Ellenségek vonzása (Taekook) -Befejezett

9.rész

Taehyung szemszögéből:

Mikor Jinnel beszéltem nehezen elmondtam neki mi van Kookkal. De mégis ami a legjobban fáj, hogy két hónap múlva már nem lehetek velük. Nem lehetek többet a családommal sem és ez rettentően fájdalmas. Mikor az összes órámnak vége lett fel is hívtam anyut.

 -Szia anya. -mosolyodok el fájdalmasan a kamerába.

 -Szia szívem. Hogy vagy? - Kérdezi. -Jól és ti? Mi van veletek? -annyira szeretem. Azok a törődő angyali szemei. -Mi is jól. Képzeld mi történt. Valaki utalt 1 millió forintot a számlánkra. Fiam, beszéltünk az orvosoddal és azt mondta, hogy amit kapni fogsz kemoterápiát, az után be kell szedned egyféle gyógyszert, aminek 90%-os az esélye, hogy kiöli belőled a rákot. Viszont az gyógyszer nagyon drága, de így már megtudjuk venni- Mosolyog anya, könnyét törölgetve. - Még egy hosszú levelet is írt, ami nagyon meghatott. - Mosolyog. - Még vannak kedves emberek. - Szívem mindenképp menjél Párizsba! Megfogsz gyógyulni!

 -Anya én már nem tudok ebben annyira bízni. Félek. Nem akarlak itt hagyni titeket. -kezdek könnyezni.

 -Kicsim! Nem fogsz meghalni! Tudod még mi segít a betegségeken? A szeretet. Engedd, hogy az emberek szeressenek téged! Hidd el, megfogsz gyógyulni! Nagyon erős fiú vagy! - Mosolyog anyukám, meghatottan.

 -Nagyon szeretlek titeket. Ígérem hozok nektek valamit Párizsból. -mosolygok könnyeimmel küszködve. -Ez a beszéd szívem. Hallottam, hogy van egy hódolod. Vagyis beszéltem Jinnel és ő mesélte. Adj neki egy esélyt. Ha szeret téged, elfogad a betegségeddel együtt. - Mondja. 

 -Anya te is tudod, hogy nem akarok szerelmes lenni. Nem akarok fájdalmat okozni neki se ha nem sikerül a terápia és két hónap múlva távoznom kell. 

 -Kicsim kérlek ne mondd ezt. Nem fogsz meghalni. - Tör ki sírásba. 

 -De mi van ha mégis? Félek, rettentően és nem lehetek ott veletek. -kezdek én is sírni. -De mi van ha mégis? Félek, rettentően és nem lehetek ott veletek. -kezdek én is sírni. 

 -Nem szabad a rosszra gondolni Taehyung! Nem fogsz meghalni. Tudom. Anya vagyok. Érzem, hogy a fiam jól lesz.. - Mosolyog keserűen. 

 -Szeretlek anya. Mindennél jobban. Köszönöm, hogy vagy nekem! -kezdek megnyugodni. 

 -Én is szeretlek. Viszont most megyek főzni. Majd még beszélünk. - Mosolyog, és bontja a vonalat. Vissza megyek a koliba ahol lepakolok. 

 -Sziasztok! Jungkook? -nézek értetlenül a kis társaságra ugyanis csak őt nem találom. 

 -Elment reggel, és azóta se jött vissza. Beszélgettem vele egy kicsit, és lehet összetört. - Mondja Jin, szomorúan lehajtva a fejét. 

 -Nam meg tudod adni Jungkook számát? -nézek rá kérlelőn. -Hiába hívod. Nem fogja felvenni. Itt hagyta a telefonját. - Mutat az asztalra. 

 -Ezt nem hiszem el. Miért nem tettetek rá nyomkövetőt? -kezdek járkálgatni. 

 -Van egy felvetésem hova mehetett. Daegu-ba egy elhagyatott parkba. Az apja sokszor megverte őt, mert nem akart úgy viselkedni mint egy gazdag, és akkor odamenekült. Volt hogy napokig csak ott feküdt a fűben, ha én nem találom meg, akkor meg is hal. - Mondja Nam, szomorúan vakarva a fejét. 

