Ellenségek vonzása (Taekook) -Befejezett

12.rész

Jungkook szemszögéből:

Ami tegnap történt, még mindig szorítja a mellkasomat. A túl sok fájdalom ötvözte az útját, és egyszerűen már nem bírtam. De Taehyung újra és újra megment, még se akar szeretni. Miért teszi ezt? Miért nem bízik bennem? Nem értem. Reggel van jelenleg, én még az ágyban fekszem, és nézem, ahogy Taehyung öltözik, meg a szívásnyomokat alapozza. 

- Öhm kicsim, a nyakad hátulján is vannak nyomok. - Mondom kínosan. Igen, tegnap porszívó módba váltottam, és szinte mindenhol nyomot akartam rajta hagyni, ami sikerült is. - Meg a fenekednél is. - Vakarom a tarkómat.

 -Porszívó lettél? -neveti el magát. -Segítesz eltüntetni a nyakam hátulján azaz a tarkómnál? -néz rám mosolyogva. -A fenekem úgyse látszik.

 -Akkor ezek szerint oda még rakhatok. - Pattanok fel, és leguggolva, elkezdem harapdálni a fenekét. - Úgy szeretem, hogy ilyen formás és húsis. - Puszilgatom. Hát igen, fenék fétisem van. 

 -Jungkookh neh. -sóhajtozza nevetve. 

 -Na de igen segítek. - Nevetek én is, és elkezdem a nyakát bekenni alapozóval, és amint végeztem, egy puszit nyomok az arcára. - Öltözz fel gyorsan, mert a végén még felizgulok. - Mondom, és én is elkezdek átöltözni.

 -Tudod, szeretem mikor ilyen jó kedvű vagy. -öltözik fel. 

 Ha most kimondom újra, hogy akkor lennék a legboldogabb ha viszont szeretne, akkor tuti megutálna újra. Így hát nem szólok erre semmit. 

-Elmegyünk egy kicsit sétálni? - Kérdezem. Végül úgy is lehet romantikázni, ha tudatosan nem tud róla.

 -Előbb reggelizni kéne. Anyáék már biztos kész vannak vele. Szóval gyere. -puszil arcomra. -Rendben, menjünk. - Kulcsolom össze az ujjainkat, majd le megyünk enni. Tae anyukája valami isteni finom ételeket készít. Még sosem volt részem abban, hogy, ilyen házilag készített ételeket egyek. -Nagyon finom. - Mosolygok Tae anyukájára, és tovább majszolok.

-Örülök, hogy ízlik. Tae kis korában mindig kora reggel ébresztett, hogy dagasszunk kenyeret, hogy reggelre legyen friss ropogós. -meséli mosolyogva.

-De kis édes. - Mosolyodok el. Kár, hogy nem ismerem régebb óta. Lehet más lenne a kapcsolatunk. Talán jobb lenne, mint ami most van. - Kim néni, azt hiszem Taehyung öntől tanulta a főzést, mert olyan isteni ételeket csinált nekem. - Simogatom meg a hasamat. - Köszönöm, hogy ilyen csodálatos fia van!

-Jaj csillagom nyugodtan tegezz és örülünk, hogy végre megismerhetünk. -mosolyog mire Tae nővérei is helyeselni kezdenek.

-Tae ugye játszol velünk? -kezdi húzni a kisfiú a kezét.

-Persze. -puszil egy nagyot pofijára. Én csak leülök az egyik fotelbe, és onnan figyelem, ahogy Taehyung a kisfiúval játszik. Annyira édesek. Előveszem a telefonomat és nyomok is egy képet róluk. - Olyan aranyosak vagytok. - Mondom nekik.

-Hékás. -indul meg felém Tae mosolyogva. -Mi a baj? - Nézek rá értetlenül, de megmosolyogtat az édes mosolya. Olyan idili minden.

-Add csak ide. -ül a combjaimra velem szembe és telefonomat elvéve lép a kamerába, majd puszit nyomva az arcomra csinál egy képet. -Tessék.

-Jobban nézne ki ha a farkamra nyomnál. - Suttogom perverzen. Azért néha jó, húzni a másik agyát, ilyenekkel.

-Perverz. -suttogja a vállamra csapva.

-Na nem is. - Puszilok az arcára.

-TaeTae Jungkookie oppa, szájra puszi legyen! - Szalad oda hozzánk, a fiú.