Ellenségek vonzása (Taekook) -Befejezett

8.rész

Jungkook szemszögéből:

Az éjszakám picit kényelmetlenül telt, hiszen egész végig azon gondolkoztam, milyen jó is volt Taehyunggal szexelni. Még mindig bizsereg a testem, minden egyes érintésére, nem beszélve édes, melodikus hangjáról. Istenem, maga volt a gyönyör. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó érzés, ráadásul ahogy az iránta érzett szerelmem keveredett a vággyal, csak még jobban lázba hozott.

Nagyot ásítva fordultam meg az ágyban, átölelve Taehyung vékonyka testét. Olyan hajnal 5 óra lehetett. Azt hiszem már nem fogok tudni aludni. Hmm mit kéne csinálnom? Ráadásul még reggeli merevedésem is van. Ez kurva jó. Vajon haragudna ha a fenekéhez dörgölném? Próbáljuk ki. Óvatosan elkezdem ruhán keresztül dugni a fenekét. Ohh istenem.

-Mhh. -sóhajt jól esően álmában.

-Tehát te is ilyenekre gondolsz álmodban? hmm. -Dörzsölöm hozzá még jobban a farkamat. -Mhm Taehyungh. -Morgom halkan. Basszus ez nagyon jó. Benyálazom az egyik ujjamat, és benyúlok alsójába, és bejáratát kezdem masszírozni.

-Mhh. -kezd kicsit mozgolódni, de alszik tovább mélyen. Ezek szerint élvezi. Hmm. Lassan be is tolom neki az első ujjamat, míg másik kezemmel merev farkamra fogok és verni kezdem, közben ujjazom a szépségemet. -Istenemh. -Morgom halkan.

-Ah. -nyögi halkan.

-Ne haragudj, de egyszerűen úgy kívánlak. -Suttogom fülébe, aztán nyakát kezdem csókolgatni, még egyre gyorsabban mozgatom az ujjamat és kezemet magamon. Nem vagyok normális.

-Mh Jungkook mit csinálsz? -kel fel álmából és bágyadt arcát rám emeli. 

-Semmit. -Felelem, és gyorsan kihúzom a kezemet az alsójából, és farkamat is eltakarom. Basszus, ez meleg helyzet volt. -Hogy aludtál? -Bújok hozzá.

-Gyere vissza. -húzza fenekéhez kezemet.

-Mindvégig fent voltál? -Lepődök meg, és lehúzom az alsóját. és visszavezetem az egyik ujjamat.

-Nem. Most keltem, de azt éreztem, hogy kihúztad az ujjad.

-Esküszöm nem akarok perverznek tűnni, de egyszerűen nem tudtam ellenállni. -Mozgatom gyorsabban az ujjamat, majd hirtelen kihúzom és lekúszva fenekéhez, puszilgatni kezdem azt.

-Ne húzdh az időth. Jinék fel fognak kelnih. -sóhajtozik édesen.

-Én most csak téged akarlak kényeztetni. -Kezdem el nyalni bejáratát, közben farkamat verem. -Nyugi nem fognak felkelni. -Mormogom fenekébe.

-Hagyd abbah. -tolja el a fejem. -De igen, ismerem Jint mindig reggel hatkor kel. Gyorsan végezzünk, mert lebukunk. -fordul szembe velem és farkamra fogva kezdi verni.

-Akkor verjük ki egymásnak. -Nyúlok én is, már neki is merev tagjához és verni kezdem neki. Ütemesen mozgatjuk egymáson kézfejünket, míg nyakát csókolgatom. -Olyan kívánatos vagy. -Suttogom a fülébe. Annyira szeretem őt.

-Mh neh mond ezth. -remeg meg ismét karjaimban a mondatomra.

-Miért nem? Nálad csodálatosabb és kívánatosabb ember nincsen. -Mozgatom gyorsabban a kezemet. Elfogok menni. Elég csak az arcára néznem, és már égek a vágytól.

-Ezért. -hagyja abba keze munkáját és ölembe ülve kezdi nyakamat csókolgatni.

-Istenemh. -Nyögöm, ahogy közben mozogni is kezd. Ekkor hangot hallunk meg. -Ti mit csináltok? -Nyammogja Jin. -Baszki..

-Semmit. -mondja Tae leszállva rólam mellkasáig húzva a takarót.

Ne már ez olyan szívás..Mindketten úgy fel vagyunk izgulva, erre megzavar. -Nekem nem úgy tűnt. Szexeltetek? -Lepődik meg. -Taehyung nem te mondtad, hogy te soha nem fogsz, főleg nem Jungkookal? -Kérdezi, most már sejtelmesen mosolyogva.

-Nem csináltunk semmit. -morog. -Túl fáradt vagy és csak hallucinálsz. -fordul a fal felé.