 -Jézusom. -suttogom és magamra kapom pulcsimat és indulok is. Az első busz ami indul Daeguba felszálltam és siettem is. Pár embertől kértem útba igazítást és rohantam is. A parkban sürgősen rohanva kezdtem keresni mire végre megpillantottam.

 -Jungkook! -kiáltom és rohanok is, hogy karjaiba tudhassam.

-Taehyung? - Pillant rám. - Hogy kerülsz ide? Hagy meghalni.. 

 -Nem. -borulok karjaiba. 

-Miért jöttél el? -ölelem szorosan magamhoz. -Jin azt mondta, hogy te 2 hónap múlva... - Itt elcsuklik a hangja és mellkasomba temeti a fejét. 

 -Kook figyelj rám. Tudom, hogy ez megijeszt, mert engem is. De van lehetőség a gyógyulásomra. Tudom, hogy te küldtél pénzt a szüleimnek. Ha nem küldtél volna anyáék nem tudnának majd gyógyszert venni, mert van gyógyszer a rákra. Miattad van esélyem meggyógyulni úgy, hogy kérlek ne sírj. -simogatom hátát és haját is nyugtatásképpen.

 -Nem akarlak elveszíteni. - Húz magához. - Megfogsz gyógyulni. És én mindig melletted leszek. - Bújik hozzám még jobban. 

- Mondhatok valamit? - Dönti nekem a homlokát.

 -Ha megint azt akarod mondani, hogy szeretsz ne. Tudom jól. -dőlök mellkasának élvezve közelségét. 

 -Most kivételesen nem azt akartam mondani. - Simít a hátamra.

-Hanem? -nézek rá kíváncsian.

 -Imádlak. - Érinti össze az orrainkat, eszkimó puszit adva. 

 -Ez cuki volt. -bújok nyakába és kezét kezdem piszkálgatni.

 -De nálad semmi sem cukibb. - Simogatja továbbra is a hátamat. - Vissza kéne mennünk.

 -Akkor nem akarsz többé meghalni? -nézek fel rá mosolyogva.

 -Nem. Veled akarok lenni. - Ölel magához. 

 -Sajnálom ami veled történt. Nam elmondta. Fogalmam sem volt róla. Annyira sajnálom. -kezdek el sírni. -És én annyira bunkó voltam veled. Ne haragudj.

-Soha ne kérj tőlem bocsánatot, főleg olyanért, ami nem a te hibád Taehyung. - Ölel magához, és könnycseppjeimet letörli. - Ha veled vagyok, akkor csak boldogság van. - Mosolyog. - Apámmal már nem tartom 2 éve a kapcsolatot, csak anyával és az öcsémmel szoktam titokban találkozni.  Ha lehet rá alkalom, egy szeretnélek nekik bemutatni. - Néz rám gyermekein. - Sokat meséltem nekik rólad már.

 -Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet. Meg mégis, hogy akarnál bemutatni, meg mi van ha kínos csend telepedik vagy valami. -kezdek össze vissza beszélni. Miért akar bemutatni a családjának? 

 -Nem lesz semmi baj. De nem most gondoltam, szóval ne aggódj, kedvesem. - Simít az arcomra. 

- Elmegyünk enni? Ma egész nap nem ettem, szóval éhes vagyok. - Ütögeti meg a pocakját. 

 -Menjünk. -mosolyodok el és fel is állok. -De estére vissza kell mennünk és mivel jön a hétvége be kell mennem a kórházba. 

 -Igen tudom. Megyek veled mindenképp, csak holnap van egy kis elintézni valóm. De utána megyek vissza hozzád egyből. Nem hagylak egyedül. - Kulcsolja össze a kezeinket. 

- Mit szólsz egy kis pizzához? - Vigyorog. 

 -Azt, hogy nagyon szeretem. -vigyorodok el én is.