefonja, amit felvettem, hogy mondjam, hogy most nem ér rá, de ekkor olyan hír csapta meg a füleimet, ami teljesen felforgatta a lelki világomat. Amint az orvos elmondott mindent, csak kinyomtam a telefont. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni az imént hallottakat. Taehyung jött be a szobába, és ahogy megpillantott, megijedt.

-Te rákos vagy? -Kérdezem sokkoltan. Szívem fájdalmasan szorul, és legszívesebben, megölném magamat.

-Miért vetted fel? Rohadtul nem a te mobilod volt. -tör ki idegesen. -Igen képzeld az vagyok. Most fogadjunk minden meg fog változni. Nem kérek és sosem kértem az emberek sajnálkozásából. Ezért nem tudja senki sem a családomon Jinen és az igazgatón kívül bárki is.

-Igazad van, nem kellett volna felvennem. De Taehyung, miért nem mondtad el nekem az igazat? -Nézek rá szomorúan. -Tudod, minden ember érez magában sajnálatot a másik iránt, de én ezek után csak még jobban boldoggá akarlak tenni, és védelmezni téged. És nem fog változni semmi. -Állok fel, közelebb lépve hozzá. -Akkora egy hülye vagy. Most még jobban lelkiismeret furdalásom van. Sosem kellett volna bántanom téged. Talán ezzel nyomtam el a valódi érzéseimet, mert tudtam, hogy sosem fogsz belém szeretni. Annyira sajnálok mindent. -Térdelek le előtte, és fejemet a lábára hajtom. -Kérlek bocsáss meg, mindenért.

-Ezért sem akartam, hogy bárki is tudjon róla. -lép el. -Akkor az embert hirtelen teljesen másképp kezelnek. Akkor az embert hirtelen teljesen másképp kezelik. Tudni akarsz még többet is? Igen kurvára rákos vagyok. 4 éves korom óta. Háromszor voltam terápián egész életemben. Az orvosok azt mondják, hogy ilyennel még sosem találkoztak, mert ez nem egy egyszerű rák. Ez mindenütt ott van a szervezetemben. Azt mondják, hogy csoda az is, hogy élek. Emellett a családom szegény. Miattuk is tanulok. Az ösztöndíjam egy részét nekik szoktam küldeni a másikkal pedig a sulit fizetem. Hétvégenként pedig én nem haza megyek ahogy itt szinte mindenki hanem a kórházba. Akarsz még valamit tudni? -kérdezi idegesen.

Nem szólok semmit, csak felállok és magamhoz húzom vékonyka testét, és amennyire lehet úgy szorítom. -Segíteni fogok neked Taehyung, mindenben. És nem, nem sajnálatból teszem. Hanem mert szeretlek. Nem akarlak szenvedni látni. Azt szeretném, hogy boldog légy. Mindig veled, és melletted leszek, fogom a két kezed, és őrizem a szemed. -Suttogom a fülébe. -Csak engedd meg, hogy veled lehessek..

-Erről beszélek. Most hirtelen megtudtad, hogy rákos vagyok és másképpen kezelsz. Nem kell a segítséged. Eddig is tökéletesen megvoltam. -lök el magától.

-Taehyung...Félre értesz...-Most már a könnyeimmel küszködöm. -Már elsős korunk óta ezt érzem, amiket most mondtam...Eddig bírtam magamba tartani az érzéseimet. De rendben megértem, hogy ha nem kérsz belőlem. -Tör fel belőlem a sírás, majd teljesen összerogyok a padlón. Már nem bírom tovább. A sok fájdalom és a boldogság keveredése kikészít..