-Nem hallucinálok. Te most szépen velem jössz Taehyung. -Áll fel a helyéről.

-Mindjárt megyek, menj csak előre. -morogja.

-Tényleg fejezzétek be gyorsan. -Vigyorog gúnyosan, és kimegy a szobából. Nem habozok én sem, a takaró alatt, bekapom Taehyung farkát és szopni kezdem.

-Neh. -tol el. -Hagyd most ezt abba. -öltözik fel és kimászik az ágyból. -Intézd el inkább magadnak. -mondja és be is megy a konyhába Jin után.

Elszomorodom, majd egy kb 10 perc alatt lenyugtatom magamat, és a laptopomhoz ülök. Felmegyek a banki átutalás oldalra, és a megtakarított pénzemből, Taehyung családjának küldök 1 millió forintot. Tudom azt fogja hinni, hogy sajnálatból teszem. De rohadtul nem! Mindenki megérdemli a teljes és értékes életet. S ők rengeteget dolgoznak kevés pénzért. Örömet akarok nekik okozni, és ahhoz, hogy eltudják kezdeni felépíteni egy szép jövőt, bizony kell anyagi háttér. Azt akarom, hogy Taehyung szerettei, és ő maga nagyon boldog életet tudjon élni.

Aztán lecsukva a laptopot, telefonomat kezdtem bújni, mikor Tae és Jin sétált vissza. -Na mizu? -Kérdezem tőlük.

-Azon kívül, hogy Jinék még két napig itt lesznek és indulnunk kell suliba semmi. Te mit csináltál? -kezd a táskájába pakolni.

-Gépeztem. -Mondom aztán kiszállva az ágyból, öltözni kezdek. Most komoly itt lesznek két napig? Ahj én azt nem bírom ki. -Az első óránk együtt lesz, nem?

-Nem. Nekem hegedű órám lesz nektek pedig angol. Aztán nekem 8 órám lesz ma, mert a nap végén még egy zongora órám is van. Nektek pedig 6 órátok lesz. -vesz ki az ágya alól egy hegedű tokot amit leporol és óvatosan fel is veszi a táskájával együtt.

-Ma nem lesz együtt..-Szomorodok el, és magamhoz ölelem. -Akkor legalább, hagy kapjak energiát. -Dünnyögöm a nyakába.

-El fogok késni. -lép el és kulcsát, mobilját elvéve megy el.

-Jin hyung, szerinted valamikor szeretni fog engem? -Kérdezem az idősebbet, tanácsért epekedve.

-Fogalmam sincs. Neki a szerelem nagyon nehéz téma. Mindig úgy van vele, hogy úgyis hamar meg fog halni és nem akar fájdalmat okozni ezzel. Ezért inkább elnyomja mint, hogy fájdalmat okozzon bárkinek is.

-Nekem sosem tudna fájdalmat okozni. Annyira szeretem őt, hogy azt nem tudom elmondani Hyung. Kérlek, ha beszélsz vele, azért említsd meg. Én már elmondtam neki többször. -Magyarázom, elő véve az angol füzetemet.-Figyelj attól nem lesz jobb, ha mondjuk neki. De hidd el. Két hónap múlva igenis fájdalmat fog neked okozni akaratlanul is. -könnyezik be a szeme amit gyorsan meg is töröl.-Miért? -Szorul össze a szívem...
-Tudod Tae rákos. -mondja de látni rajta, hogy nem emiatt sír mindjárt.
-Tudom. De a doki azt mondta, találtak neki olyan kemoterápiát...-Csuklik el a hangom.
-Tudom, de eddig három kemon esett át. Egyik sem ért semmit és valószínűleg az sem fog. És ha tényleg nem fog semmit sem érni Tae két hónap múlva.. -csuklik el a hangja Nam pedig rögtön magához is öleli.
-Nem az nem lehet......-Temetem az arcomat a kezemben. Nem halhat meg..
-Pedig ez lesz. Ő is tud róla. Szerinted miért volt olyan furcsa mostanság?

Meg sem hallva amit mond, ledobom a dolgaimat a szobába, majd kiviharzok az ajtón. Motorra szállok, és 1 órát csak száguldok, egészen Daegu-ig. Egy elhagyatott parkba vezet az utam, ahova mindig is jártam, amikor szomorú voltam. De ez még a szomorúságnál is rosszabb. Úgy feszít a mellkasom a fájdalomtól, hogy az már felér egy halállal. Nem akarom elveszíteni, nem akarom szenvedni látni.... 

 Elterülök a fűben, és lehunyom a szememet. Azt mondják, nincs ami az elutasításnál többet ártana az emberi szívnek. De igen is van. Amikor az időbe veszett illúzió, egy betegség elválaszt titeket....